Dögei Imre (politikus, 1912–1964)

(1912-1964) szektás kommunista politikus, miniszter, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 23.

Dögei Imre (Törökszentmiklós, 1912. június 23.Budapest, 1964. január 16.) politikus, miniszter.

Dögei Imre
A Magyar Országgyűlés elnöke
Hivatali idő
1951. május 18. – 1952. augusztus 14.
ElődDrahos Lajos
UtódRónai Sándor
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1956. november 4. – 1960. január 15.
ElődKovács Béla
UtódLosonczi Pál

Született1912. június 23.
Törökszentmiklós
Elhunyt1964. január 16. (51 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Párt

Foglalkozáspolitikus

Református vallású parasztcsaládban született. Az elemi iskola ötödik osztályának befejezése után földműveléssel, illetve mezőgazdasági munkával foglalkozott. 1943 őszétől 1944 novemberéig a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban dolgozott.

1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945-ben vezetőségi tagként részt vett az MKP helyi szervezetének megalapításában, valamint a földreform végrehajtásában. 1946-ban beválasztották a párt Szolnok megyei bizottságába, majd az ezt követő években különböző agrár-érdekképviseleti szervek vezető posztjait töltötte be: az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetségének főtitkára (1946–1948), a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének ügyvezető elnöke (1948–1949), a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke (1949–1951), az Országos Földművesszövetkezeti Tanács (19541956) elnöke. 1946 októberétől az MKP KV (1948. június 14-től rendes tagja) és a KV Szervező Bizottságának póttagja, majd 1956 novemberétől 1960-ig az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának volt tagja. 1947. október 10-én bekerült a kommunista párt frakciójának vezetőségébe, 1954–1957-ben az MDP Központi Ellenőrző Bizottságba.

Az 1947-es országgyűlési választásokon az MKP, 1949-ben a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról, 1953-ban és 1958-ban Somogy megye képviselőjeként került be a Parlamentbe. 1951. május 18-án az Országgyűlés elnökévé tették meg. Ezt a tisztséget 1952. augusztus 14-ig töltötte be. 1956. október 15-én az Olasz Földműves, illetve Fogyasztási Szövetkezetek Központja által rendezett ünnepségekre Olaszországba utazott, s csak néhány napos csehszlovákiai tartózkodás után – a Kádár-kormány megalakulását követően – tért haza Magyarországra. Innentől fogva kivette részét a kormány munkájából: 1956. november 12-től a földművelésügyek vezetésével bízták meg, majd 1957. május 9-én átvette a tárcát, amelyet egy ideig Münnich Ferenc kabinetjében is viselt, 1960. január 15-ig.

A gyors és erőszakos kollektivizálás híveként került szembe Fehér Lajossal, aki ugyanis a mérsékeltebb módszerek híve volt. A konfliktus Fehér győzelmével ért véget és ekkor Dögeit eltávolították miniszteri székéből, s rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti pozícióban pekingi és hanoi magyar nagykövetté nevezték ki. Állomáshelyét nem tudta elfoglalni, mivel 1960. február 12-én szektás és pártellenes nézetei, illetve tevékenysége miatt az MSZMP KB kizárta soraiból, június 10-én pedig visszavonta diplomáciai megbízatását. Végül 1962. január 9-én a párt kizárta és országgyűlési mandátumáról is le kellett mondania.

Fontosabb kitüntetései

szerkesztés
  • Dögei Imre–Kelemen Zoltán–Nagy Gyula: Falusi szövetkezeti és szakszervezeti mozgalom; Szikra, Bp., 1947 (Szemináriumi füzetek)
  • Munkás-paraszt szövetség; Országos Szövetkezeti Hitelintézet, Bp., 1948 (Hitelszövetkezeti könyvtár)
  • A jó szövetkezet fegyver a dolgozó parasztság kezében; MDP Somogymegyei Bizottsága, Kaposvár, 1948
  • Szövetkezetek Országos Szövetsége Országos Küldöttgyűlése 1951. jan. 7-8. / Dögei Imre: Elnöki megnyitó – elnöki zárszó / Dégen Imre: Földművesszövetkezeti mozgalmunk helyzete és soronlévő feladatai; SZÖVOSZ, Bp., 1951

Érdekességek

szerkesztés
  • Részben az ő családneve és magas szintű politikai szerepvállalása szülte a kádári időszakban létrejött, jellemzően az államvezetés egészére alkalmazott, meglehetősen gúnyos köznyelvi megjelölést: Kádár apró dögei.