Demény Ottó (festő)

festő, grafikus, háborúellenes aktivista, 1896-1919

Demény Ottó (1906-ig Goldschmied,[2] egyes visszaemlékezésekben bujkáláshoz használt álnevén Schiermeister Dávid) (Budapest, 1896. december 12.[3][4]Lengyelország, 1919. október) magyar festő, grafikus, háborúellenes aktivista, Demény Pál bátyja.

Demény Ottó
Született1896. december 12.[1]
Budapest
Elhunyt1919. október (22 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
  • aktivista
SablonWikidataSegítség

Családja szerkesztés

Liberális polgári családból származott, amelynek kiterjedt rokonságához tartozott Jászi Oszkár és Madzsar József családja is.[5] Apai nagyszülei Goldschmied Jakab és Silberberg Ilona voltak.[6] Szülei Goldschmied (1906-tól Demény)[7] Adolf (közéletben Andor) posztókereskedő, tőzsdeügynök és Goldschmied Aranka.[3][m 1] Testvérei Demény Pál és Imre voltak.

Életpályája szerkesztés

 
A Ma második számának címlapja Nemes-Lampérth József tusrajzával (1916)

A reáliskolát abbahagyta, és egy műbútor-asztalosnál készített terveket, majd 1916-tól a Budapesti Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. Perlrott-Csaba Vilmosnál tanult Iványi-Grünwald Béla kecskeméti művésztelepén. Demény Pál visszaemlékezései szerint tanára volt még Iványi és Kernstok Károly is.[8] Kassák Lajos körének is tagja volt, ő tervezte Kassák Ma című művészeti folyóiratának és a laphoz kapcsolódó néhány más kiadványának címlapját. Az első világháború alatt csatlakozott a Galilei Körből kiinduló háborúellenes mozgalomhoz, a forradalmi szocialistákhoz. Elsősorban olyan személyekkel állt kapcsolatban, mint Szabó Ervin, Duczyńska Ilona, Lengyel József, Sallai Imre, Korvin Ottó és Lékai János. Nem tett eleget a behívóparancsnak, bevonulás helyett katonaszökevényként Schiermeister Dávid álnéven laza illegalitásban élt. Több visszaemlékezésben, korabeli dokumentumban is ezen a néven szerepel. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a IV. kerületi munkástanács egyik vezetője, egy ideig elnöke volt, a kommün bukása után Moszkvába szeretett volna eljutni, de a polgárháborús frontokon nem tudott átjutni. Harmadik kísérlete során tűnt el.

Eltűnése, halála szerkesztés

Egyes források szerint Románián keresztül Szovjet-Oroszországba tartva veszett nyoma, ám ez feltehetően saját konspirációs célú közlésén alapult. Valójában Lengyelországon keresztül akart eljutni Moszkvába egy hadifogoly szállítmánnyal, de – Kaganovics beszámolója szerint, aki szintén ezen a vonaton utazott – a szovjet határ közelében lengyel katonákkal keveredett tűzharcba, és eközben vesztette életét.

Művei szerkesztés

Kevés műve maradt fenn. Mindössze néhány linómetszete és grafikája. Kortársainak többsége, így Kassák se tartotta igazán tehetségesnek, bár pályája legelején halt meg.

Emlékezete szerkesztés

Szokatlan aktivitása miatt sok korabeli művész, galileista, háborúellenes aktivista, forradalmi szocialista, kommunista visszaemlékezéseiben jelenik meg.

Megjegyzések szerkesztés

  1. A szülők neve a különböző forrásokban eltérő. Az itt szereplő adatok Demény Ottó, Demény Pál születési anyakönyvi kivonatából, továbbá Demény Adolf halotti anyakönyvi kivonatából származnak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ELTE Egyetemi Levéltár. (Hozzáférés: 2019. február 20.)
  2. A Belügyminisztérium 1906. évi 118767. számú rendelete. MNL-OL 30791. mikrofilm 587. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 14. oldal 32. sor.
  3. a b Demény Ottó születése bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 3221/1896. folyószám alatt.
  4. ELTE Egyetemi Levéltár adatbázisa: Bp. Képzőművészeti Akadémia 1875-1919 Archiválva 2016. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben. (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
  5. Demény Pál: „A párt foglya voltam”. Budapest, Medvetánc Könyvek, 1988. 6-7. p.
  6. Demény Adolf halotti anyakönyvi kivonata. Budapest, I. ker. polgári akv. 1215/1934. folyószám.
  7. A Belügyminisztérium 1906. évi 118767. sz. rendelete. MNL-OL 30791. mikrofilm 587. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 14. oldal 31. sor.
  8. Demény Pál: „A párt foglya voltam" i. m. 5. p.

Források szerkesztés