Szabó Ervin (könyvtárigazgató)
Szabó Ervin, születési nevén Schlesinger Sámuel Ármin (Szlanica, Árva vármegye, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1918. szeptember 30.[1]) társadalomtudós, újságíró, könyvtáros, könyvtárigazgató, jogász, anarchoszindikalista forradalmár, a forradalmi szocialisták szellemi vezetője,[2] a később róla elnevezett Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik alapítója és a modern magyar könyvtárhálózat és könyvtártudomány megalapozója.
| Szabó Ervin | |
 | |
| 1910 körül | |
| Született | Schlesinger Sámuel Ármin 1877. augusztus 23. Szlanica |
| Elhunyt | 1918. szeptember 30.[1] (41 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Schlesinger Gyula, Pollacsek Lujza |
| Foglalkozása | könyvtáros, újságíró |
| Halál oka | spanyolnátha |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| A Fővárosi Könyvtár igazgatója | |
| Hivatali idő 1911 – 1918 | |
| Előd | nem volt |
| Utód | Braun Róbert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ervin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztés
Schlesinger Sámuel Ármin néven született egy asszimilált és elszegényedett polgári zsidó családban Schlesinger Gyula és Pollacsek Lujza fiaként. Unokatestvére volt Pór Ödön, Seidler Ernő, Polányi Károly és Polányi Mihály.[3]
A budapesti, majd a Bécsi Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után, 1901-ben a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-ben lett annak igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könyvtári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született. Alig néhány évvel az egyetemes tizedes osztályozás könyvtári rendszer első, francia kiadása után, 1912-ben bevezette a Fővárosi Könyvtárban annak első magyar változatát.[4]
1900-tól írt a Népszavába, ő alakította ki annak irodalmi rovatát.
Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került Sorellel, Kautskyval, Mehringgel, Plehanovval, majd 1904 végén Párizsban Lagardelle-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az első világháború éveiben súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be.
A Tisza István ellen tervezett merénylet
szerkesztésDuczyńska Ilona 1915-ben ismerkedett meg Szabó Ervinnel, aki figyelmét a Galilei Körre irányította. 1917 tavaszán a Svájcban tanuló nő az orosz bolsevik forradalom hírére hazatért Magyarországra, átcsempészve a forradalmi szocialisták 1917. márciusi zimmerwaldi kiáltványát, majd azonnal felkereste Szabó Ervint, akivel megállapodtak a Tisza István elleni merényletben. Annak részleteit a Németvölgyi temetőben beszélték meg. Végrehajtását Duczyńska Ilona vállalta magára, aki a merényletet egy Browning-revolverrel tervezte elkövetni, egy olyan fegyverrel, amelyet a baráti körükhöz tartozó Madzsar Józseftől lopott el. Svájcban egyébként ennek a fegyvertípusnak a használatára kiképezték. A merénylet időpontjaként 1917. május 23-át határozták meg. A terv szerint Duczyńska a Hermina úti Tisza-villánál várta volna a miniszterelnököt, s amikor az kiszáll a kocsijából, közvetlen közelről agyonlövi. A merénylet végrehajtása Tisza István lemondása miatt elmaradt.[5][6]
Emlékezete
szerkesztésKönyvtárfejlesztő munkásságának elismeréseként előbb rövid időre 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején, majd 1946-ban is róla nevezték el a Fővárosi Könyvtárat, 1948-ban pedig a könyvtár előtti teret.[7] 1972 és 1991 között a Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el a kiemelkedő tevékenységet végző könyvtárosok és levéltárosok munkáját. 1977-ben egy forint értékű postabélyeg jelent meg emlékére Vagyóczky Károly tervezésében. 2010 szeptemberében egy történészekből álló egyesület felvetette a könyvtár átnevezésének kérdését,[8] ami heves vitákat váltott ki.[9]
Művei
szerkesztés- A magyar jakobinusok (Népszava, 1902)
- Szindikalizmus és szociáldemokrácia (A Huszadik Század Könyvtára, 35. kötet, 1908)
- A tőke és a munka harca In: Modern Könyvtár: Szociológia, politika (Athenaeum, 1911)
- A Közép-európai Vámszövetség angol megvilágításban (1916)
- Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban (Bécsi Magyar Kiadó, 1921)
- Szabó Ervin válogatott írásai (Kossuth, 1958)
- Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak gyűjteménye 1900–1918 (Könyvtárosok kiskönyvtára 1., 1959)
- Szabó Ervin levelezése 1–2. (Kossuth, 1977–1978)
- Hol az igazság? Tanulmányok (Magvető, 1977)
- Szabó Ervin történeti írásai (Gondolat, 1979)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Szabó Ervin. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. május 11.
- ↑ Mekkora kommunista volt Szabó Ervin?, index.hu
- ↑ Geni
- ↑ Barátné Hajdu Ágnes: A magyar ETO-kiadás munkálatai. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 16. évfolyam 2007/2
- ↑ Dalos György: A cselekvés szerelmese, 1984
- ↑ Konrád György: Csodafigurák. Noran, Budapest, 2006
- ↑ Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás, Akadémiai. Budapest, 1993. 421. o. ISBN 963-05-6410-6
- ↑ Miért viseli egy kommunista ideológus nevét a budapesti könyvtárhálózat?
- ↑ Lásd pl. Balázs Eszter – Konok Péter: Szabó Ervin – Egy öntörvényű baloldali értelmiségi Archiválva 2013. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, Konok Péter: Az igazi Szabó Ervin – egy ismerős nevű ismeretlen Archiválva 2019. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, illetve Tamás Gáspár Miklós: A Szabó Ervin Könyvtár neve Archiválva 2015. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
szerkesztés- Litván György: Szabó Ervin, a szocializmus moralistája; Századvég, Bp., 1993 (Századvég biográfiák)
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
szerkesztés- R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965
- Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris, Budapest, 2001
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
- A város könyvtárnoka. Konferencia Szabó Ervin születésének 125. évfordulója alkalmából, 2002. október 10.; szerk. Horváth Zsolt, Kiss Bori, Sándor Tibor; FSZEK, Bp., 2003 (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közleményei)
