Dercen

település Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban

Dercen (ukránul: Дерцен (Dercen), oroszul: Дриcина (Driszina)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.

Dercen (Дерцен)
Dercen egy részének látképe
Dercen egy részének látképe
Dercen címere
Dercen címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségMunkács község
Rangfalu
Alapítás éve1067
PolgármesterMáté Gyula
Irányítószám89671
Körzethívószám+380 3131
Népesség
Teljes népesség2793 fő
Népsűrűség836,73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság114 m
Terület3,338 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 20′ 06″, k. h. 22° 40′ 57″48.335000°N 22.682500°EKoordináták: é. sz. 48° 20′ 06″, k. h. 22° 40′ 57″48.335000°N 22.682500°E
Dercen (Kárpátalja)
Dercen
Dercen
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Dercen témájú médiaállományokat.

Dercen, az egyik legnépesebb kárpátaljai magyar község, Munkácstól délre, a Szernye-mocsár északi részén, a Kerek-hegy lábánál fekszik. Munkács ide 14 km, Beregszász 18 km. A település 2 km hosszú bekötőúttal kapcsolódik az Ungvár-Munkács-Beregszász-Rahó országúthoz. A falutól északra 4 km-re találjuk Alsókerepec ruszin-ukrán falut, keletre, szintén 4 kilométernyi távolságra a magyarok által lakta Fornost. Gát község innét délre, Beregszász irányában található (3 km).

Nevének eredete

szerkesztés

Neve a régi magyar Derse személynévből származik, úgy, hogy annak latin Dersynum alakja változott helynévvé.

Története

szerkesztés

A község és környéke régóta lakott. A hatvanas évek közepén, a mai falutól kb. 800 m távolságra levő téglagyár mögött, a Pontyos-patak (ma: Kerepec-, Koropec-patak) bal partján, egy agyagbánya megnyitása közben régi település maradványaira találtak. Az ungvári egyetemről kijött régészcsoport Mihajlo Potusnyák vezetésével ennek egy részét feltárva, a leletek kerámiaanyaga alapján e régi települést a tiszapolgári kultúra (i. e. IV–III. évezred) körébe sorolta. „A neolitikum késő, vaskori időszakára datált korabeli helység életviszonyai a matriarchátus jegyeire utalnak” – írta M. Potusnyák cikkében. Maga a jelenkori falu viszont honfoglalás kori eredeteket mutat.Fodor Géza (2003): Fejezetek Dercen múltjából - [1]

Fodor Géza és Fodor-Balogh Jolán kutatásai szerint a faluról, Dersyn alakban már egy 1067-ben kiállított latin nyelvű oklevél XIII. századi másolatában is olvashatunk. 

1321-ben Derzen néven említik először. A Szernye-tó északi szélén fekvő község már a 13. században népes falu volt.

A 14. században királynéi birtok, és ekkor már temploma is volt, melynek lelkészét 1321-ben említették is az oklevelek.

Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiájában a következőket írta Dercenről: „Magyar helység a munkácsi járásban, 158 lakházzal, 1466 lélekkel (1880-ban), és Pusztakerepeczczel (a mai Alsókerepec Dercenhez tartozott, ekkoriban elenyésző, 13-15 fős, lakossággal) együtt 7805 holdnyi tértartalommal, fekszik kellemes, lapályos, a Szernye-tó északi szélén, az e felett emelkedő szőlővel beültetett kerek hegy alján.[2]

A falu lakosai a reformáció kezdetétől reformátusok. A derceni református egyházközség 1560 körül keletkezett és Petrovics Péter munkácsi várkapitány támogatásával, valószínűleg Kálmáncsehi Sánta Márton alapította. Kezdettől a Beregi Egyházmegyéhez tartozott. Az egyházi élet megerősítésében jelentős szerepet játszott a Dercsényi család. 1601-ben a szomszédos Fornos és Alsókerepec már Dercen leányegyháza volt. 1770-1777 között Szathmári Sámuel lelkészsége alatt kezdték el az anyakönyvek vezetését. 1884. július 31-én Bakcsy Gyula lelkész szolgálata alatt járt először püspök a gyülekezetben Révész Imre személyében. Az 1700-as évek elején Tóth Antal nevű gazda szántás közben a falu határában lévő kerekhegyen egy harangot talált, mely kb. a XIII. században készülhetett. Ez a harang ma is a toronyban hirdeti Isten dicsőségét. 1810-1814 között épült a Gyülekezet temploma Fischider Mátyás tervei alapján. Ez egy szép arányú, klasszicista stílusjegyeket hordozó, magyaros, egyhajós templom. A 38 méter magas tornyot 1823-ban építették hozzá.[3]

A 17. században Forgách család, Forgách Antal birtoka volt, akinek birtokait a Rákóczi-szabadságharcban való részvétele miatt 1711 után elkobozták. Később birtokait a gróf Schönborn család kapta meg.

I. Ferenc király (1792-1835) 1793. november 28-án Bécsben keletkezett okirattal azon érdemekért, amelyet Weisz János a korona és az ausztriai ház iránt tanúsított, és hűséges szolgálatai által szerzett, jutalmul nagy birtokrészt kapott. Mivel Bégányi Lénárd utódok nélkül halt meg, a kincstárra szállt jövedelme, jószágai, valamint bégányi és barabási birtoka, ezek a királyi rendelet szerint a zempléni főorvos, Weisz tulajdonába kerültek. Továbbá a Thököly-féle forradalomban való korábbi részvétele miatt Bay Mihálytól a hűtlensége miatt elkobzott derceni részeket, a hozzá tartozó nemesi jogokkal együtt szintén Weisz János és fiúörökösei kapták meg örökjoggal. A király egyben megengedte, hogy a család derczeni Dercsényinek neveztessen. Előbb Podheringen (1800), aztán Kovászón (1809), 1825-ben pedig a Dercenhez tartozó Pusztakerepecen építettek timsógyárat. 1814-ben „császári és királyi tanácsos” címet kapott Dercsényi János Bécsből, mivel 1 millió forintot tartott az országban, amit idegen timsó behozataláért kellett volna fizetnie a Monarchiának. A Róma mellett fekvő tolfai timsó mellett a dercsényi-félét tartották a legjobbnak Európában. Mindezek mellett a muzsalyi aranybánya is a derczeni Dercsényieké volt.[4]

A világháborúk között híres dalárdája a Kárpátaljai Gyöngyösbokréta volt.

A település népi építészetének emlékei a 20. század közepén még láthatók voltak, és ekkor még a lakosai közül sokan jártak népviseletben is.

A környék temetőinek jellegzetessége volt a sírverses fejfa. A Kerek-hegyen lévő temetőjében sok sírverses fejfa volt.

Ma magyar nyelvű középiskola működik itt.

1910-ben 2025, többségben magyar lakosa volt, jelentős ruszin kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. Ma 2994 lakosa van, akik mind magyarok.

2020-ig Fornos tartozott hozzá.

Népesség

szerkesztés

A 2800 lakosú Dercen napjainkban a munkácsi járás legnagyobb magyar faluja. A Szernyehát egészén is csak némileg Gát előzi meg lélekszámát tekintve. Bevándorolt „nemzetiségei” együttesen alig érik el a 2%-ot. Zsidó származású lakosai a 90-es évek elején véglegesen kivándoroltak. Felekezetileg is egységes: 96%-ban református vallású. Fodor Géza (2003): Fejezetek Dercen múltjából - [5]

Nevezetességek

szerkesztés

Az egyhajós templomnak homlokzat előtti, háromszintes, gúlasisakos tornya háromszögű oromzatokkal kapcsolódik a főhomlokzathoz. Kazettás, síkmennyezetű hajóját fakarzat övezi.

  • Római katolikus temploma - 1737-ben romos állapotban állott.
  • Itt született 1902. március 23-án Mohy Sándor erdélyi magyar festőművész (meghalt Kolozsváron 2001. augusztus 11-én).
  1. Fejezetek Dercen múltjából. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  2. Lehoczky T. (1881): Beregvármegye monographiája, III. kötet. Ungvár: Pollacsek Miksa Könyvnyomdája
  3. ifj. Nagy K. (1939): A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen: II. Egyházközségek adattára
  4. dr. Kiss L. (2009): Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János. Budapest- Dercen: Hódmezővásárhely- Tabáni Református Egyházközség
  5. Fejezetek Dercen múltjából Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, hhrf.org