Főmenü megnyitása

Diószegi István (? – Csenger, 1749) orvos, református lelkész, költő.

ÉleteSzerkesztés

Debreceni származású. Iskoláit szülővárosa főiskolájában végezte 1723. április 26.-án, majd seniorrá választották. Ezután külföldi egyetemre ment, orvostudományt és teológiát tanult 1725-ben Utrechtben, ahol 1727. február 4.-én orvosdoktorrá avatták. 1728-ban visszatért hazájába és a máramarosszigeti gimnázium igazgatója volt két évig; azután lelkész lett Csengerben.

MunkáiSzerkesztés

  • Disputatio philologico-exegetica: De velamine oculorum sacrae. Gen XX. v. 16. Ultrajecti, 1725.
  • Disputatio theologico-mystica de velamine oculorum sacrae in Gen. XX. v. 16. U. ott, 1726.
  • Dissertatio inaug. medica de causo. U. ott, 1727.
  • Dissertationes medicae de hydrope et ejus curatione in domesticis scholis dictata. U. ott, 1727.

Kéziratban maradt: Succincta morbos curandi methodus, suis auditoribus in domesticis scholis dicata. U. ott, 1726. és 1727.

Latin verse van Kals Vilmosnak De vero et legitimo ratiocinationis principio (Traj. ad Rh. 1727.) c. munkájában.

Könyvtárát a debreceni kollegiumnak hagyta.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.