Donato Bramante

olasz építész, festő

Donato Bramante (született Donato di Pascuccio d'Antonio,[7] ismert még mint Donato da Urbino vagy Bramante Lazzari; Monte Asdrualdo, 1444Róma, 1514. április 11.) olasz építész, festő és mérnök. Ő vezette be a reneszánsz építészetet Milánóban, illetve az érett reneszánsz stílust Rómában, ahol a Szent Péter-bazilika építése az ő tervei alapján indult – ám végül Michelangelo fejezte be –, majd Tempiettója (San Pietro in Montorio, 1502), amely szentély megalkotására II. Gyula pápa kérte fel oda, ahol Szent Pétert a hagyomány szerint keresztre feszítették.

Donato Bramante
Született 1444[1][2][3][4][5]
Fermignano
Elhunyt 1514. április 11. (69-70 évesen)[1][6]
Róma
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Donato Bramante témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Urbino szerkesztés

Apja, Angelo után Donato d'Agnolo, hivatalosan Donato (di) Pascuccio d'Antonio néven, Monte Asdrualdo (ma Fermignano) városában, Urbino közelében született. 1467-ben Luciano Laurana az urbinói Palazzo Ducaléhoz árkádos udvart épített egyéb reneszánsz jellegű részletekkel Federico da Montefeltro herceg palotájában. Ő vezette be Bramantét az érett reneszánsz rejtelmeibe, aki eleinte festészetében alkalmazta a Melozzo da Forlì és Piero della Francesca festők által megfogalmazott perspektíva szabályait és az Andrea Mantegna festményein megfigyelhető illuzionista hatásokat.

Milánó szerkesztés

 
A Santa Maria presso San Satiro

1474 körül Bramante Milánóba költözött, abba a városba, amely mély gótikus építészeti hagyományokkal rendelkezett, és több templomot épített az „új antik” stílusban. 1476-tól Ludovico Sforza (il Moro) herceg udvari építészeként működött, majd művészete a Santa Maria presso San Satiro-bazilika kereszthajóján és déli homlokzatán megjelenő trompe-l’œil-technikában valamint a finom architektúrájú sekrestyében csúcsosodott ki. A hely korlátozott mérete miatt Bramante színpadias apszisdomborműve egyesíti a festői ábrázolásokat Róma perspektivikus részleteivel, egy nyolcszögletű sekrestye feletti kupolában. Milánóban építette meg a csúcsíves Santa Maria delle Grazie (1492–99) keresztfolyosóját és háromapszisú szentélyét is. Jórészt az ő tervei alapján emelték halála után a templom kupoláját. Korai művei közé tartozik még a Sant'Ambrogio-kolostor (1497–1498) oszlopcsarnoka, valamint néhány más konstrukció Pavia és Legnano városában. Ez idő tájt kezdte építeni az abbiategrassói Santa Maria-templom eredeti megjelenésű homlokzatát, nyitott előcsarnok formájában, amelynek íve egymás fölé helyezett kettős oszlopokon nyugszik. Ez a műve már az érett reneszánsz alkotásai közé tartozik, s mintegy előzetese római működésének.

1499-ben kikerült il Moro védőszárnyai alól, amikor Lombardiát megszállta a francia hadsereg, és elköltözött Rómába, ahol munkája már ismert volt a nagyhatalmú Riario bíboros előtt.

Róma szerkesztés

 
A Tempietto

Della Rovere bíboros, a későbbi II. Gyula pápa fogadta. A Cancelleria-palota templomának, a San Lorenzo in Damasónak megépítésében vett részt. II. Ferdinánd aragóniai király, I. Izabella kasztíliai királynő vagy esetleg II. Gyula pápa megrendelésére itt tervezte a reneszánsz egyik legharmonikusabb épületét: a Tempiettót (a. m. templomocska) (1502–1510), a San Pietro in Montorio udvarában a Gianicolón. Kis mérete ellenére, az épület mindenben követi a szigorú szimmetriát, a klasszikus struktúrákat. A köralaprajzú centrális épület földszintjén 16 római dór oszlopon gerendázat nyugszik, s ezen balusztrád fut körül. Az egész szerkezetet vonalkupola borítja. Körülbelül vele egykorú a Santa Maria della Pace-templom udvara, amelynek árkádos földszintje fölött folyosó húzódik végig, vízszintes mennyezetét pillérekre és karcsú oszlopokra támasztva.

1503 novemberében Gyula pápa megbízta Bramantét a század legnagyobb európai építészeti feladatával, a Szent Péter-bazilika teljes újjáépítésével, amely 1506. április 17-én ünnepélyes keretek között kezdődött el. Nagyon kevés eredeti Bramante-rajz maradt fenn, de korabeli munkatársai munkái utalnak elképzelésére a Bazilikáról; a főhajó görög kereszt alakja a tökéletességet jelképezte, amelyet a todi Santa Maria della Consolazione sugalmazott. Bramante terve négy nagy kápolnára emlékeztet egyenlő távolságra a kereszthajó négy sarkában, mindegyik felett egy-egy kisebb kupola egy nagy kupolával áthidalva. Eredetileg sokkal inkább római-bizánci bazilikára hasonlított, mint ahogy valójában megépült.

Bramante tervei a Szent Péter-bazilikához szerkesztés

Rómában egyik legszebb alkotása a Caprini család számára épített palota, amelyet Raffaello Sanzio fejezett be, aki maga is lakott benne. A következő évszázadban lebontott épület eredeti, rusztikás földszintje fölött páros római dór oszlopok alkotta homlokzatát egy 16. századbeli metszet őrizte meg az utókornak.

 
A Santa Maria della Consolazione, Lodi

Bramante számos egyéb megbízáson is dolgozott. Közöttük a legkorábbi művein Rómában, mielőtt a Bazilika építésébe fogott volna, pl. a Santa Maria della Pace-kolostoron (1500–1504), a Piazza Navonán. Igen kifinomult alkotása a loretói dóm korinthoszi architektúrájú márványból való Casa Santája, s az ő tervei szolgáltak alapul a todi Santa Maria della Consolazione-templomnak is.

Művei szerkesztés

  • A Palazzo Trivulzio kapuzata, Milánó
  • Santa Maria presso San Satiro, Milánó, ca. 1482–1486
  • Palazzo della Cancelleria, Róma, ca. 1489–1513
  • Santa Maria delle Grazie (kolostor, szentély) Milánó, 1492–1498
  • Tempietto, San Pietro in Montorio, Róma, 1502
  • Santa Maria della Pace (kolostor), Róma, 1504
  • Szent Péter-bazilika, Róma, tervezés 1503, építés 1506
  • Cortile del Belvedere, Vatikán, Róma, 1506
  • Palazzo Caprini (Raffaello-ház), Róma, 1510 körül (a 17. században lebontották)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
  2. Donato Bramante (angol nyelven)
  3. Donato Bramante
  4. Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  6. BeWeB. (Hozzáférés: 2021. február 14.)
  7. Joseph Forsyth, Remarks on Antiquities, Arts, and Letters During an Excursion in Italy, in the Years 1802 and 1803, University of Delaware Press, 2001, 289. o.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Donato Bramante című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés