Főmenü megnyitása

Vedlő állatok

(Ecdysozoa szócikkből átirányítva)

A vedlő állatok (Ecdysozoa ) az ősszájú (Protostomia) állatok egy csoportja, mely magába foglalja az ízeltlábúakat (rovarok, csáprágósok, rákok és ezerlábúak), fonálférgeket, és néhány kisebb állattörzset.

Infobox info icon.svg
Vedlő állatok
Evolúciós időszak: Kambriumjelenkor
Százlábú
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok
(Bilateria)
Főtörzs: Vedlő állatok (Ecdysozoa)
Aguinaldo et al., 1997
Törzsek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vedlő állatok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vedlő állatok témájú kategóriát.

A taxont először Aguinaldo és mtsai. (1997) írták le az RNS 18S génjei alapján.[1] Ezt követően, egy évtizeddel rá a Dunn és mtsai. (2008) által végzett nagyszabású kutatások alátámasztották az elméletet, miszerint az Ecdysozoa egy természetes (azaz nem mesterséges, ember által alkotott) csoportnak tekinthető.[2]

A vedlő állatok főtörzsébe tartozók külső jegyeik (morfológiájuk) alapján is összetartoznak: minden olyan élőlény ide tartozik, amely levedli külső vázát, azaz exoskeletonját.

Morfológiai bélyegek alapján a recens Ecdysozoa főtörzsbe sorolt állatcsoportok összevonására már 1897-ben (Perrier) és 1920-ban (Seurat) is voltak javaslatok.

Ezt a fajta csoportosítást a biológusoknak csak egy szűk kisebbsége vitatta. Néhányan a hagyományos taxonómiai technikák mellett érveltek, míg mások a molekuláris technikákkal nyert adatok helyes interpretálását vitatták[3][4] (lásd Kritika c. alfejezet).

A csoport jellemzőiSzerkesztés

A vedlő állatok legfőbb jellegzetessége a három rétegű, szerves anyagokból felépülő kutikula, melyet az állat növekedésével időszakonként levedlenek. Ezt a folyamatot (vedlés) más szóval ecdysisnek hívjuk; a csoport tudományos neve is innen ered. A vedlő állatoknál hiányoznak a mozgást elősegítő csillók, amőboid spermiumaik vannak és a zigóta nem esik át spirális osztódáson mint számos más ősszájú állat (lásd: Spiralia, azaz spirális bordázódású állatok csoportja). Számos más bélyegben is hasonlatosságok mutatkoznak, mint például a medveállatkák (Tardigrada), tengeri pókok (Pycnogonida) és fonálférgek (Nematoda) háromsugarú garatja (pharynx).

Az Ecdysozoa a következő törzseket tartalmazza: ízeltlábúak, karmos féreglábúak (Onychophora), medveállatkák, öves férgecskék (Kinorhyncha), farkosférgek (Priapulida), loriciferák (Loricifera), fonálférgek és húrférgek (Nematomorpha). Noha nem rendelkeznek minden fő kritériummal, néhány más csoport (pl. csillóshasúak) a főtörzs lehetséges tagjaként vannak számon tartva. Az ízeltlábúak, karmos féreglábúak és medveállatkák a Panarthropoda csoportba lettek sorolva, mivel testfelépítésükön látható nyomai látszanak a szegmentáltságnak.[5]

Az Ecdysozoa-n belül, a Kinorhyncha, Priapulida és Loricifera törzsek együtt a Scalidophora csoportot alkotják. Közös tulajdonságaik közé tartozik a pseudocoel testüreg, a tengeri életmód, a garatideggyűrű és a lárva alakja.[6]

Az Ecdysozoa főtörzs Panarthropoda csoportján kívüli törzsei a Cycloneuralia csoportba soroljuk. A két csoportot általában parafiletikusnak tekintik.

 

Deuterostomia



Ecdysozoa



Tardigrada




Nematoda



Nematomorpha






Priapulida



Kinorhyncha






Onychophora




Tetraconata




Myriapoda



Chelicerata







Lophotrochozoa



Az Ecdysozoa hipotézis törzsfája Dunn és mtsai. (2008) nyomán

KritikaSzerkesztés

Aguinaldo és mtsai. (1997) által javasolt csoportosítás nem általánosan elfogadott. Néhány zoológus továbbra is kiáll az eredeti nézet mellett, miszerint (véve, hogy az Ecdysozoa parafiletikus) a Panarthropoda csoportot a gyűrűsférgekkel (Annelida) együtt kell osztályozni, egy Articulata nevű csoportban. A fonálférgek törzse a számos nagy mértékben levezetett élősködő (parazita) csoporttal és számos autapomorf jelleggel további gondokat okoz, amelyek alapján a fonálférgek jelenlegi rendszertani helyzete is erősen vitatott.

  1. A kutikuláris epithelia számos különböző gerinctelen állatcsoportban megtalálható, közte néhány Ecdysozoa-n kívüli csoport is mint például a gyűrűsférgek és a puhatestűek (Mollusca), amelyeknél inkább bőrként funkcionál semmint külső vázként (exoskeleton). Ezek a változatok egymástól függetlenül is kialakulhattak, legalábbis néhány csoportban. A fonálférgek törzsében és a Panarthropoda csoportban a kutikula mind vegyi összetételében, mind ultraszerkezetében eltér; míg az ízeltlábúaké (Arthropoda) kitint tartalmaz. Ez lehet a kitin és keratin kombinációja (rákok) is. A kitin más csoportokban pl. fonálférgek teljesen hiányzik a kutikulából. A fonálférgek kültakaróját alkotó három rétegből kívül helyezkedik el a rostos, sokrétegű kutikula. Ezt olyan kollagén és keratin épít fel, amely csak erre a törzsre jellemző (ez az autapomorfia).[forrás?].
  1. Blair és mtsai. szerint a molekuláris bizonyítékok is vitathatóak[3][7].

Lehetséges megoldásként javasolták az Ecdysozoa-t mint a gyűrűsférgek testvércsoportjaként kezelni,[8] noha az ellentmondások és viták megoldása még nagyon távol van.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Aguinaldo, A. M. A., J. M. Turbeville, L. S. Linford, M. C. Rivera, J. R. Garey, R. A. Raff, & J. A. Lake (1997). „Evidence for a clade of nematodes, arthropods and other moulting animals”. Nature 387, 489–493. o. DOI:10.1038/387489a0.  
  2. Dunn et al. (2008). „Broad phylogenomic sampling improves resolution of the animal tree of life”. Nature 452, 745–749. o. DOI:10.1038/nature06614.  
  3. a b Blair, J. E., Kazuho Ikeo, Takashi Gojobori and S. Blair Hedges (2002). „The evolutionary position of nematodes”. BMC Evolutionary Biology 2, 7. o. DOI:10.1186/1471-2148-2-7.  
  4. Wägele, J. W., T. Erikson, P. Lockhart, & B. Misof (1999). „The Ecdysozoa: Artifact or monophylum?”. Journal of Zoological Systematics and Evolutionary Research 37, 211–223. o.  
  5. Paleos Invertebrates: Panarthropoda Archiválva 2007. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben – URL Hozzáférés ideje: February 17, 2007
  6. Ehlers, U., Ahlrichs, W., Lemburg, C. & Schmidt-Rhaesa, A. (1996): Phylogenetic systematization of the Nemathelminthes (Aschelminthes). Verh. Dtsch. Zool. Ges. 89: 8.
  7. Wägele, J. W., B. Misof (2001). „On quality of evidence in phylogeny reconstruction: a reply to Zrzavý's defence of the 'Ecdysozoa' hypothesis”. J. Zool. Syst. Evol. Research 39 (3), 165–176. o. DOI:10.1046/j.1439-0469.2001.00177.x.  
  8. Nielsen, C. (2003) Proposing a solution to the Articulata–Ecdysozoa controversy. Zoologica Scripta 32:5, 475-482
  9. Jenner, Ronald A. Unleashing the force of cladistics? Metazoan phylogenetics and hypothesis testing. Integrative and Comparative Biology, Feb 2003

További információkSzerkesztés