Főmenü megnyitása

Eduard Anatoljevics Sztrelcov (oroszul: Эдуа́рд Анато́льевич Стрельцо́в; Moszkva, 1937. július 21.Moszkva, 1990. július 22.) orosz származású olimpiai bajnok szovjet válogatott labdarúgó. Sokan a valaha volt legnagyszerűbb orosz labdarúgónak tartják és gyakran nevezik az orosz "Pelének" is.[1] Korának egyik legkiválóbb labdarúgója.[2]

Eduard Sztrelcov
RR5110-0102R.png
Személyes adatok
Teljes név Eduard Anatoljevics Sztrelcov
Születési dátum 1937. július 21.
Születési helyMoszkva, Szovjetunió
Halálozási dátum 1990. július 22. (53 évesen)
Halálozási helyMoszkva, Szovjetunió
Állampolgárság szovjet
Magasság182 cm
Poszt csatár
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19531958Szovjetunió Torpedo Moszkva0890(48)
19651970Szovjetunió Torpedo Moszkva1330(51)
Válogatottság
19551958Szovjetunió Szovjetunió0210(18)
19661968Szovjetunió Szovjetunió01700(7)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Sztrelcov témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Szovjetunió színeiben
Labdarúgás
Olimpiai játékok
arany
1956, Melbourne

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

Korai évekSzerkesztés

1937-ben született Moszkva egyik keleti kerületében, Perovoban. Édesapja hírszerző tisztként szolgált a II. világháború idején, de miután véget ért a háború nem tért haza a családjához és Kijevben telepedett le. Édesanyja tehát egyedül nevelte fel. Egy gyárban dolgozott, hogy eltartsa saját magát és a fiát. 13 éves korában Sztrelcov a gyár futballcsapatának a tagja lett. Három évvel később 1953-ban barátságos mérkőzésen találkoztak a Torpedo Moszkva ifjúsági csapatával. Ezen a találkozón Sztrelcov játékával lenyűgözte a Topredo edzőjét Vaszilij Provornovot, aki szorgalmazta az egyébként Szpartak Moszkva szurkoló Sztrelcov leigazolását.[3]

Az 1954-es szezonban mindössze 16 éves korában bemutatkozhatott a Torpedo Moszkva felnőtt csapatában. Első idényében az összes mérkőzésen pályára lépett és 4 gólt szerezett. A következő szezonban Sztrelcov lett a bajnokság legeredményesebb játékosa, 22 mérkőzésen 15 alkalommal volt talált az ellenfelek kapujába. 1955-ben egy Svédország elleni Stockholmban rendezett barátságos mérkőzésen a szovjet válogatottban is debütálhatott. Rögtön mesterhármassal kezdett, csapata pedig 6–0-ás győzelmet aratott.[4] A második válogatott mérkőzésén India ellen ugyancsak háromszor volt eredményes. Nagyszerű teljesítményének köszönhetően bekerült az 1956. évi Melbourne-i nyári olimpiai játékokon résztvevő válogatott keretébe is. Az elődöntőben Bulgária ellen előbb egyenlített, majd gólpasszt adott.[4] A döntőben nem játszott, de 1–0 arányban így is sikerült legyőzniük Jugoszláviát és végül aranyéremmel távoztak. Az olimpiai bajnoki cím tiszteletére a csapat valamennyi tagja megkapta a Szovjetunió Érdemes Sportolója kitüntetést, ami a legmagasabb érdemrend volt, amit egy sportoló elérhetett. Az 1957-es aranylabda szavazáson 12 szavazatot kapott, amivel a hetedik helyen végzett.[5]

A Gulagra kerülésSzerkesztés

Sztrelcov ismert volt a labdarúgáson kívüli extravagáns életéről, amiről a brit Teddy Boy hajviselete is tanúskodott, de nem vetette meg az italozást és a nőzést sem. 1958. május 25-én az Taraszkovaban edzőtáborban volt a válogatottal, ahol készültek az 1958-as világbajnokságra. A válogatott szövetségi kapitánya Gavriil Kacsalin kicsit lazított a drákói szigoron és engedélyezett egy lazító estét. Sztrelcov két csapattársával Mihail Ogonykovval és Borisz Tatusinnal engedély nélkül kiszöktek az edzőtáborból. Egy dácsában mulatták az időt, ahol Sztrelcov összejött az akkor 20 éves Marina Lebegyevával. A vodkamámorban eltöltött éjszaka után a nő másnap feljelentette nemi erőszak vádjával Sztrelcovot és két csapattársát. Mindhármójukat rendőrök vitték el az edzőtáborból és az ítélet is hamar megszületett. Sztrelcovot 12 év, míg másik két csapattársát 3–3 év munkatáborra ítélték. Utóbbiaknak végül nem kellett a Gulagra vonulniuk, mindössze a játékjogukat függesztették fel. Az olimpiáért kapott állami kitüntetésüktől is megfosztották őket.[1][3]

Sztrelcov az elkövetkező 5 évet Moszkvától 1200 km-re, egy gránitbányában töltötte kőfejtőként. 1963 februárjában soron kívül szabadlábra bocsájtották, de a teljes rehabilitációjára még ekkor nem került sor.[6] Technikusként dolgozott a ZiL-gyárban.[4]

VisszatérésSzerkesztés

1965-ben visszakapta a magas állami kitüntetését és visszatérhetett a futballhoz is. A visszatérés olyannyira jól sikerült, hogy bajnoki címig segítette a Torpedo csapatát. Az 1968-as szezonban 33 mérkőzésen 21 gólig jutott és a kupát is sikerült elhódítaniuk. A korábbi formáját azonban már nem tudta megismételni. A nemzeti csapatba is visszatért. 1966 és 1968 között 17 alkalommal szerepelt a válogatottban és 7 gólt szerzett.[3] A szovjet válogatott történetének a szerzett gólok számában a negyedik, a gólátlagot tekintve pedig a legeredményesebb játékosa. Összesen 38 mérkőzésen lépett pályára és 25 gólt szerzett.[7]

Az aktív játéktól 1970-ben vonult vissza. Ezután megszerezte az edzői papírokat és betegségéig a Torpedo ifjúsági csapatait edzette. 1990-ben 53 éves korában tüdőrákban hunyt el. Megállapították, hogy korai halálához a kőfejtőben eltöltött évek alatt belélegzett kőpor nagyban hozzájárult. A halála után róla nevezték el a Torpedo stadionját, 1996-ban pedig az Orosz labdarúgó-szövetség meglapította a Sztrelec-díjat, amit minden évben a legjobb edzőnek és a legjobb játékosnak ítéltek oda 2003-ig.[4][8]

Sikerei, díjaiSzerkesztés

Torpedo Moszkva
Szovjetunió
Egyéni

Pályafutásának statisztikáiSzerkesztés

Az 1968-as szovjet kupa eredményei kivételével a hazai kupasorozatok adatai ebből az időből ismeretlenek.[9][10]
Klubcsapatban Bajnokság Kupa Nemzetközi Összesen
Szezon Klub Bajnokság Mérk. Gólok Mérk. Gólok Mérk. Gólok Mérk. Gólok
Szovjetunió Bajnokság Szovjet kupa Európa Összesen
1954 Torpedo Moszkva Szovjet bajnokság 22 4 22 4
1955 22 15 22 15
1956 22 12 22 12
1957 15 12 15 12
1958[11] 8 5 8 5
1959[11] n/a n/a
1960[11]
1961[11]
1962[11]
1963[11]
1964[11]
1965 Torpedo Moszkva Szovjet bajnokság 26 12 26 12
1966 31 12 2 0 33 12
1967 20 6 4 3 24 9
1968 33 21 6 3 3 0 42 24
1969 11 0 11 0
1970 12 0 12 0
Ország Szovjetunió 222 99 6 3 9 3 237 105
Összesen 222 99 6 3 9 3 237 105

[4]

Szovjet válogatott
Év Mérk. Gólok
1955 4 7
1956 8 4
1957 8 7
1958[11] 1 0
1959[11] 0 0
1960[11] 0 0
1961[11] 0 0
1962[11] 0 0
1963[11] 0 0
1964[11] 0 0
1965 0 0
1966 3 1
1967 12 6
1968 2 0
Összesen 38 25

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Loyal fans fight to clear name of Russia's Pele”, theguardian.com 
  2. Zseni a gulag poklából”, Nemzeti Sport, 2004. április 24. (Hozzáférés ideje: 2018. december 29.) 
  3. a b c Nosztalgia rovat - Egy sztár, aki a Gulágra igazolt”, valogatott.blog.hu 
  4. a b c d e Courtney, Barrie: Soviet Union – International Results 1952–1959 – Details. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  5. Pierrend, José Luis: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 1957. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  6. [[#CITEREFНилин (Nilin) 2002|Нилин (Nilin) 2002]], p. 134
  7. Mamrud, Roberto: Soviet Union/CIS – Record International Players. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  8. Wilson, Jonathan. „Torpedo's traumas suggest the Russian renaissance may be short-lived”, The Guardian, 2008. december 23. (Hozzáférés ideje: 2009. november 6.) 
  9. Цыбулько, Валерий (Tsibul'ko, Valeriy): Archived copy (orosz nyelven). Журнал «Футбол» (Zhurnal Futbol). [2009. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 7.)
  10. Мороз, Андрей (Moroz, Andrey): Streltsov, Eduard A.. Клуб любителей истории и статистики футбола (KLISF). [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  11. a b c d e f g h i j k l m n In the Gulag from 1958 to 1963; returned to professional football in 1965

ForrásokSzerkesztés