Egyházaskesző

magyarországi község Veszprém vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 4.

Egyházaskesző község Veszprém vármegyében, a Pápai járásban.

Egyházaskesző
Egyházaskesző címere
Egyházaskesző címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásPápai
Jogállásközség
PolgármesterLendvai Jánosné (független)[1]
Irányítószám8523
Körzethívószám89
Népesség
Teljes népesség481 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület20,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 25′ 06″, k. h. 17° 19′ 27″47.418381°N 17.324069°EKoordináták: é. sz. 47° 25′ 06″, k. h. 17° 19′ 27″47.418381°N 17.324069°E
Egyházaskesző (Veszprém vármegye)
Egyházaskesző
Egyházaskesző
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Egyházaskesző weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyházaskesző témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pápától mintegy 15 kilométerre északnyugatra fekszik, a tőle északra húzódó Rába és a délkeleti határában folyó Marcal között (GPS: N47, 24, 980 E17, 19, 630).

A szomszédos települések: észak felől Várkesző, északkelet felől Marcaltő, délkelet felől Nemesgörzsöny, délnyugat felől Magyargencs, nyugat felől Kemenesszentpéter, északnyugat felől pedig Rábasebes és Szany.

Megközelítése

szerkesztés

Központján, annak főutcájaként a Pápától a Rába völgyéig húzódó 8406-os út vezet végig, ezen érhető el keleti és nyugati irányból is. Várkeszővel a 8407-es út, Marcaltővel a 84 115-ös számú mellékút köti össze. Közigazgatási területének nyugati részén, jobbára lakatlan községrészek között elhalad még a 8412-es út is.

A hazai vasútvonalak közül a települést a MÁV 14-es számú Pápa–Csorna-vasútvonala érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. A szomszéd község nevét viselő Marcaltő megállóhely a 84 115-ös út vasúti keresztezésének déli oldalán helyezkedik el, Marcaltőtől mintegy 2 kilométerre délnyugatra, Egyházaskesző központjától közel 3 kilométerre északkeleti irányban; közvetlen közúti elérését a 84 304-es számú mellékút biztosítja.

Története

szerkesztés

A Veszprém-Vas-Győr megyehatárok közelében, a Rába és a Marcal között fekszik a 620 főt számláló község.

Neve az ótörök eredetű Keszi törzsnévből származik, s mivel egyházas, temp­lomos hely volt, ezért kapta az egyházas előnevet. Első okleveles említése 1361-ből származik, Várkeszővel együtt. A győri püspökség tulajdona volt, a keszői várhoz tartozott. Lakói a földművelésen kívül kosárfonással, kenderfonással és szövéssel is foglalkoztak.

Római katolikus temploma késő barokk stílusban épült 1782-ben. Műemléke még a templom mögötti parkban lévő Szentháromság-szobor, melyet 1896-ban ezredévi emlékül a teljes Szentháromság tiszteletére állítottak.

A településen több népi műem­lékház volt, alig maradt meg néhány belőle. Ilyen például a Kossuth u. 91. sz. alatti, mely fésűs beépítésű ház, homlokzata oromzatos, 1892-es évszámjelzéssel.

A szomszédos Várkesző határában még láthatók a győri püspök Rába-parti várának maradványai. Az évszázadokon át fontos vár falait valószínűleg az egyházaskeszői bányákból kitermelt kövekből építették. Mindkét község plébániája a győri egyházmegye rábaközi főesperességéhez tartozik, de maguk a falvak ősi Vas vármegyei települések, amelyeket csak a 20. század során csatoltak Veszprém megyéhez.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Sass Gyula (független)[3]
  • 1994–1998: Sass Gyula (független)[4]
  • 1998–2002: Nagy Margit (független)[5]
  • 2002–2006: Nagy Margit (független)[6]
  • 2006–2010: Nagy Margit (független)[7]
  • 2010–2014: Lendvai Jánosné (független)[8]
  • 2014–2019: Lendvai Jánosné (független)[9]
  • 2019–2024: Lendvai Jánosné (független)[10]
  • 2024– : Lendvai Jánosné (független)[1]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
555
545
517
515
471
477
481
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,3%-a magyarnak, 1,4% románnak, 0,7% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% ukránnak mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,2%, református 4,7%, evangélikus 2,5%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 4,5% (19,9% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 87%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak, 0,2% ruszinnak, 0,2% ukránnak, 0,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,5% volt római katolikus, 3,4% református, 1,5% evangélikus, 1,3% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 10,8% felekezeten kívüli (32,7% nem válaszolt).[12]

Nevezetességei

szerkesztés

Római katolikus templom

szerkesztés

A település templomát 1782-ben emelték barokk stílusban, ma műemléki védelem alatt áll. Hajóját és szentélyét csehsüvegboltozat fedi, a karzat mellvédje a templomtér felé domborodik. A diadalív egyik pillérének festett mellékoltárképe a Szeplőtelen Szüzet ábrázolja. A diadalív másik pillérére a gazdagon díszített szószék került, faragott-aranyozott szobrokkal és domborművel. A templom szentélyében található egy festett oltárépítmény, az oldalfalakat Szent István és püspökszent képei borítják, a boltozatkép pedig a feltámadt Krisztust ábrázolja felhők között, angyalok társaságában. A főoltár mögötti falra erősített keretes kép a 4. században vértanúságot szenvedett Antiochiai Szent Margitot ábrázolja. A romantikus alkotáson Margit, akit börtönében a gonoszság fejedelme sokféle rémképével igyekezett megfélemlíteni, az imádság fegyverével és a kereszt jelével legyőzi a sárkány alakjában rátámadó sátánt. A jelenetet a műkedvelő gróf Széchenyi Jenő festette 1903-ban.

Bentonitbánya

szerkesztés

A Várkesző és Egyházaskesző közötti tufagyűrűket (amelyek maar-szerű képződmények) pliocénkorú vulkánkitörések hozták létre. Bennük krátertó jött létre, majd az elhalt élőlényekből olajpala (alginit), végül a vulkáni üvegben gazdag tufából bentonitrétegek alakultak ki. Egy Várkesző mellett fúrással 75 m mély krátert tártak fel, amelynek területe 0,3 km². Egy hasonló, de mintegy kétszer akkora krátert Egyházaskeszőtől délre is találtak.

1999-ben Egyházaskeszőről délnyugatra kiépült a bentonitbánya és a hozzá tartozó korszerű feldolgozóüzem. A nagyjából montmorillonitból álló szürke bentonitlencsékben, a rétegek között sötétkék vivianit-kristályokat, azokból összeálló kristálycsoportokat tartalmaz. A látogatás az S&B Kft. engedélyéhez kötött.

Híres emberek

szerkesztés
  1. a b Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  5. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  6. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  7. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  8. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  9. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  10. Egyházaskesző települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  11. Egyházaskesző Helységnévtár
  12. Egyházaskesző Helységnévtár

További információk

szerkesztés