Elbrusz

hegy, a Kaukázus legmagasabb csúcsa
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 25.

Az Elbrusz (oroszul: Эльбрус, karacsáj-balkárul Минги таў, Miñi taw) a Kaukázus legmagasabb hegye az Oroszországhoz tartozó Kabard- és Balkárföld és Karacsáj- és Cserkeszföld köztársaságok területén, a grúz határ közelében. Az Európa határát a Kaukázus vízválasztójára vagy attól délre helyező felosztások szerint a kontinens legmagasabb hegycsúcsa.

Elbrusz
Az Elbrusz 2008 májusában
Az Elbrusz 2008 májusában

Magasság5642 m
HelyOroszország Oroszország
HegységNagy-Kaukázus
Relatív magasság4741 m
Dominancia2473 km
Típusrétegvulkán
Első megmászásKülön
Elhelyezkedése
Elbrusz (Kaukázus)
Elbrusz
Elbrusz
Pozíció a Kaukázus térképén
é. sz. 43° 21′ 18″, k. h. 42° 26′ 21″43.355000°N 42.439167°EKoordináták: é. sz. 43° 21′ 18″, k. h. 42° 26′ 21″43.355000°N 42.439167°E
Térkép
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Elbrusz témájú médiaállományokat.

Földrajzi helyzete

szerkesztés

Nyugati csúcsának magassága 5642 méter, és így mintegy 1500 m-rel magasodik a Kaukázus fő gerince fölé. Ezzel az Ázsia északi részét is magába foglaló Oroszország legmagasabb pontja. Magasabb Európa Kaukázuson kívüli legmagasabb csúcsánál, az Alpokban található Mont Blanc-nál is, ha tehát Európához tartozónak tekintik, akkor első e kontinensen is. A keleti csúcs valamivel alacsonyabb, 5621 méter. A két csúcs között, 5200 m magasan van az Elbrusz-nyereg.

A Nagy-Kaukázus fő vonulatától 20 kilométerre északra található, Kiszlovodszk várostól 65 kilométerre dél-délnyugati irányban.

Földtani felépítése

szerkesztés

Az Elbrusz rétegvulkán, amely már mintegy kétezer éve alszik. A vulkáni felépítmény kb. 3000 m magasan kezdődik; ez alatt – a hegység gerincvonulatánál megszokott módon – kristályos kőzetek települnek. Állandó jégsapkája 22 gleccsert táplál; ezekből ered a Bakszan, a Kubány és a Malka folyó.

A vulkán működését négy ciklusra tagolják; a legidősebb mintegy 2–3 millió évvel ezelőtt volt. A keleti csúcs még 1500 éve is működhetett, amint erre az egészen fiatal lávafolyásokból és a kénes gőzszivárgásból következtethetünk.

Meghódítása

szerkesztés
 
19. századi színezett fotó az Elbruszról

A nyugati csúcsot először 1874-ben mászta meg egy csoport:

A keleti csúcsra először a karacsáj Cselar Hacsirov jutott fel 1829. július 22-én. A nyugati csúcsra első kaukázusi útján, 1884. augusztus 23-án Déchy Mór is feljutott Alexander Burgener, Peter Ruppen hegyivezetőkkel és Mollei Tirbolasz helybeli vadásszal.[1]

Idegenforgalmi jelentősége

szerkesztés

A nyári hónapokban rendszeresen indulnak a völgyekből turistacsoportok a hegyre, téli megmászását azonban a Pamír hétezres csúcsainak nyári meghódításával egyenértékű teljesítménynek tekintik. Külföldieknek a téli mászást csak 1979 óta engedélyezik.

A Bakszán-völgy végéből, 2200 m-ről kabinos függővasút visz 3500 m magasra, a Mir állomáshoz. A csúcsmászások hagyományos kiinduló pontja a 4200 m magasan álló Prijut 11 menedékház.

 
Panoráma a csúcsról dél felé tekintve
 
3D-animáció az Elbruszról

Az Elbrusz a kultúrában

szerkesztés

Az ókorban Strobilus néven ismerték, ami latinul a.m. fenyőtoboz. A görög mítosz szerint Zeusz itt láncolta meg Prométheuszt, aki a tüzet ellopta és az embereknek adta. (Ez valószínűleg az Elbrusz vulkanizmusára utal.)

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Elbrus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. Déchy Mór életrajza a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség oldalán. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 10.)

További információk

szerkesztés