Elekes Károly (lelkész)

(1813–1878) református lelkész, esperes

Elekes Károly (Árapatak, 1813. – 1878. február 14.) református lelkész, esperes és az egyházkerület főjegyzője.

Elekes Károly
Vasárnapi Ujság 1878. 152. l.
Vasárnapi Ujság 1878. 152. l.
Született1813.
Árapatak
Elhunyt1878. február 14.
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész,
esperes,
egyházkerületi főjegyző
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekes Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Atyja szintén református lelkész volt; tanulmányait a nagyenyedi Bethlen főiskolában végezte, ahol 1836-ban a logikusok tanításával bízták meg; ugyanekkor kitűnt a Bethlen-ünnepélyen tartott beszédével. 1837-ben Bécsbe ment a protestáns teológiai akadémiára, ahonnan hazatérve 1838-ban Gyulafehérvár választotta lelkészéül. 1849-ben a város békekövetül küldötte a román fölkelők táborába; amikor ezek a környéket földúlták, az erdőkbe menekülő magyarokat felkereste, ruhával és élelemmel látta el, és falvaikba való visszatérésre bírta őket. A vész lecsillapultával maga szervezte két templomnak, öt iskolának és 9 paplaknak romjaikból újra építését. 1850-ben a gyulafehérvári egyházmegye esperesévé, 1866-ban az erdélyi egyházkerület főjegyzőjévé választották meg. Szász Domokos mondott fölötte emlékbeszédet, amely Isten szolgája címmel jelent meg (Kolozsvár, 1878).

Munkái szerkesztés

  • Az ifjak jó aránylatu neveltetésökből sarjadzik nemzeti erő, boldogság. A Bethlen Gábor hálaemléke napján elmondotta… Nagy-Enyeden, tavaszutó 24. 1837. Nagy-Enyed, 1837.
  • Napló-töredékek címmel jelentek meg belföldi utazásainak élményei az erdélyi Nemzeti Társalkodóban, a pesti Regélőben és Athenaeumban (1837–1838).
  • A károlyfehérvári egyházmegye és ezen egyházmegyébeni egyházak történelme az Erdélyi ev. ref. Névkönyvben (1863–65) jelent meg.

Források szerkesztés