Ella István

(1947–) magyar karmester

Ella István (Veresegyház, 1947. január 8. –) magyar orgonaművész, karnagy.

Ella István
Született1947. január 8. (77 éves)
Veresegyház
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1967–1971)
KitüntetéseiLiszt Ferenc-díj (1999)

SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

1967–1971 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt; orgonát Gergely Ferencnél, kórusvezetést pedig Várkonyi Zoltánnál tanult. 1971–1972 között Weimarban tanult a Liszt Musikhochschule-ban. 1972–1974 között Lipcsében a Hochschule für Musik Felix Mendelssohn-Bartholdy diákja volt. 1975–1990 között az Országos Filharmónia szólistája volt. 1976–1986 között a Corelli Kamarazenekar művészeti vezetője és szólistája volt. 1979–1984 között a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekar karmestereként tevékenykedett. 1989-től az általa alapított Budapesti Bach Kórus vezetője. 1990–1993 között a Hungaroton vezérigazgatója volt. 1991-től a Magyar Zenei Kamara etikai bizottságának elnöke. 2007–2009 között a Debreceni Kodály Kórus vezető karnagya volt.

Szólistaként fellépett számos európai országban: Kanada, Libanon, India, USA és Izrael. Mesterképzéseket tartott vagy vendégprofesszor volt Nagy-Britanniában, Lengyelországban, Németországban és Magyarországon.

Szülei: Ella István és Mészáros Ilona voltak. 1975-ben házasságot kötött Bodonyi Katalinnal. Két gyermekük született: Dániel (1978) és Kitti (1981).

  • Prágai Nemzetközi Orgonaverseny: II. díj (1971)
  • J. S. Bach Nemzetközi Orgonaverseny, Lipcse: II. díj (1972)
  • Anton Bruckner Nemzetközi Orgonaverseny, Linz: I. díj (1974)
  • J. S. Bach Nemzetközi Orgonaverseny, Brügge: I. díj (1976)
  • Liszt Ferenc-díj (1999)
  • A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2007)

További információk

szerkesztés
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 1988.
  • Privát Ki Kicsoda. Szerkesztette: Szigeti Sándor. [Bp.], Haas & Singer, 1992.
  • Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4