Wikipédia

Ellinger Ede

magyar fényképész

Ellinger Ede (Pohořelice,[2][3] 1846 körül – Siófok, 1915. május 30.[4]) császári és királyi udvari fényképész, portréfotós. A Magyar Fényképészek Egyletének alapító tagja.

Ellinger Ede
Született1846[1]
Elhunyt1915 (68-69 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafotográfus
A Wikimédia Commons tartalmaz Ellinger Ede témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ellinger Ede műtermében készült fénykép hátoldala

Munkássága szerkesztés

Műterme 1870 és 1885 között Pesten, az Úri utca és Korona utca sarkán működött.[5] Siófokon is, ahol villatulajdonos volt, rendelkezett egy műteremmel. A Balaton mellett nyaralókról, az épületekről, a módosabb polgárokról készített fényképeket. A siófoki műterme nyáron működött, egészen késő őszig.

A 19. század utolsó harmadának legkeresettebb portréfotósaként több jeles személyt is megörökített: többek között Deák Ferencet, Rippl-Rónai Józsefet, Arany Jánost, Jókai Mórt, Erkel Ferencet, Kossuth Lajost, Karinthy Frigyest. Alapító tagja volt a Magyar Fényképészek Egyletének.

1915 februárja és szeptembere között hunyt el. Február 5-én a Budapesti Közlöny arról számolt be, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter többekkel együtt őt nevezte ki a Budapesten alakított szerzői jogi szakértői bizottság egyik tagjává,[6] majd ugyanezen lap szeptember 2-án már arról adott hírt, hogy az elhunyt Ellinger Ede helyére Hollenzer Lászlót nevezte ki a miniszter.[7]

Családja szerkesztés

Ellinger Mózes és Rebeka fia. 1868. június 21-én Pesten házasságot kötött Kurzweil Júliával.[8]

Kurzweil Júlia (Pest, 1846. április 13. – Budapest, 1916. november 20.) testvére volt Kurzweil Frigyesnek (Pest, 1861. április 22.[9] – Budapest, 1924. április 7.[10]), a kor szintén neves fényképészének, akinek műhelye a Budapesti Cím- és lakjegyzékekben 1888-ban fordul elő először az V. kerület Dorottya utca 11. szám alatt és 1902/1903 között utoljára.[11] 1903 és 1908 között budapesti lakcíme (VI. kerület, Teréz körút 25. szám) szerepel, foglalkozásaként fényképész megadva.[12] Itt is volt labor és műterem berendezve, mert 1905-től a Budapesti cím- és lakjegyzékben a "Fényképész iparosok" között is felsorolták (Kurczweil névformában), s egy 1908-ból származó felvétel is erre utal.[13] Önálló hirdetést budapesti fényképész műterméről 1909-ben tett közzé e címen.[14] Sógorához, Ellinger Edéhez hasonlóan nyaranta ő is a Balaton mellett tartott fenn nyári műhelyt. Így például a balatonfüredi, haláláig, utána pedig özvegye által továbbvitt fényképész pavilonjáról több forrás is szól.[15] Ugyancsak található felvétel, melynek verzóján a budapesti műhely mellett Siófok és Losonc is "fiókműteremként" szerepel.[16]

Ellingerék 20. századot megért fiai (Zsigmond, Béla, Károly és Emil) közül az alábbiak adatai azonosíthatók.

Ellinger Emil (1872–1907) festőművésszé képezte magát, 1889–1892 között a budapesti mintarajziskolában tanult.[17] A Képzőművészeti Társulat kiállításain több művével szerepelt, így a Műcsarnokban is.[18] Fiatalon, 35 évesen halt meg.[19]

Ellinger Bélának (1876–1916) festékgyári vállalkozása volt.[20] Már apaként, 8 évi házasságban[21] 40 évesen halt meg, közel egy évvel neves édesapja elhunyta után.[22]

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6R7Q-QP1
  2. ↑ Születési helye testvérével, Illéssel együtt: Pohrlitz a korabeli helyesírással.Budapesti Közlöny, 1888. március 20. 67. szám 9. oldal
  3. ↑ Ellinger Illés halotti anyakönyvi bejegyzése a Budai izraelita hitközség halotti anyakönyvében, 85. folyószám, 1888. aug. 14. Felesége Eibensütz Hermina volt.
  4. ↑ halotti anyakönyvi bejegyzése
  5. ↑ Ma Petőfi Sándor utca és Régi posta utca.
  6. ↑ „Hivatalos rész”, Budapesti Közlöny, 1915. február 5., 1. oldal (Hozzáférés: 2020. január 26.) 
  7. ↑ „Hivatalos rész”, Budapesti Közlöny, 1915. szeptember 2., 5. oldal (Hozzáférés: 2020. január 26.) 
  8. ↑ A pesti neológ izr. hitközség házassági anyakönyve, 134/1868. folyószám.
  9. ↑ Geni3
  10. ↑ Füredi História. Helytörténeti folyóirat, 2015. 4. szám. 25. oldal
  11. ↑ 1888 és 1902/1903 közötti Budapesti Czim- és Lakásjegyzék[1]
  12. ↑ Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1902-1903 (14. évf.) 9. rész - Lakás-jegyzék K [2]
  13. ↑ Blaha Lujza férje, báró Splényi Ödön társaságában, 1908. Műterem: Budapest és Balaton-Füred [3]
  14. ↑ „Kurzweil Frigyes fényképészeti laboratóriuma. Budapest, VI. ker., Teréz-körút 25. szám. Készít, mint különlegességeket, diapozitivusokat egyszerü és művészies kivitelben mérsékelt árakon. – Több tudományos intézet szállítója.” In: Földrajzi közlemények 1909.V. Társasági ügyek. 1909. dec. 16. [4]
  15. ↑ Füredi História. Helytörténeti folyóirat, 2015. 4. szám. 25. és 30. oldal [5]
  16. ↑ Rosszul datált felvétel, 1903 előtti lehet. [6]
  17. ↑ Budapest, Képzőművészeti Akadémia adatbázis [7] Archiválva 2019. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  18. ↑ Műcsarnok, 1898. június 23. 8. szám [8]
  19. ↑ Ellinger Ede udvari fényképész fia, Emil, meghalt életének 35-ik évében: Pesti Hírlap, 1907. január 27., 24. szám [9]
  20. ↑ Ellinger Béla, czégb. Ellinger Béla, festék és lakk festőeszközök és ecsetek és festékek keverési üzlettulajdonos, Bp., VI, Lázár-u. 13. In: Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1909, 6. rész [10]
  21. ↑ Ellinger Béla festékgyáros, Ellinger Ede cs. és kir. udv. fényképész fia eljegyezte Czoniczer Margitot, Czoniczer Márton dr. fővárosi orvos leányát. Az Ujság, 1908. szeptember 13./220. szám, 11. p. [11]
  22. ↑ Gyászhíre: Pesti Hírlap, 1916. augusztus 6. 217. szám [12]

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ellinger_Ede&oldid=26773104”