Elyüs

falu Romániában, Szilágy megyében

Elyüs település Romániában, Szilágy megyében.

Elyüs (Aleuș)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségHalmosd
Rangfalu
KözségközpontHalmosd
Irányítószám457161
SIRUTA-kód141330
Népesség
Népesség256 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság331 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Szilágysomlyótól délnyugatra, Halmosd és Gyümölcsénes között fekvő település.

Története szerkesztés

Elyüs nevét az oklevelek 1335-ben említették először Elia? néven. 1341-ben Elleios, Elyeios, Elyews, Ellews, 1481-ben Ölves, 1587-ben Ellyeos, 1760-ban Ejüs, Ellős néven írták.

A Kraszna vármegyéhez tartozó helység Valkó tartozéka volt. 1341-ben Dancs mestert iktatták be ide, mint Valkó várának tartozékába, de a beiktatásnak Gergely fia Jakab ellentmondott. 1481-ben Losonczi Losonczy Bánffy András bácsi nagyprépost birtoka volt, aki Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el. Később a Losonczy Bánffyakon kívül Báthory István, Borzási György, Ártánházi Bornemissza Boldizsár, Sarmasági András, Valkai Miklósné, Paksy Jób. Károlyi László is birtokosa volt a településnek.

Az 1808-as összeíráskor a gróf Bánffy, gróf Petki, báró Bánffy, Izsák, Kis és Szegedi családok birtoka volt. 1847-ben 317 lakosa volt, valamennyien görögkatolikusok. 1890-ben 436 lakosából 4 magyar, 5 szlovák, 407 román, 20 egyéb nyelvű , ebből 5 római katolikus, 409 görögkatolikus, 22 izraelita, a házak száma pedig 93 volt. 1910-ben 481 lakosa volt, ebből 11 magyar, 18 szlovák, 451 román, melyből 18 római katolikus, 451 görögkatolikus, 11 izraelita volt.

A 20. század elején a település Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

Nevezetességek szerkesztés

  • Ortodox templom

Hivatkozások szerkesztés

Források szerkesztés

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 346–347. o. Online elérés