Az Emberi sors (oroszul: Судьба человека) 1959-ben készült szovjet film. Mihail Alekszandrovics Solohov 1956-ban megjelent azonos című történetén alapul. Bondarcsuk rendezői debütálása volt.[2] Ezért az alkotásáért megkapta a I. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.[3]

Emberi sors
(Судьба человека)
1959-es szovjet film

Szokolov (Szergej Bondarcsuk) és Ványa
Szokolov (Szergej Bondarcsuk) és Ványa
RendezőSzergej Fjodorovics Bondarcsuk
ProducerRoskino
AlapműEmberi sors
Műfaj
ForgatókönyvíróJurij Lukin
Főszerepben
ZeneVeniamin Basner
OperatőrVlagyimir Monahov
Gyártás
GyártóMoszfilm Stúdió
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz
Játékidő103 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
  • 1959
  • 1959. április 12. (Szovjetunió)[1]
Korhatár12 II. kategória (F/1572/J)
További információk
SablonWikidataSegítség

Történet szerkesztés

 
Az író és Szokolov a kompátkelőnél
  Alább a cselekmény részletei következnek!

A Szovjetunióban 1946 tavaszán Szokolov egy kisfiúval együtt várakozott egy kompátkelőnél. A véletlen összehozta egy férfival (az íróval, Solohovval), akinek elbeszélte az életét.

A nagy honvédő háború kezdete után Andrej Szokolov, a voronyezsi gépkocsivezető elbúcsúzott a családjától. A háború első hónapjaiban megsebesült és fogságba esett. Két évig hadifogoly volt, kiállta a náci koncentrációs tábor poklát. A bátorságának köszönhetően elkerülte a kivégzést, és sikerült megszöknie, ráadásul értékes dokumentumokat is magával vitt. Egy rövid ideig kórházba került, itt értesült róla, hogy a felesége és két lánya meghalt egy bombatámadásban. Már csak a fia maradt, aki tisztként szolgált a Vörös Hadseregben. Szokolov visszatért a frontra, és sebesülés nélkül érte meg a háború végét. Egysége győzelmi ünnepségén azonban azt a hírt kapta, hogy a fiát a háború utolsó napján egy német mesterlövész golyója ölte meg.

Amikor a háború után magányosan teherautó-sofőrként dolgozott, találkozott az árva kisfiúval, Ványával, akinek az anyja meghalt, az édesapja pedig eltűnt a háború alatt. Szokolov úgy tett, mintha a gyermek apja lett volna, hogy jövőt adjon a fiúnak és önmagának.

Szokolov bátorságával, megdönthetetlen akaraterejével, szeretetével és emberségével megtestesíti a szovjet ember eszményét, és így egy egész generáció példaképévé válik.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők szerkesztés

Díjak szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. július 16.)
  2. Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. Rowman & Littlefield, 224–225. o. (2009). ISBN 978-0-8108-6072-8 
  3. 1st Moscow International Film Festival (1959). MIFF. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fate of a Man című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés