Sinkovits Imre

Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Öccse, Sinkó László Kossuth-díjas színművész, felesége, Gombos Katalin szintén színművész volt. Gyermekeik Sinkovits-Vitay András (1952) és Sinkovits Mariann (1954) színművészek.

Sinkovits Imre
Sinkovits Imre 1972-ben
Született	1928. szeptember 21. Kispest
Elhunyt	2001. január 18. (72 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Gombos Katalin (1951 – 2001. január 18.)
Gyermekei	Sinkovits-Vitay András Sinkovits Mariann
Szülei	Sinkovits Jenő Göndöcs Terézia
Foglalkozása	színész
Iskolái	Árpád Gimnázium (–1947) Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1951)
Kitüntetései	Jászai Mari-díj (1955) Jászai Mari-díj (1962) Farkas–Ratkó-díj (1965) Kossuth-díj (1966) Magyarország Érdemes Művésze díj (1970) Magyarország Kiváló Művésze díj (1974) Kazinczy-díj (1983) a Magyar Érdemrend középkeresztje (1992) Magyar Örökség díj (1996) a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1998) Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998) Súgó Csiga díj (2001)
Sírhelye	Óbudai temető (5-1-55/56)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1948–2001
Híres szerepei	Dobó István Egri csillagok Molnár Ferenc tizedes A tizedes meg a többiek
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkovits Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Gyermekkora

Vas vármegyei, horvát származású. Budapesten született Sinkovits Jenő vendéglős és Göndöcs Terézia elsőszülött fiúgyermekeként. Kispesten nevelkedett, ahol nagyapja, Sinkovits Vince meséi mellett nőtt fel, aki sokat mesélt Attiláról, Csaba királyfiról, a hadak útjáról, 1848-ról és az első világháborúról. A gazdasági válság csődbe juttatta a család kisvendéglőjét. Ebből a gyermek Sinkovits csak annyit fogott fel, hogy kisebb lakásba kellett költözniük, ahol később öccse is megszületett. Édesanyja varrással próbálta kiegészíteni a család jövedelmét és közben németül tanította fiát. Ennek a második világháború alatt nagy hasznát vette.

Lassan stabilizálódott a család helyzete, édesapja főpincéri állást szerzett a híres Ilkovics étteremben, ő pedig az Árpád Gimnázium diákja lett. Az iskolában egész életére szóló élményekben volt része. Itt lett cserkész, ami kitöltötte ifjúsága minden percét. Állítása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra, és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatta. Katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására még a papi pályára is gondolt. Az első bécsi döntés után Ipolyság mellett cserkésztáborozott. A háború alatt kelletlenül, de a Leventemozgalomban is részt vett. Nem szerette, mivel cserkésznek vallotta magát, és szerinte a két mozgalom olyan volt akár a tűz és a víz. Egy leventegyakorlat után, amikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta, édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits azonban így reagált: „Nem, Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”

A második világháború alatt – mint cserkész – kármegfigyelő szolgálatot teljesített a Margit-szigeti víztoronyban és a Szemlő-hegyi víztározónál. Később édesanyjával és két testvérével Somogy vármegyébe költöztek nagybátyjához, ahol mint leventekorút befogták kötelező hadi munkára. Galambok határában ásott tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket, olykor napi tíz kilométert gyalogolva sárban, fagyban. De edzettsége és istenadta humora ezen is átsegítette, még társaiban is ő tartotta a lelket. A háború vége felé egyre több visszavonuló német katonával találkozott (itt vette hasznát édesanyja németnyelv-tanításának), sőt egyszer még egy Németország felé tartó vonatra is felrakták, azonban Szentgotthárdnál „véletlenül” lemaradt a szerelvényről.

Amikor a németek kivonultak, a néhány napos békét kihasználva „ástak". De már nem lövészárkot, hanem családi ezüstöt, lesütött húsokat, bödön zsírt, mézet, hordónyi pálinkát és bort. Több családtagját elvitték az „oroszok”, sőt magának Sinkovitsnak is háromszor kellett megszöknie tőlük, mivel málenkij robotra akarták fogni. 1945 őszén újraindult a tanév az Árpád Gimnáziumban. 1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára. Egykori gimnáziumában 1999 óta évente megrendezésre kerül a Sinkovits Imre vers- és prózamondó verseny.

Színészi pályája

1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, ösztöndíjasként az Apák ifjúsága című darabban láthatta a közönség. Kolléganője Gombos Katalin színésznő volt, aki éppen ekkor szerződött vidékről Budapestre, a darabban ő alakította Dását. Hamarosan szerelem szövődött köztük, és 1951-ben össze is házasodtak. Ugyanebben az évben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint ugyanekkor a Nemzeti Színházhoz ment át, ahol 1956-ig játszott.

A Nemzetiben Háy Gyula: Az élet hídja című drámájában kapta első szerepét, a darab szerinti édesapját Bihari József alakította, akivel baráti viszonyba került.

Az áttörést Madách Imre Mózes c. darabjának főszerepe jelentette számára. Mózest, olyan drámai erővel játszotta el, hogy a bemutatótól számítva 22 éven keresztül, 700-nál is több alkalommal lépett fel ebben a szerepben.

Az 1956-os forradalom alatt

1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, az esemény az 1956-os megmozdulás jelképe lett. Este, a Parlament előtti tömegtüntetésen az épületben Nagy Imrére váró írók és politikusok közé keveredve élte át Nagy Imre megérkezését és beszédét.

1956. október 30-án délelőtt 11 órakor került sor Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagválasztására a Nemzeti Színházban. Az eseményen jelen volt a Madách Színház, az Operaház, a Néphadsereg Színháza, valamint a Nemzeti Színház tagsága. A jelenlévők Bessenyei Ferencet és Hindi Sándort követően harmadikként Sinkovits Imrét választották be, majd utána Raksányi Gellért, Szörényi Éva, Juhász József, Marosi Károly, Somogyvári Pál, Temesi János, Homm Pál, Bán József, György József, és Hegyi György következtek. Az ülésen határozat született arról, hogy a színészek és a művészek tiltakozás gyanánt mindaddig szüneteltetik munkásságukat, amíg Magyarországon szovjet csapatok tartózkodnak, az ÁVH-t fel nem oszlatják és a bűnösöket felelősségre nem vonják, valamint, amíg létre nem jön a Szovjetunióval való teljes egyenlőségen alapuló független viszony. Bárminemű restaurációval szemben is fellépnek, és még a Magyar Rádióban sem hajlandóak szerepelni.

Ugyanezen a délutánon Színművészeti Szövetségben a budapesti színházak küldöttei életre hívták a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságát. A tagok közé itt is beválasztották Sinkovits Imrét, Darvas Ivánnal, Pécsi Sándorral, Szakáts Miklóssal, Molnár Tiborral, Lukács Miklóssal, Palló Imrével, és Bessenyei Ferenccel együtt. Itt, mintegy megerősítésképpen, a színházak bezárása mellett döntöttek a szovjet csapatok kivonulásáig. Egyúttal az ország valamennyi színházának a művészeit felszólították, hogy színházak forradalmi bizottságát alakítsák meg mindenhol, egyúttal szervezetek azonnali hatállyal lépjenek kapcsolatba a Színművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságával.

A forradalom leverése után

1956. november 4-i szovjet invázió és a forradalom leverése után az új, kádári hatalom a bizottság működését felfüggesztette, majd rövidesen feloszlatta, tagjai ellen pedig az államhatalom megdöntésére való felbujtás vádjával indított eljárást. Sinkovitsot népszerűsége miatt nem merték börtönbüntetéssel sújtani. Helyette politikai nyomásra előbb a Nemzeti Színház vezetősége rendszerellenes magatartás miatt fél évre eltiltotta a színpadtól, majd elbocsátották. „Ők tőlem nyilvános önkritikát kívántak, és én ezt nem voltam hajlandó megtenni. [...] Még élő vezető politikusunk próbált azzal hatni rám: Sinkovits elvtárs, maga kövezte ki az utat a Petőfi-szobortól a Köztársaság térig. Én ezt ott, akkor, rögtön visszautasítottam. Ezt követte volna a mentőakció: hogy hangosan nyilatkozzak. Azt mondtam: nem, nincs mit visszavonnom.” – emlékezett a művész 1988-ban.

Ebben az időszakban folyamatosan nyomozók zaklatták, megfigyelték, kihallgatásokra vitték. A családja megélhetése végett más munkát vállalt, játékfröccsöntőként dolgozott. Csak 1958-tól engedték meg neki, hogy a külvárosi, „proli” színháznak számító József Attila Színházban újra színészként játsszon. Kiemelkedő tehetsége itt is kifejezésre jutott, sorra vitte sikerre szerepeit. 1963-ban engedték vissza a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagjaként működött. Egyik legismertebb filmszerepe A tizedes meg a többiek felejthetetlen alakítása. Munkahelyét, a Nemzeti Színházat 2000-től kormányzati döntéssel Pesti Magyar Színházra nevezték át. Itt játszott haláláig. 72 évesen halt meg, tüdőrákban.

Halála előtt alig fél nappal a Magyar Színházban lépett fel; Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában játszotta a Tudós szerepét. Azon az estén légszomjjal küszködött, szemmel láthatóan nem volt jól, alig tudott színpadra lépni, Kozák András vezette kézen fogva a színpadig, de minden erejét megfeszítve tette a dolgát. Az előadás után a színpadról lejövet az öltözőig is alig tudott elmenni, ereje elhagyta. Néhány óra múlva otthonában érte a halál. A jó barát, Agárdy Gábor mondta: „…harminchét éven át öltöztünk egy öltözőben. A testvéremet veszítettem el, a barátomat. Nem tudom felfogni. Ez döbbenet. Ez nem igaz. Most ment volna a Balkáni gerle, amiben együtt játszunk. S ilyen hirtelen… Délelőtt telefonáltak a színházból, hogy nem érzi jól magát, s lemondta még a hétvégi Ármány és szerelem előadását is. De mindent titkolt, még azt is, hogy ki az orvosa… Az is fájt neki, hogy a Nemzeti Színháztól elvették a nevét. Nem mutatta, nem beszélt róla, mert azt mondta, nem érdemes. Nem tudom elképzelni, mi lesz, ha bemegyek az öltözőbe, s ott látom majd az elárvult helyét.”

Temetése

2001. február 2-i temetése valódi nemzeti esemény volt. A közszolgálati televízió a tervezett hatvanhárom perc helyett kilencvenkilenc perc időtartamban, és élő adásban sugározta búcsúztatását az Óbudai temetőből, ahol hozzá méltó, egyszerű, csendes szertartás zajlott. A képernyőn pusztán a képeket lehetett látni, senki nem közvetített vagy kommentálta az eseményeket. A temetésen beszédet tartott Orbán Viktor miniszterelnök. Színésztársát búcsúztatta Kállai Ferenc. Sinkovits csodálatos verstolmácsolásaival kísért bejátszásokon az ő 1956-os bátorságát és színészi maradandóságát, emberi egyszeriségét dokumentálták.

Ars poeticája

„... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm." (Film Színház Muzsika – 1961. 25. szám)

Emlékezete

• 2011-ben utcát neveztek el róla Budapesten.

Emléktáblája a Corvin közben

• 2012. március 25-én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. évfordulóján adták át a nemzet színészeit ábrázoló graffitit a Rákóczi híd pesti hídfőjénél.

A nemzet színészeit megörökítő falfestményen, a Rákóczi híd pesti hídfőjének lábazatán, a Nemzeti Színház mellett

• 2014-ben a Nemzeti Színház díjat alapított emlékére, és közönségszavazás után páholyt neveztek el róla.
• 2015. március 13-án felavatták a Sinkovits Imre kamaratermet a Pesti Vigadóban.

Végső üzenete

Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban:

„Egy hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt – de halhatatlanságát is!", miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva! Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a „valahol", itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!" – Sinkovits Imre.

Színházi szerepei

• Aiszkhülosz: Oreszteszeia – Oresztesz
• Ben Jonson: Volpone – Leone kapitány
• Coward: Akt hegedűvel – Sebastian Lacreole
• Csehov: Cseresznyéskert – Firsz
• Csiky Gergely: Buborékok – Rábay
• Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné – Lipitlotty
• Alexandre Dumas: A három testőr – 18 szerepet alakít egy este
• Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok – Einstein
• Gorkij: Kispolgárok – Tyetyerev
• Gorkij – Brecht: Az anya – Pável
• Victor Hugo: A királyasszony lovagja – De Bazan
• Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem – Hektor
• Henrik Ibsen: Peer Gynt – Gombkötő
• Illyés Gyula: A különc – Teleki László
• Illyés Gyula: Tiszták – Perella
• Illyés Gyula: Testvérek – Dózsa György
• Illyés Gyula: Lélekbúvár – dr. Szmuk
• Katona József: Bánk bán – Tiborc, Bánk bán.
• Keresztury Dezső: Nehéz méltóság – Zrínyi Miklós
• Lope de Vega: A kertész kutyája – Theodoro
• Madách Imre: Az ember tragédiája – Ádám, Lucifer, az Úr hangja, A Föld szelleme, Rabszolga, Saint-Just, Udvaronc
• Madách Imre: Mózes – Mózes
• Madách Imre-Keresztury Dezső: Csák végnapjai – Csák Máté
• Márai Sándor: Kassai polgárok – Gergely Péter
• Molière: Fösvény – Valér
• Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – igazgató
• Huszti Zoltán: Jónás könyve – Jónás próféta
• Murell-Wilson: Sarah – Pilon
• Németh László: VII. Gergely – VII. Gergely
• Németh László: Husz János – Husz János
• Németh László: Erzsébet nap – Józsi bácsi
• Örkény István: Tóték – Tót
• Páskándi Géza: Tornyot választok
• Jean Racine: Phaedra – Hippolitos
• Victorien Sardou: Szókimondó asszonyság – Fouché
• Jean-Paul Sartre: Főbelövendők klubja – Chapuis
• Friedrich Schiller: Don Carlos – főinkvizítor
• William Shakespeare: Julius Caesar – Caius Cassius
• Shakespeare: Lear király – Kent grófja
• Shakespeare: Macbeth – Macbeth
• Shakespeare: Rómeó és Júlia – Lőrinc barát
• Shakespeare: Szentivánéji álom – Zuboly
• Shakespeare: Tévedések vígjátéka – Aegeon
• Shakespeare: A vihar – Prospero
• George Bernard Shaw: Warrenné mestersége – Frank
• Sütő András: A szuzai menyegző – Bétisz
• Sütő András: Advent a Hargitán – Bódi Vencel
• Sütő András: Balkáni gerle – Schuller Medárd
• Szabó Magda: Az a szép fényes nap – Géza fejedelem
• Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – Kurrah
• Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak – Czillei
• Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara – Sanche Wayne
• Tennessee Williams: Üvegfigurák – O'Connor
• Peter Weiss: Marat halála – De Sade márki

Filmszerepei

Játékfilmek

• Beszterce ostroma (1948) – Narrátor (hang)
• Úttörők (1949) – nem mutatták be
• Becsület és dicsőség (1951)
• Vihar (1951) – Szűcs Elek
• Teljes gőzzel (1951) – Szabó Sándor
• Erkel (1952)
• Föltámadott a tenger 1-2. (1952) – Madarász
• Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952-1953) – Narrátor (hang)
• Rákóczi hadnagya (1953) – francia követ
• A város alatt (1953)
• Ifjú szívvel (1953)
• A Harag napja (1953, átdolgozott változat: 1955)
• Kék vércsék erdejében (1953-54) – Narrátor (hang)
• Életjel (1954) – Borsa
• Hintónjáró szerelem (1954) – Kara Jenőke
• Különös ismertetőjel (1955) – Kóti
• A tenyészsertések kiválasztása (1955) – Narrátor (hang)
• Gábor diák (1956) – Süki Balázs
• Keserű igazság (1956, átdolgozott változat: 1986) – Bűvész
• A Csodacsatár (1956) – rádióriporter
• Szakadék (1956) – Nagy István, tanító
• Az igazi égszínkék (1957) rövidjátékfilm
• A nagyrozsdási eset (1957, átdolgozott változat: 1984) – Gábriel Miska
• Külvárosi legenda (1957) – Benkő
• A sötétség határán (1959) rövidjátékfilm
• Sorompó (1959) rövidjátékfilm – Narrátor (hang)
• Próbaút (1960) – Vetró János
• Fűre lépni szabad (1960) – Tirpák Géza, Kéri sofőrje
• Cimborák – Hegyen-völgyön (1960) – Narrátor (hang)
• Az arc nélküli város (1960)
• Négyen az árban (1961) – pilóta
• Alba Regia (1961) – Gestapo-tiszt
• Jó utat, autóbusz! (1961)
• Megöltek egy lányt (1961)
• Amíg holnap lesz (1961)
• Két félidő a pokolban (1962) – Ónodi
• Legenda a vonaton (1962) – Karló
• Az utolsó vacsora (1962)
• Isten őszi csillaga (1962)
• Sosemvolt király bánata (1962) – Mesélő (hang)
• Tücsök (1963)
• Fotó Háber (1963)
• Mindennap élünk (1963) – Cirok Feri
• Párbeszéd 1-2. (1963) – Béla úr (vágott változat 1964)
• Meztelen diplomata (1963) – Narrátor (hang)
• Új Gilgames (1963)
• Másfél millió (1964) – Hertelendi
• Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
• A pénzcsináló (1964) – Narrátor (hang)
• Kár a benzinért (1964) – Gál
• Már nem olyan időket élünk (1964)
• Álmodozások kora (1964) – Harrer
• Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Juhász
• A kőszívű ember fiai 1-2. (1964) – Narrátor (hang)
• A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
• És akkor a pasas… (1966) – A rendező
• A férfi egészen más (1966)
• Aranysárkány (1966) – Bahó Attila
• Az orvos halála (1966) – Taxisofőr
• Az özvegy és a százados (1967)
• Egy szerelem három éjszakája (1967)
• Teenager party (1967) dokumentumfilm
• Változó felhőzet (1967)
• Egri csillagok 1-2. (1968) – Dobó István
• Hazai pálya (1968) – Narrátor (hang)
• Az örökös (1969) – Drapp Tamás
• Az alvilág professzora (1969) – Zelk
• Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tót Lajos
• Történelmi magánügyek (1969)
• Utazás a koponyám körül (1970)
• Szemtől szembe (1970)
• N.N., a halál angyala (1970) – Horváth László alezredes
• Szerelmi álmok – Liszt (1970; szovjet-magyar film) – Liszt Ferenc
• Hahó, Öcsi! (1971) – szemetes
• Lányarcok tükörben (1972)
• Volt egyszer egy család (1972) – Gendarme
• Ki van a tojásban? (1973) – öreg Zeke
• Illatos út a semmibe (1973)
• A kard (1976) – A Nemzeti Múzeum igazgatója
• Tótágas (1976) – Mesélő (hang)
• Ékezet (1977) – igazgató
• A néma dosszié (1977) – Georg Johansson
• A tönk meg a széle (1983)
• Akli Miklós (1986) – Narrátor (hang)
• Új földesúr (1988)
• A préri pacsirtája (1991; rajzfilm) – Old Shatterhand (hang)
• Honfoglalás (1996) – Álmos
• Retúr (1996) – Balogh tanár úr
• Szalmabábuk lázadása (2001) – Narrátor (hang)

Tévéfilmek

• Vitézek és hősök (1959)
• Nő a barakkban (1961)
• Állandó lakhelye nincs (1962)
• Két üres pohár (1962)
• Ők tudják mi a szerelem (1964)
• Halló, ki az? (1964)
• Ők tudják, mi a szerelem (1964) – Hector Berlioz
• Szeptember (1964)
• Kristóf, a magánzó (1965)
• Tóbiás és a többiek (1965)
• A vörös vendégfogadó (1965)
• Oly korban éltünk 1–5. rész (1966; tévésorozat)
• Az Aranykesztyű lovagjai 1-5. rész (1968; tévésorozat)
• Én, Prenn Ferenc – 1-3. (1969)
• Tévedni Isteni dolog (1970)
• Villa a lídón (1971; tévésorozat) – André, a nemzetközi bűnügyi rendőrség felügyelője
• Váratlan találkozások – kora esti látogató (1971)
• Budai Nagy Antal (1971)
• Rézpillangó (1971)
• Egy óra múlva itt vagyok… (1971; tévésorozat) – Szokolov
• Pirx kalandjai (1972; tévésorozat)
• Férfiak mesélik (1972)
• Dorottya (1973)
• Lyuk az életrajzon (1973) – Szabó
• Irgalom (1973)
• Felelet 1-8. (1974)
• Sakk, Kempelen úr! (1976) – Kempelen Farkas
• A képmutatás szépségei (1977)
• Küszöbök (1977; tévésorozat)
• Petőfi (1977; tévésorozat) – Miniszter
• Földünk és vidéke (1978)
• Kiálts város! (1978)
• A bunker 1-3. (1978) – Lenton
• Küszöbök (1978; tévésorozat)
• A Sipsirica 1-2. (1979)
• Csillag a máglyán (1980)
• A különc (1980) – Teleki László
• A waterlooi csata (1981)
• Az a szép, fényes nap (1981)
• Humorista a mennyországban (1982)
• Brigitta (1983; magyar–NSZK–osztrák–francia tv-film)
• Kegyenc (1983)
• Ők tudják mi a szerelem (1983) – Hektor
• Kaviár és lencse (1984)
• A muzsikás kismalac (1985; rajzfilm) – Mesélő (hang)
• Zsákutca (1985)
• Földi kacaj (1986)
• Czillei és a Hunyadiak (1986)
• Charlie nénje (1987)
• Apaszív (1987)
• Peer Gynt 1-2. (1987)
• A fészek melege (1987)
• Tűréshatár (1989)
• Frici, a vállalkozó szellem (1993; tévésorozat) – Tibor atya

Szinkron

Filmszinkron szerepei

Év	Cím	Szerep	A szinkronizált színész
1939	Becsületből elégtelen	Jefferson Smith	James Stewart
1950	Dallas	Blayde Hollister	Gary Cooper
1955	Susi és Tekergő	Tappancs	Bill Baucom
1956	Moby Dick	Ahab kapitány	Gregory Peck
1958	Gigi	Honoré Lachaille	Maurice Chevalier
1960	A kalandor	Philippe Brideau	Jean-Claude Pascal
1960	Zazie a metrón	Gabriel nagybácsi	Philippe Noiret
1964	Becket	Thomas Becket	Richard Burton
1965	Pár dollárral többért	Douglas Mortimer ezredes	Lee van Cleef
1966	Egy ember az örökkévalóságnak	Sir Thomas More	Paul Scofield
1966	El Dorado	Cole Thornton	John Wayne
1967	A piszkos tizenkettő	John Reisman őrnagy	Lee Marvin
1968	Volt egyszer egy Vadnyugat (MTV féle szinkron)	Frank	Henry Fonda
1969	A félszemű seriff	Reuben J. `Rooster` Cogburn seriff	John Wayne
1969	Hello, Dolly!	Horace Vandergelder	Walter Matthau
1969	Ördögöt a farkánál	Cezar báró	Yves Montand
1969	A vezér	John Hathaway	Gregory Peck
1970	Chisum	John Simpson Chisum	John Wayne
1970	Rio Lobo	Cord McNally ezredes	John Wayne
1970	Az utolsó völgy	Gruber	Nigel Davenport
1970	A vörös kör	Jansen	Yves Montand
1971	Csakazértis nagyapa	Joseph P. Kotcher	Walter Matthau
1971	Hotel Plaza	Roy Hubley / Jesse Kiplinger / Sam Nash	Walter Matthau
1971	A nagy Jake	Jacob McCandles	John Wayne
1972	Cowboyok	Wil Andersen	John Wayne
1972	A felső tízezer	Gurney 13. grófja	Harry Andrews
1972	Ostromállapot	Philip Michael Santore	Yves Montand
1972	A vénlány	Gabriel Marcassus	Philippe Noiret
1973	Nevem: Senki (Mokép féle szinkron)	Jack Beauregard	Henry Fonda
1974	Az éjjeliőr	Jim Slade	Burt Lancaster
1974	Ítélet	Leguen	Jean Gabin
1974	Olcsó regény	Giulio Basletti	Ugo Tognazzi
1974	Pénzt vagy életet!	Anthony Fallon parancsnok	Richard Harris
1975	Cogburn, a békebíró	Rooster Cogburn	John Wayne
1975	Szerelem a romok között	Sir Arthur Glanville-Jones	Laurence Olivier
1976	Elkárhozottak utazása	Schroeder kapitány	Max von Sydow
1977	Lidércnyomás	Saint-Ramé	Michel Piccoli
1977	Micimackó kalandjai (régi és új szinkron)	Mesélő	Sebastian Cabot
1978	A brazíliai fiúk	Dr. Josef Mengele	Gregory Peck
1978	Őrült nők ketrece	Renato Baldi	Ugo Tognazzi
1978	Rómeó és Júlia	A kórus	John Gielgud
1979	Hurrikán	Bruckner kapitány	Jason Robards
1980	Airplane!	Dr. Rumnyak	Leslie Nielsen
1980	Tengeri farkasok	W.H. Grice ezredes	David Niven
1980	A terasz	Amedeo	Ugo Tognazzi
1980	Zálogocska	Búbánat Jones	Walter Matthau
1983	Airport 2000	Felix Duncan	Robert Webber
1983	Bíbor és fekete	Monszinyore Hugh O`Flaherty	Gregory Peck
1984	A Bounty	Hood admirális	Laurence Olivier
1984	A pajzán Dagobert király	Honorius pápa / Introchius	Ugo Tognazzi
1985	A piszkos tizenkettő – A második küldetés	John Reisman őrnagy	Lee Marvin
1988	Őslények országa	Mesélő	Pat Hingle
1989	Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (régi és új szinkron)	Henry Jones	Sir Sean Connery
1989	Dowling atya nyomoz	Frank Dowling atya	Tom Bosley
1990	Mentőcsapat a kenguruk földjén	Percival C. McLeach	George C. Scott
1990(?)	Némó kapitány	Aronnax professzor	Paul Lukas
1994	Ez nem lehet szerelem	Michael Reyman	Anthony Quinn
1994	Az oroszlánkirály	Mufasa	James Earl Jones
1994	Pumukli és a kék hajómanó	Kék hajómanó / Kormányos	Wolfgang Völz
1994	Rendőrvicc	Jake Stone	Jack Palance
1995	Babe	Mesélő	Roscoe Lee Browne
1995	Drakula halott, és élvezi	Drakula gróf	Leslie Nielsen
1996	Hamsun	Knut Hamsun	Max von Sydow
1996	Sárkányszív	Draco	Sir Sean Connery
1997	Micimackó visszatér	Mesélő	David Warner
1998	Ha eljön Joe Black	William Parrish	Anthony Hopkins
1998	Mulan	Fő ősatya	George Takei
1998	Az oroszlánkirály 2. – Simba büszkesége	Mufasa	James Earl Jones
2000	Tigris színre lép	Mesélő	John Hurt
2000	A kis hableány 2. – A tenger visszavár	Triton király	Kenneth Mars
2001	Susi és Tekergő 2. – Csibész, a csavargó	Tappancs	Jeff Bennett

Sorozatszinkron szerepei

Év	Cím	Szerep	A szinkronizált színész
1981 – 1987	Hupikék törpikék I-VII.	Törpapa	Don Messick
1982	Nagyon különleges ügyosztály	Frank Drebin	Leslie Nielsen
1989 – 1991	Dowling atya nyomoz	Frank Dowling atya	Tom Bosley
1991	Tassilo – Egy férfi egy eset	Georg Feuerstein	Karl Heinz Vosgerau
1994 – 2000	Chicago Hope	Dr. Arthur Thurmond	E.G. Marshall
	Ki a csuda ez a fiú?	Artur	Ugo Tognazzi

Videójátékszinkron szerepei

Év	Cím	Szerep	A szinkronizált színész
1995	Hupikék törpikék: Teletranszporttörp	Törpapa	Don Messick

Emlékezetes versmondása

1999. február 14-én a budai Gellért szállóban ő szavalta az akkor Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Nagy Gáspár versét és Balassi Bálint költeményét.

Kabaréjelenetek

• Walter Béla: Mellékhatás (1982) – szereplők: Sinkovits Imre, Szombathy Gyula, Tábori Nóra
• Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk – előadja: Sinkovits Imre, III. Humorfesztivál (1987) Lőrincze Lajosnak
• Sinkó Péter: Újabb seregben – előadja: Sinkovits Imre, Bajor Imre

Magyar Rádió

• Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Tompa Sándor, Pálóczi Horváth Ádám: Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara. 2019 – Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója esztendejében CD-újdonságként jelentek meg a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) duplaalbumai. kemenyegon.hu

Hangjátékok

• Román György: Mint a tenger árja (1949)
• Szimonov, Konsztantin: Orosz kérdés (1949)
• Baróti Géza: A diadalmas név (1951)
• László Miklós: Öt ajándék (1951)
• Halász Péter: 800 csille szén (1952)
• Harald Hauser: A weddingi per (1953)
• Fodor József: A végső szín (1955)
• Karinthy Ferenc: Ezer év (1956)
• Hemingway, Ernest: Akiért a harang szól (1957)
• Cao Jü: Zivatar (1959)
• André Stil: Két kő között (1961)
• Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről (1961)
• Móricz: A boldog ember (1961)
• Az ünnep harmadnapján (1961)
• Kozsevnyikov, Vagyim: Ismerjék meg Balujevet! (1961)
• Maeterlinck, Maurice: A kék madár (1961)
• Rejtő Jenő: Szép kis üzlet (1961)
• Flesarowa-Muskat, Stanislawa: Menekülés (1962)
• Jót nevettünk (1962)
• József Attila napjai (1962)
• Moravecz Imre: Egy trabant legendája (1962)
• "Szeretlek, kedvesem..." (1962)
• Hegedűs Gyula: Thézeusz és Ariadné (1963)
• Shakespeare: Macbeth (1963)
• Vörösmarty Mihály: A bujdosók (1963)
• Fáklyavivők - dalok, hősök, emlékek (1964)
• A folyón át a fák közé (1964)
• Maugham, Sommerset: Az ördög sarkantyúja (1964)
• Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
• Dürrenmatt, Friedrich: Straniczky és a nemzeti hős (1965)
• Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
• Shakespeare: Szentivánéji álom (1965)
• Sipos Tamás: A döntő gól (1965)
• Őszi vásár - vendég: Fekete István (1965)
• Gyerekekről, felnőtteknek (1966)
• Radványi Dezső: Szürkebarát (1966)
• Dürrenmatt, Friedrich: A szamár árnyéka (1967)
• A boldogság építésze (1967)
• A gépírók (1967)
• Böll, Heinrich: Erkölcsös történetek (1967)
• Shulz, Karel: A kőbe zárt fájdalom (1967)
• Solohov, Mihail: Csendes Don (1967)
• Plautus: A hetvenkedő katona (1967)
• Hegedűs Géza: Szerelem és diplomácia (1969)
• Hegedűs Géza: Az özvegy és a katona (1969)
• Arany János: Jóka ördöge (1970)
• Szabó József: Fohász a Kongó folyóhoz (1970)
• Gosztonyi János: A meghajszolt szelíd (1970)
• Hámori Ottó: Faust, hat dioptriával (1970)
• Katona József: Bánk bán (1970)
• Schiller: Tell Vilmos (1970)
• Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
• Theodor Weissenborn: Hősi példa (1971)
• Világszínház - Gorkíj drámái (1971)
• Könyvet mindenki kezébe! (1972)
• Sós György: Hétfői humanizmus (1972)
• Csurka István: Élményközvetítés (1973)
• Döblin, Alfred: Berlin-Alexanderplatz (1973)
• Ha teve, legyen kétpúpú (1974)
• Balzac: Éva lánya (1975)
• Hegedűs géza: Istennők szerelme, avagy a kivétel is törvény (1975)
• Török Tamás: Futballfantázia (1975)
• Az ember hivattatása - misztérium (1976)
• Megérzés (1976)
• Győrffy István: Vasháló (1977)
• Lázár Ervin: Utazás a vörös lovon (1977)
• Illyés Gyula: Beatrice apródjai (1978)
• Moldova György: Mese az írógépről és a hegedűről (1979)
• Móra Ferenc: Aranykoporsó (1979)
• Strauss: Egy éj Velencében (1979)
• Vries, Theun de: Spinoza (1980)
• A csizmás kandúr (1981)
• Magyar anekdotakincs (1982)
• Az olvasás gyönyörűsége - Fodor József (1982)
• Pállya István: Ravaszy és Szerencsés (1982)
• "...Csak a békét szeretem..." (1983)
• Kopányi György: Hazalátogató (1983)
• Kós Károly: Varjú nemzetség (1983)
• Muszty Bea-Dobay András: A kék csodatorta (1983)
• Anderson, Edith: Martin Luther King élete és halála (1984)
• Békés Pál: Körborz (1985)
• Gyárfás Miklós: Becsületének oka ismeretlen (1985)
• Pilátus (1985)
• Shaw, G. B.: Az orvos dilemmája (1985)
• Jesih, Milan: Koloratúra (1986)
• Kopányi György: Karácsonyi komédia (1986)
• Moldova György: Vigyázat, harapok! (1986)
• Saint-Exupèry, Antoine de: A kis herceg (1986)
• Szabó István: Régi vasárnap (1986)
• Vészi Endre: A leselkedő (1986)
• Móricz Zsigmond: Aranyos öregek (1987)
• Obrenovic, Aleksandar: A konjunktúra mámorító illata (1987)
• Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása (1987)
• Szakonyi Károly: Homloklövés (1987)
• Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél (1989)
• Prokofjeva, Szofja: A varázsló tanítványa (1989)
• A láda titka, avagy a soknevű ószeres esete (1990)
• Szepes Mária: Lázadó szerepek (1990)
• Szakonyi Károly: Vacsora kettesben (1992)
• Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán (1998)
• Magyar honvédsorsok (1999)
• Az Önök tudósítója: Ernest Hemingway (1999)
• Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (2000)
• A szelistyei asszonyok (2000)
• Vörösmarty Mihály: Ypsilon háború (2000)

Kötete

• "Vigasz-lámpácskák". Válogatott írások, 1981–2000; összeáll., szerk. Balatoni Monika; Kairosz, Szentendre, 2001 (Magyar Thália). A kötetet 2021-ben kiadta a POKET Zsebkönyvek Keleti Éva és Gáti György fényképeivel kiegészítve.

Díjai, elismerései

• Jászai Mari-díj (1955, 1962)
• Magyar Filmkritikusok Díja: a legjobb férfi alakítás (1962: Két félidő a pokolban, Próbaút, 1966: A tizedes meg a többiek)
• Farkas–Ratkó-díj (1965)
• Kossuth-díj (1966)
• Érdemes művész (1970)
• Kiváló művész (1974)
• Kazinczy-díj (1983)
• A Nemzeti Színház örökös tagja (1989)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje – polgári tagozat (1992)
• Magyar Örökség díj (1996)
• Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal – polgári tagozat (1998)
• Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998)
• A Nemzet Színésze (2000)
• III. kerület díszpolgára – posztumusz (2001)
• Súgó Csiga díj – posztumusz (2001)

Származása

Sinkovits Imre emléktáblája egykori lakhelyén (V. ker., Petőfi tér 3-5)

Sírja az Óbudai temetőben

Sinkovits Imre családfája

Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szept. 21.– Budapest, 2001. jan. 18.) színész	Apja: Sinkovits Jenő (Budapest, 1901. jún. 9.– Budapest, 1977. márc. 19.) vendéglős	Apai nagyapja: Sinkovits Vince (Németszentgrót, 1861. márc. 30.– Kispest, 1932. okt. 2.) magánzó	Apai nagyapai dédapja: Sinkovics József
			Apai nagyapai dédanyja: Frisch Mária
		Apai nagyanyja: Vojnovits Teréz (Körmend, 1867. feb. 21. –  ?)	Apai nagyanyai dédapja: Vojnovits István
			Apai nagyanyai dédanyja: Németh Dorottya
	Anyja: Göndöcs Terézia (Strém, 1905. máj. 22. – Budapest, 1991. nov. 20.)	Anyai nagyapja: Göndöcs Lajos (Zalaszentiván, 1872. jan. 21. –  ?)	Anyai nagyapai dédapja: Göndöcs Vendel
			Anyai nagyapai dédanyja: Goldfinger Borbála
		Anyai nagyanyja: Posch Teréz (Ókörtvélyes, 1879. dec. 31. –  ?)	Anyai nagyanyai dédapja: Posch Ferenc
			Anyai nagyanyai dédanyja: Neubauer Julianna

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Sinkovits Imre. Nemzeti Örökség Intézete
• Sinkovits Imre (magyar nyelven). szineszkonyvtar.hu. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
• Sinkovits Imre (magyar nyelven). magyarszinhaz.hu. [2011. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
• Sinkovits Imre: Nincs mit visszavonnom, interjú, Vasárnapi Újság, 1988. szeptember 4.
• Hármashatárhegyi Sportrepülésért Alapítvány

További információk

• Sinkovits Imre a PORT.hu-n (magyarul)
• Sinkovits Imre az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Sinkovits Imre az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Sinkovits Imre a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Sinkovits Imre. Filmkatalógus (magyarul) (2011. márc. 20.)
• Sinkovits Imre. HMDB
• Sinkovits Imre. Színháztörténet
• A Kritikus Tömeg portréja
• Spangel Péter: Az ember, Vallomások Sinkovits Imréről, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001. ISBN 9639372196 és 2008. ISBN 9789637094972
• Sinkovits Imre; szerk. Gazda Ildikó; Magyar Hirdető, Bp., 1979 (A színész arca)
• Az ember. Vallomások Sinkovits Imréről; szerk. Spangel Péter; Tinta, Bp., 2001
• +Sinkovits; bev. Göncz Árpád, fotó B. Müller Magda et al.; Hungalibri, Bp., 2001
• Lelkes Péter: Az igazak tovább élnek. Hidegkúti Nándor, Peterdi Pál, Román Gyula, Sinkovits Imre élete és halála; Codex Print, Bp., 2003
• "Jó éjt, nagyságos Fejedelem!". Emlékkönyv Sinkovits Imréről; összeáll., szerk. Siklós Endre; Siklós Endre, Budaörs, 2003
• Ablonczy László: Sinkovits Imre a Hargitán. Fél évszázad töredékei a Nemzeti Színház 175 esztendejéből; Kairosz, Bp., 2013