Sinkovits Imre
Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Öccse, Sinkó László Kossuth-díjas színművész, felesége, Gombos Katalin szintén színművész volt. Gyermekeik Sinkovits-Vitay András (1952) és Sinkovits Mariann (1954) színművészek.
Sinkovits Imre | |
![]() | |
Sinkovits Imre 1972-ben | |
Született |
1928. szeptember 21.[1] Kispest[2] |
Elhunyt |
2001. január 18. (72 évesen)[1][3] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Gombos Katalin (1951 – 2001. január 18.) |
Gyermekei | |
Szülei | Sinkovits Jenő Göndöcs Terézia |
Foglalkozása | színész |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Óbudai temető (5-1-55/56) |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1948–2001 |
Híres szerepei |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkovits Imre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
ÉletútjaSzerkesztés
GyermekkoraSzerkesztés
Vas vármegyei, horvát származású.[4] Budapesten született Sinkovits Jenő vendéglős és Göndöcs Terézia elsőszülött fiúgyermekeként. Kispesten nevelkedett, ahol nagyapja, Sinkovits Vince meséi mellett nőtt fel, aki sokat mesélt Attiláról, Csaba királyfiról, a hadak útjáról, 1848-ról és az első világháborúról. A gazdasági válság csődbe juttatta a család kisvendéglőjét. Ebből a gyermek Sinkovits csak annyit fogott fel, hogy kisebb lakásba kellett költözniük, ahol később öccse is megszületett. Édesanyja varrással próbálta kiegészíteni a család jövedelmét és közben németül tanította fiát. Ennek a második világháború alatt nagy hasznát vette.
Lassan stabilizálódott a család helyzete, édesapja főpincéri állást szerzett a híres Ilkovics étteremben, ő pedig az Árpád Gimnázium diákja lett. Az iskolában egész életére szóló élményekben volt része. Itt lett cserkész, ami kitöltötte ifjúsága minden percét. Állítása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra, és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatta. Katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására még a papi pályára is gondolt. Az első bécsi döntés után Ipolyság mellett cserkésztáborozott. A háború alatt kelletlenül, de a Leventemozgalomban is részt vett. Nem szerette, mivel cserkésznek vallotta magát, és szerinte a két mozgalom olyan volt akár a tűz és a víz. Egy leventegyakorlat után, amikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta, édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits azonban így reagált: „Nem, Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”
A második világháború alatt – mint cserkész – kármegfigyelő szolgálatot teljesített a Margit-szigeti víztoronyban és a Szemlő-hegyi víztározónál. Később édesanyjával és két testvérével Somogy vármegyébe költöztek nagybátyjához, ahol mint leventekorút befogták kötelező hadi munkára. Galambok határában ásott tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket, olykor napi tíz kilométert gyalogolva sárban, fagyban. De edzettsége és istenadta humora ezen is átsegítette, még társaiban is ő tartotta a lelket. A háború vége felé egyre több visszavonuló német katonával találkozott (itt vette hasznát édesanyja németnyelv-tanításának), sőt egyszer még egy Németország felé tartó vonatra is felrakták, azonban Szentgotthárdnál „véletlenül” lemaradt a szerelvényről.
Amikor a németek kivonultak, a néhány napos békét kihasználva „ástak". De már nem lövészárkot, hanem családi ezüstöt, lesütött húsokat, bödön zsírt, mézet, hordónyi pálinkát és bort. Több családtagját elvitték az „oroszok”, sőt magának Sinkovitsnak is háromszor kellett megszöknie tőlük, mivel málenkij robotra akarták fogni. 1945 őszén újraindult a tanév az Árpád Gimnáziumban. 1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára. Egykori gimnáziumában 1999 óta évente megrendezésre kerül a Sinkovits Imre vers- és prózamondó verseny.[5]
Színészi pályájaSzerkesztés
1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, ösztöndíjasként az Apák ifjúsága című darabban láthatta a közönség. Kolléganője Gombos Katalin színésznő volt, aki éppen ekkor szerződött vidékről Budapestre, a darabban ő alakította Dását. Hamarosan szerelem szövődött köztük, és 1951-ben össze is házasodtak. Ugyanebben az évben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint ugyanekkor a Nemzeti Színházhoz ment át, ahol 1956-ig játszott.
A Nemzetiben Háy Gyula: Az élet hídja című drámájában kapta első szerepét, a darab szerinti édesapját Bihari József alakította, akivel baráti viszonyba került.
Az áttörést Madách Imre Mózes c. darabjának főszerepe jelentette számára. Mózest, olyan drámai erővel játszotta el, hogy a bemutatótól számítva 22 éven keresztül, 700-nál is több alkalommal lépett fel ebben a szerepben.
Az 1956-os forradalom alattSzerkesztés
1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, az esemény az 1956-os megmozdulás jelképe lett. Este, a Parlament előtti tömegtüntetésen az épületben Nagy Imrére váró írók és politikusok közé keveredve élte át Nagy Imre megérkezését és beszédét.[6]
1956. október 30-án délelőtt 11 órakor került sor Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagválasztására a Nemzeti Színházban. Az eseményen jelen volt a Madách Színház, az Operaház, a Néphadsereg Színháza, valamint a Nemzeti Színház tagsága. A jelenlévők Bessenyei Ferencet és Hindi Sándort követően harmadikként Sinkovits Imrét választották be, majd utána Raksányi Gellért, Szörényi Éva, Juhász József, Marosi Károly, Somogyvári Pál, Temesi János, Homm Pál, Bán József, György József, és Hegyi György következtek. Az ülésen határozat született arról, hogy a színészek és a művészek tiltakozás gyanánt mindaddig szüneteltetik munkásságukat, amíg Magyarországon szovjet csapatok tartózkodnak, az ÁVH-t fel nem oszlatják és a bűnösöket felelősségre nem vonják, valamint, amíg létre nem jön a Szovjetunióval való teljes egyenlőségen alapuló független viszony. Bárminemű restaurációval szemben is fellépnek, és még a Magyar Rádióban sem hajlandóak szerepelni.
Ugyanezen a délutánon Színművészeti Szövetségben a budapesti színházak küldöttei életre hívták a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságát. A tagok közé itt is beválasztották Sinkovits Imrét, Darvas Ivánnal, Pécsi Sándorral, Szakáts Miklóssal, Molnár Tiborral, Lukács Miklóssal, Palló Imrével, és Bessenyei Ferenccel együtt. Itt, mintegy megerősítésképpen, a színházak bezárása mellett döntöttek a szovjet csapatok kivonulásáig. Egyúttal az ország valamennyi színházának a művészeit felszólították, hogy színházak forradalmi bizottságát alakítsák meg mindenhol, egyúttal szervezetek azonnali hatállyal lépjenek kapcsolatba a Színművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságával.
A forradalom leverése utánSzerkesztés
1956. november 4-i szovjet invázió és a forradalom leverése után az új, kádári hatalom a bizottság működését felfüggesztette, majd rövidesen feloszlatta, tagjai ellen pedig az államhatalom megdöntésére való felbujtás vádjával indított eljárást. Sinkovitsot népszerűsége miatt nem merték börtönbüntetéssel sújtani.[7] Helyette politikai nyomásra előbb a Nemzeti Színház vezetősége rendszerellenes magatartás miatt fél évre eltiltotta a színpadtól, majd elbocsátották. „Ők tőlem nyilvános önkritikát kívántak, és én ezt nem voltam hajlandó megtenni. [...] Még élő vezető politikusunk próbált azzal hatni rám: Sinkovits elvtárs, maga kövezte ki az utat a Petőfi-szobortól a Köztársaság térig. Én ezt ott, akkor, rögtön visszautasítottam. Ezt követte volna a mentőakció: hogy hangosan nyilatkozzak. Azt mondtam: nem, nincs mit visszavonnom.” – emlékezett a művész 1988-ban.
Ebben az időszakban folyamatosan nyomozók zaklatták, megfigyelték, kihallgatásokra vitték. A családja megélhetése végett más munkát vállalt, játékfröccsöntőként dolgozott.[7] Csak 1958-tól engedték meg neki, hogy a külvárosi, „proli” színháznak számító József Attila Színházban újra színészként játsszon. Kiemelkedő tehetsége itt is kifejezésre jutott, sorra vitte sikerre szerepeit. 1963-ban engedték vissza a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagjaként működött. Egyik legismertebb filmszerepe A tizedes meg a többiek felejthetetlen alakítása. Munkahelyét, a Nemzeti Színházat 2000-től kormányzati döntéssel Pesti Magyar Színházra nevezték át. Itt játszott haláláig. 72 évesen halt meg, tüdőrákban.
Halála előtt alig fél nappal a Magyar Színházban lépett fel; Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában játszotta a Tudós szerepét. Azon az estén légszomjjal küszködött, szemmel láthatóan nem volt jól, alig tudott színpadra lépni, Kozák András vezette kézen fogva a színpadig, de minden erejét megfeszítve tette a dolgát. Az előadás után a színpadról lejövet az öltözőig is alig tudott elmenni, ereje elhagyta. Néhány óra múlva otthonában érte a halál. A jó barát, Agárdy Gábor mondta: „…harminchét éven át öltöztünk egy öltözőben. A testvéremet veszítettem el, a barátomat. Nem tudom felfogni. Ez döbbenet. Ez nem igaz. Most ment volna a Balkáni gerle, amiben együtt játszunk. S ilyen hirtelen… Délelőtt telefonáltak a színházból, hogy nem érzi jól magát, s lemondta még a hétvégi Ármány és szerelem előadását is. De mindent titkolt, még azt is, hogy ki az orvosa… Az is fájt neki, hogy a Nemzeti Színháztól elvették a nevét. Nem mutatta, nem beszélt róla, mert azt mondta, nem érdemes. Nem tudom elképzelni, mi lesz, ha bemegyek az öltözőbe, s ott látom majd az elárvult helyét.”
TemetéseSzerkesztés
2001. február 2-i temetése valódi nemzeti esemény volt. A közszolgálati televízió a tervezett hatvanhárom perc helyett kilencvenkilenc perc időtartamban, és élő adásban sugározta búcsúztatását az Óbudai temetőből, ahol hozzá méltó, egyszerű, csendes szertartás zajlott. A képernyőn pusztán a képeket lehetett látni, senki nem közvetített vagy kommentálta az eseményeket. A temetésen beszédet tartott Orbán Viktor miniszterelnök. Színésztársát búcsúztatta Kállai Ferenc. Sinkovits csodálatos verstolmácsolásaival kísért bejátszásokon az ő 1956-os bátorságát és színészi maradandóságát, emberi egyszeriségét dokumentálták.
Ars poeticájaSzerkesztés
„... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm." (Film Színház Muzsika – 1961. 25. szám)
EmlékezeteSzerkesztés
- 2011-ben utcát neveztek el róla Budapesten.
- 2012. március 25-én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. évfordulóján adták át a nemzet színészeit ábrázoló graffitit a Rákóczi híd pesti hídfőjénél.
- 2014-ben a Nemzeti Színház díjat alapított emlékére, és közönségszavazás után páholyt neveztek el róla.
- 2015. március 13-án felavatták a Sinkovits Imre kamaratermet a Pesti Vigadóban.
Végső üzeneteSzerkesztés
Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban:
„Egy hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt – de halhatatlanságát is!", miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva! Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a „valahol", itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!" – Sinkovits Imre.
Színházi szerepeiSzerkesztés
- Aiszkhülosz: Oreszteszeia – Oresztesz
- Ben Jonson: Volpone – Leone kapitány
- Coward: Akt hegedűvel – Sebastian Lacreole
- Csehov: Cseresznyéskert – Firsz
- Csiky Gergely: Buborékok – Rábay
- Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné – Lipitlotty
- Alexandre Dumas: A három testőr – 18 szerepet alakít egy este
- Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok – Einstein
- Gorkij: Kispolgárok – Tyetyerev
- Gorkij – Brecht: Az anya – Pável
- Victor Hugo: A királyasszony lovagja – De Bazan
- Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem – Hektor
- Henrik Ibsen: Peer Gynt – Gombkötő
- Illyés Gyula: A különc – Teleki László
- Illyés Gyula: Tiszták – Perella
- Illyés Gyula: Testvérek – Dózsa György
- Illyés Gyula: Lélekbúvár – dr. Szmuk
- Katona József: Bánk bán – Tiborc, Bánk bán.
- Keresztury Dezső: Nehéz méltóság – Zrínyi Miklós
- Lope de Vega: A kertész kutyája – Theodoro
- Madách Imre: Az ember tragédiája – Ádám, Lucifer, az Úr hangja, A Föld szelleme, Rabszolga, Saint-Just, Udvaronc
- Madách Imre: Mózes – Mózes
- Madách Imre-Keresztury Dezső: Csák végnapjai – Csák Máté
- Márai Sándor: Kassai polgárok – Gergely Péter
- Molière: Fösvény – Valér
- Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – igazgató
- Huszti Zoltán: Jónás könyve – Jónás próféta
- Murell-Wilson: Sarah – Pilon
- Németh László: VII. Gergely – VII. Gergely
- Németh László: Husz János – Husz János
- Németh László: Erzsébet nap – Józsi bácsi
- Örkény István: Tóték – Tót
- Páskándi Géza: Tornyot választok
- Jean Racine: Phaedra – Hippolitos
- Victorien Sardou: Szókimondó asszonyság – Fouché
- Jean-Paul Sartre: Főbelövendők klubja – Chapuis
- Friedrich Schiller: Don Carlos – főinkvizítor
- William Shakespeare: Julius Caesar – Caius Cassius
- Shakespeare: Lear király – Kent grófja
- Shakespeare: Macbeth – Macbeth
- Shakespeare: Rómeó és Júlia – Lőrinc barát
- Shakespeare: Szentivánéji álom – Zuboly
- Shakespeare: Tévedések vígjátéka – Aegeon
- Shakespeare: A vihar – Prospero
- George Bernard Shaw: Warrenné mestersége – Frank
- Sütő András: A szuzai menyegző – Bétisz
- Sütő András: Advent a Hargitán – Bódi Vencel
- Sütő András: Balkáni gerle – Schuller Medárd
- Szabó Magda: Az a szép fényes nap – Géza fejedelem
- Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – Kurrah
- Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak – Czillei
- Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara – Sanche Wayne
- Tennessee Williams: Üvegfigurák – O'Connor
- Peter Weiss: Marat halála – De Sade márki
FilmszerepeiSzerkesztés
JátékfilmekSzerkesztés
- Beszterce ostroma (1948) – Narrátor (hang)
- Úttörők (1949) – nem mutatták be
- Becsület és dicsőség (1951)
- Vihar (1951) – Szűcs Elek
- Teljes gőzzel (1951) – Szabó Sándor
- Erkel (1952)
- Föltámadott a tenger 1-2. (1952) – Madarász
- Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952-1953) – Narrátor (hang)
- Rákóczi hadnagya (1953) – francia követ
- A város alatt (1953)
- Ifjú szívvel (1953)
- A Harag napja (1953, átdolgozott változat: 1955)
- Kék vércsék erdejében (1953-54) – Narrátor (hang)
- Életjel (1954) – Borsa
- Hintónjáró szerelem (1954) – Kara Jenőke
- Különös ismertetőjel (1955) – Kóti
- A tenyészsertések kiválasztása (1955) – Narrátor (hang)
- Gábor diák (1956) – Süki Balázs
- Keserű igazság (1956, átdolgozott változat: 1986) – Bűvész
- A Csodacsatár (1956) – rádióriporter
- Szakadék (1956) – Nagy István, tanító
- Az igazi égszínkék (1957) rövidjátékfilm
- A nagyrozsdási eset (1957, átdolgozott változat: 1984) – Gábriel Miska
- Külvárosi legenda (1957) – Benkő
- A sötétség határán (1959) rövidjátékfilm
- Sorompó (1959) rövidjátékfilm – Narrátor (hang)
- Próbaút (1960) – Vetró János
- Fűre lépni szabad (1960) – Tirpák Géza, Kéri sofőrje
- Cimborák – Hegyen-völgyön (1960) – Narrátor (hang)
- Az arc nélküli város (1960)
- Négyen az árban (1961) – pilóta
- Alba Regia (1961) – Gestapo-tiszt
- Jó utat, autóbusz! (1961)
- Megöltek egy lányt (1961)
- Amíg holnap lesz (1961)
- Két félidő a pokolban (1962) – Ónodi
- Legenda a vonaton (1962) – Karló
- Az utolsó vacsora (1962)
- Isten őszi csillaga (1962)
- Sosemvolt király bánata (1962) – Mesélő (hang)
- Tücsök (1963)
- Fotó Háber (1963)
- Mindennap élünk (1963) – Cirok Feri
- Párbeszéd 1-2. (1963) – Béla úr (vágott változat 1964)
- Meztelen diplomata (1963) – Narrátor (hang)
- Új Gilgames (1963)
- Másfél millió (1964) – Hertelendi
- Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
- A pénzcsináló (1964) – Narrátor (hang)
- Kár a benzinért (1964) – Gál
- Már nem olyan időket élünk (1964)
- Álmodozások kora (1964) – Harrer
- Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Juhász
- A kőszívű ember fiai 1-2. (1964) – Narrátor (hang)
- A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
- És akkor a pasas… (1966) – A rendező
- A férfi egészen más (1966)
- Aranysárkány (1966) – Bahó Attila
- Az orvos halála (1966) – Taxisofőr
- Az özvegy és a százados (1967)
- Egy szerelem három éjszakája (1967)
- Teenager party (1967) dokumentumfilm
- Változó felhőzet (1967)
- Egri csillagok 1-2. (1968) – Dobó István
- Hazai pálya (1968) – Narrátor (hang)
- Az örökös (1969) – Drapp Tamás
- Az alvilág professzora (1969) – Zelk
- Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tót Lajos
- Történelmi magánügyek (1969)
- Utazás a koponyám körül (1970)
- Szemtől szembe (1970)
- N.N., a halál angyala (1970) – Horváth László alezredes
- Szerelmi álmok – Liszt (1970; szovjet-magyar film) – Liszt Ferenc
- Hahó, Öcsi! (1971) – szemetes
- Lányarcok tükörben (1972)
- Volt egyszer egy család (1972) – Gendarme
- Ki van a tojásban? (1973) – öreg Zeke
- Illatos út a semmibe (1973)
- A kard (1976) – A Nemzeti Múzeum igazgatója
- Tótágas (1976) – Mesélő (hang)
- Ékezet (1977) – igazgató
- A néma dosszié (1977) – Georg Johansson
- A tönk meg a széle (1983)
- Akli Miklós (1986) – Narrátor (hang)
- Új földesúr (1988)
- A préri pacsirtája (1991; rajzfilm) – Old Shatterhand (hang)
- Honfoglalás (1996) – Álmos
- Retúr (1996) – Balogh tanár úr
- Szalmabábuk lázadása (2001) – Narrátor (hang)
TévéfilmekSzerkesztés
- Vitézek és hősök (1959)
- Nő a barakkban (1961)
- Állandó lakhelye nincs (1962)
- Két üres pohár (1962)
- Ők tudják mi a szerelem (1964)
- Halló, ki az? (1964)
- Ők tudják, mi a szerelem (1964) – Hector Berlioz
- Szeptember (1964)
- Kristóf, a magánzó (1965)
- Tóbiás és a többiek (1965)
- A vörös vendégfogadó (1965)
- Oly korban éltünk 1–5. rész (1966; tévésorozat)
- Az Aranykesztyű lovagjai 1-5. rész (1968; tévésorozat)
- Én, Prenn Ferenc – 1-3. (1969)
- Tévedni Isteni dolog (1970)
- Villa a lídón (1971; tévésorozat) – André, a nemzetközi bűnügyi rendőrség felügyelője
- Váratlan találkozások – kora esti látogató (1971)
- Budai Nagy Antal (1971)
- Rézpillangó (1971)
- Egy óra múlva itt vagyok… (1971; tévésorozat) – Szokolov
- Pirx kalandjai (1972; tévésorozat)
- Férfiak mesélik (1972)
- Dorottya (1973)
- Lyuk az életrajzon (1973) – Szabó
- Irgalom (1973)
- Felelet 1-8. (1974)
- Sakk, Kempelen úr! (1976) – Kempelen Farkas
- A képmutatás szépségei (1977)
- Küszöbök (1977; tévésorozat)
- Petőfi (1977; tévésorozat) – Miniszter
- Földünk és vidéke (1978)
- Kiálts város! (1978)
- A bunker 1-3. (1978) – Lenton
- Küszöbök (1978; tévésorozat)
- A Sipsirica 1-2. (1979)
- Csillag a máglyán (1980)
- A különc (1980) – Teleki László
- A waterlooi csata (1981)
- Az a szép, fényes nap (1981)
- Humorista a mennyországban (1982)
- Brigitta (1983; magyar–NSZK–osztrák–francia tv-film)
- Kegyenc (1983)
- Ők tudják mi a szerelem (1983) – Hektor
- Kaviár és lencse (1984)
- A muzsikás kismalac (1985; rajzfilm) – Mesélő (hang)
- Zsákutca (1985)
- Földi kacaj (1986)
- Czillei és a Hunyadiak (1986)
- Charlie nénje (1987)
- Apaszív (1987)
- Peer Gynt 1-2. (1987)
- A fészek melege (1987)
- Tűréshatár (1989)
- Frici, a vállalkozó szellem (1993; tévésorozat) – Tibor atya[8]
SzinkronSzerkesztés
Filmszinkron szerepeiSzerkesztés
Év | Cím | Szerep | A szinkronizált színész |
---|---|---|---|
1939 | Becsületből elégtelen | Jefferson Smith | James Stewart |
1950 | Dallas | Blayde Hollister | Gary Cooper |
1955 | Susi és Tekergő | Tappancs | Bill Baucom |
1956 | Moby Dick | Ahab kapitány | Gregory Peck |
1958 | Gigi | Honoré Lachaille | Maurice Chevalier |
1960 | A kalandor | Philippe Brideau | Jean-Claude Pascal |
1960 | Zazie a metrón | Gabriel nagybácsi | Philippe Noiret |
1964 | Becket | Thomas Becket | Richard Burton |
1965 | Pár dollárral többért | Douglas Mortimer ezredes | Lee van Cleef |
1966 | Egy ember az örökkévalóságnak | Sir Thomas More | Paul Scofield |
1966 | El Dorado | Cole Thornton | John Wayne |
1967 | A piszkos tizenkettő | John Reisman őrnagy | Lee Marvin |
1968 | Volt egyszer egy Vadnyugat (MTV féle szinkron) | Frank | Henry Fonda |
1969 | A félszemű seriff | Reuben J. `Rooster` Cogburn seriff | John Wayne |
1969 | Hello, Dolly! | Horace Vandergelder | Walter Matthau |
1969 | Ördögöt a farkánál | Cezar báró | Yves Montand |
1969 | A vezér | John Hathaway | Gregory Peck |
1970 | Chisum | John Simpson Chisum | John Wayne |
1970 | Rio Lobo | Cord McNally ezredes | John Wayne |
1970 | Az utolsó völgy | Gruber | Nigel Davenport |
1970 | A vörös kör | Jansen | Yves Montand |
1971 | Csakazértis nagyapa | Joseph P. Kotcher | Walter Matthau |
1971 | Hotel Plaza | Roy Hubley / Jesse Kiplinger / Sam Nash | Walter Matthau |
1971 | A nagy Jake | Jacob McCandles | John Wayne |
1972 | Cowboyok | Wil Andersen | John Wayne |
1972 | A felső tízezer | Gurney 13. grófja | Harry Andrews |
1972 | Ostromállapot | Philip Michael Santore | Yves Montand |
1972 | A vénlány | Gabriel Marcassus | Philippe Noiret |
1973 | Nevem: Senki (Mokép féle szinkron) | Jack Beauregard | Henry Fonda |
1974 | Az éjjeliőr | Jim Slade | Burt Lancaster |
1974 | Ítélet | Leguen | Jean Gabin |
1974 | Olcsó regény | Giulio Basletti | Ugo Tognazzi |
1974 | Pénzt vagy életet! | Anthony Fallon parancsnok | Richard Harris |
1975 | Cogburn, a békebíró | Rooster Cogburn | John Wayne |
1975 | Szerelem a romok között | Sir Arthur Glanville-Jones | Laurence Olivier |
1976 | Elkárhozottak utazása | Schroeder kapitány | Max von Sydow |
1977 | Lidércnyomás | Saint-Ramé | Michel Piccoli |
1977 | Micimackó kalandjai (régi és új szinkron) | Mesélő | Sebastian Cabot |
1978 | A brazíliai fiúk | Dr. Josef Mengele | Gregory Peck |
1978 | Őrült nők ketrece | Renato Baldi | Ugo Tognazzi |
1978 | Rómeó és Júlia | A kórus | John Gielgud |
1979 | Hurrikán | Bruckner kapitány | Jason Robards |
1980 | Airplane! | Dr. Rumnyak | Leslie Nielsen |
1980 | Tengeri farkasok | W.H. Grice ezredes | David Niven |
1980 | A terasz | Amedeo | Ugo Tognazzi |
1980 | Zálogocska | Búbánat Jones | Walter Matthau |
1983 | Airport 2000 | Felix Duncan | Robert Webber |
1983 | Bíbor és fekete | Monszinyore Hugh O`Flaherty | Gregory Peck |
1984 | A Bounty | Hood admirális | Laurence Olivier |
1984 | A pajzán Dagobert király | Honorius pápa / Introchius | Ugo Tognazzi |
1985 | A piszkos tizenkettő – A második küldetés | John Reisman őrnagy | Lee Marvin |
1988 | Őslények országa | Mesélő | Pat Hingle |
1989 | Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (régi és új szinkron) | Henry Jones | Sir Sean Connery |
1989 | Dowling atya nyomoz | Frank Dowling atya | Tom Bosley |
1990 | Mentőcsapat a kenguruk földjén | Percival C. McLeach | George C. Scott |
1990(?) | Némó kapitány | Aronnax professzor | Paul Lukas |
1994 | Ez nem lehet szerelem | Michael Reyman | Anthony Quinn |
1994 | Az oroszlánkirály | Mufasa | James Earl Jones |
1994 | Pumukli és a kék hajómanó | Kék hajómanó / Kormányos | Wolfgang Völz |
1994 | Rendőrvicc | Jake Stone | Jack Palance |
1995 | Babe | Mesélő | Roscoe Lee Browne |
1995 | Drakula halott, és élvezi | Drakula gróf | Leslie Nielsen |
1996 | Hamsun | Knut Hamsun | Max von Sydow |
1996 | Sárkányszív | Draco | Sir Sean Connery |
1997 | Micimackó visszatér | Mesélő | David Warner |
1998 | Ha eljön Joe Black | William Parrish | Anthony Hopkins |
1998 | Mulan | Fő ősatya | George Takei |
1998 | Az oroszlánkirály 2. – Simba büszkesége | Mufasa | James Earl Jones |
2000 | Tigris színre lép | Mesélő | John Hurt |
2000 | A kis hableány 2. – A tenger visszavár | Triton király | Kenneth Mars |
2001 | Susi és Tekergő 2. – Csibész, a csavargó | Tappancs | Jeff Bennett |
Sorozatszinkron szerepeiSzerkesztés
Év | Cím | Szerep | A szinkronizált színész |
---|---|---|---|
1981 – 1987 | Hupikék törpikék I-VII. | Törpapa | Don Messick |
1982 | Nagyon különleges ügyosztály | Frank Drebin | Leslie Nielsen |
1989 – 1991 | Dowling atya nyomoz | Frank Dowling atya | Tom Bosley |
1991 | Tassilo – Egy férfi egy eset | Georg Feuerstein | Karl Heinz Vosgerau |
1994 – 2000 | Chicago Hope | Dr. Arthur Thurmond | E.G. Marshall |
Ki a csuda ez a fiú? | Artur | Ugo Tognazzi |
Videójátékszinkron szerepeiSzerkesztés
Év | Cím | Szerep | A szinkronizált színész |
---|---|---|---|
1995 | Hupikék törpikék: Teletranszporttörp | Törpapa | Don Messick |
Emlékezetes versmondásaSzerkesztés
1999. február 14-én a budai Gellért szállóban ő szavalta az akkor Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Nagy Gáspár versét és Balassi Bálint költeményét.
KabaréjelenetekSzerkesztés
- Walter Béla: Mellékhatás (1982) – szereplők: Sinkovits Imre, Szombathy Gyula, Tábori Nóra[9]
- Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk – előadja: Sinkovits Imre, III. Humorfesztivál (1987) Lőrincze Lajosnak
- Sinkó Péter: Újabb seregben – előadja: Sinkovits Imre, Bajor Imre
Magyar RádióSzerkesztés
- Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Tompa Sándor, Pálóczi Horváth Ádám: Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara. 2019 – Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója esztendejében CD-újdonságként jelentek meg a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) duplaalbumai. kemenyegon.hu
HangjátékokSzerkesztés
- Román György: Mint a tenger árja (1949)
- Szimonov, Konsztantin: Orosz kérdés (1949)
- Baróti Géza: A diadalmas név (1951)
- László Miklós: Öt ajándék (1951)
- Halász Péter: 800 csille szén (1952)
- Harald Hauser: A weddingi per (1953)
- Fodor József: A végső szín (1955)
- Karinthy Ferenc: Ezer év (1956)
- Hemingway, Ernest: Akiért a harang szól (1957)
- Cao Jü: Zivatar (1959)
- André Stil: Két kő között (1961)
- Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről (1961)
- Móricz: A boldog ember (1961)
- Az ünnep harmadnapján (1961)
- Kozsevnyikov, Vagyim: Ismerjék meg Balujevet! (1961)
- Maeterlinck, Maurice: A kék madár (1961)
- Rejtő Jenő: Szép kis üzlet (1961)
- Flesarowa-Muskat, Stanislawa: Menekülés (1962)
- Jót nevettünk (1962)
- József Attila napjai (1962)
- Moravecz Imre: Egy trabant legendája (1962)
- "Szeretlek, kedvesem..." (1962)
- Hegedűs Gyula: Thézeusz és Ariadné (1963)
- Shakespeare: Macbeth (1963)
- Vörösmarty Mihály: A bujdosók (1963)
- Fáklyavivők - dalok, hősök, emlékek (1964)
- A folyón át a fák közé (1964)
- Maugham, Sommerset: Az ördög sarkantyúja (1964)
- Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
- Dürrenmatt, Friedrich: Straniczky és a nemzeti hős (1965)
- Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
- Shakespeare: Szentivánéji álom (1965)
- Sipos Tamás: A döntő gól (1965)
- Őszi vásár - vendég: Fekete István (1965)
- Gyerekekről, felnőtteknek (1966)
- Radványi Dezső: Szürkebarát (1966)
- Dürrenmatt, Friedrich: A szamár árnyéka (1967)
- A boldogság építésze (1967)
- A gépírók (1967)
- Böll, Heinrich: Erkölcsös történetek (1967)
- Shulz, Karel: A kőbe zárt fájdalom (1967)
- Solohov, Mihail: Csendes Don (1967)
- Plautus: A hetvenkedő katona (1967)
- Hegedűs Géza: Szerelem és diplomácia (1969)
- Hegedűs Géza: Az özvegy és a katona (1969)
- Arany János: Jóka ördöge (1970)
- Szabó József: Fohász a Kongó folyóhoz (1970)
- Gosztonyi János: A meghajszolt szelíd (1970)
- Hámori Ottó: Faust, hat dioptriával (1970)
- Katona József: Bánk bán (1970)
- Schiller: Tell Vilmos (1970)
- Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
- Theodor Weissenborn: Hősi példa (1971)
- Világszínház - Gorkíj drámái (1971)
- Könyvet mindenki kezébe! (1972)
- Sós György: Hétfői humanizmus (1972)
- Csurka István: Élményközvetítés (1973)
- Döblin, Alfred: Berlin-Alexanderplatz (1973)
- Ha teve, legyen kétpúpú (1974)
- Balzac: Éva lánya (1975)
- Hegedűs géza: Istennők szerelme, avagy a kivétel is törvény (1975)
- Török Tamás: Futballfantázia (1975)
- Az ember hivattatása - misztérium (1976)
- Megérzés (1976)
- Győrffy István: Vasháló (1977)
- Lázár Ervin: Utazás a vörös lovon (1977)
- Illyés Gyula: Beatrice apródjai (1978)
- Moldova György: Mese az írógépről és a hegedűről (1979)
- Móra Ferenc: Aranykoporsó (1979)
- Strauss: Egy éj Velencében (1979)
- Vries, Theun de: Spinoza (1980)
- A csizmás kandúr (1981)
- Magyar anekdotakincs (1982)
- Az olvasás gyönyörűsége - Fodor József (1982)
- Pállya István: Ravaszy és Szerencsés (1982)
- "...Csak a békét szeretem..." (1983)
- Kopányi György: Hazalátogató (1983)
- Kós Károly: Varjú nemzetség (1983)
- Muszty Bea-Dobay András: A kék csodatorta (1983)
- Anderson, Edith: Martin Luther King élete és halála (1984)
- Békés Pál: Körborz (1985)
- Gyárfás Miklós: Becsületének oka ismeretlen (1985)
- Pilátus (1985)
- Shaw, G. B.: Az orvos dilemmája (1985)
- Jesih, Milan: Koloratúra (1986)
- Kopányi György: Karácsonyi komédia (1986)
- Moldova György: Vigyázat, harapok! (1986)
- Saint-Exupèry, Antoine de: A kis herceg (1986)
- Szabó István: Régi vasárnap (1986)
- Vészi Endre: A leselkedő (1986)
- Móricz Zsigmond: Aranyos öregek (1987)
- Obrenovic, Aleksandar: A konjunktúra mámorító illata (1987)
- Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása (1987)
- Szakonyi Károly: Homloklövés (1987)
- Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél (1989)
- Prokofjeva, Szofja: A varázsló tanítványa (1989)
- A láda titka, avagy a soknevű ószeres esete (1990)
- Szepes Mária: Lázadó szerepek (1990)
- Szakonyi Károly: Vacsora kettesben (1992)
- Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán (1998)
- Magyar honvédsorsok (1999)
- Az Önök tudósítója: Ernest Hemingway (1999)
- Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (2000)
- A szelistyei asszonyok (2000)[10]
- Vörösmarty Mihály: Ypsilon háború (2000)
KöteteSzerkesztés
- "Vigasz-lámpácskák". Válogatott írások, 1981–2000; összeáll., szerk. Balatoni Monika; Kairosz, Szentendre, 2001 (Magyar Thália). A kötetet 2021-ben kiadta a POKET Zsebkönyvek Keleti Éva és Gáti György fényképeivel kiegészítve.
Díjai, elismeréseiSzerkesztés
- Jászai Mari-díj (1955, 1962)
- Magyar Filmkritikusok Díja: a legjobb férfi alakítás (1962: Két félidő a pokolban, Próbaút, 1966: A tizedes meg a többiek)
- Farkas–Ratkó-díj (1965)
- Kossuth-díj (1966)
- Érdemes művész (1970)
- Kiváló művész (1974)
- Kazinczy-díj (1983)
- A Nemzeti Színház örökös tagja (1989)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje – polgári tagozat (1992)
- Magyar Örökség díj (1996)
- Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal – polgári tagozat (1998)
- Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998)
- A Nemzet Színésze (2000)
- III. kerület díszpolgára – posztumusz (2001)
- Súgó Csiga díj – posztumusz (2001)
SzármazásaSzerkesztés
Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szept. 21.– Budapest, 2001. jan. 18.) színész |
Apja: Sinkovits Jenő (Budapest, 1901. jún. 9.– Budapest, 1977. márc. 19.) vendéglős |
Apai nagyapja: Sinkovits Vince (Németszentgrót, 1861. márc. 30.– Kispest, 1932. okt. 2.) magánzó |
Apai nagyapai dédapja: Sinkovics József |
Apai nagyapai dédanyja: Frisch Mária | |||
Apai nagyanyja: Vojnovits Teréz (Körmend, 1867. feb. 21.[11] – ?) |
Apai nagyanyai dédapja: Vojnovits István [12] | ||
Apai nagyanyai dédanyja: Németh Dorottya [12] | |||
Anyja: Göndöcs Terézia (Strém, 1905. máj. 22.[13] – Budapest, 1991. nov. 20.) |
Anyai nagyapja: Göndöcs Lajos (Zalaszentiván, 1872. jan. 21.[14] – ?) |
Anyai nagyapai dédapja: Göndöcs Vendel[15] | |
Anyai nagyapai dédanyja: Goldfinger Borbála[15] | |||
Anyai nagyanyja: Posch Teréz (Ókörtvélyes, 1879. dec. 31.[16] – ?) |
Anyai nagyanyai dédapja: Posch Ferenc[17] | ||
Anyai nagyanyai dédanyja: Neubauer Julianna[17] |
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Freebase-adatdump. Google
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ A mai burgenlandi horvátok, illetve nyugat-magyarországi horvátok között napjainkban is gyakori név a Sinkovits, illetve változatai a Sinkovich, Sinkovics.
- ↑ Katalin, Kőváriné Fülöp: Sinkovits Imre Vers- és Prózamondó Verseny | Óbudai Árpád Gimnázium (hu-HU nyelven). (Hozzáférés: 2023. március 18.)
- ↑ „...mentünk tovább a Fő utcán keresztül a Parlament elé, ott aztán megtudtam, hogy benn van egy egyetemista küldöttség, és a kb. 3-4-5 ezer főnyi tömeg be akarja törni a Parlament 1-es kapuját. [...] Igyekeztem ezeket az embereket megnyugtatni, lecsillapítani; főleg mert beláttam az ablak szélén, s belül géppuskával, géppisztollyal álltak. Aztán jött Erdei Ferenc felesége, Majláth Jucó, aki képviselő volt, s igazolványával bevitt egy terembe, ahonnan Nagy Imrét már keresték telefonon, mert kint a tömegben már gyújtották meg az újságpapírokat és Nagy Imrét követelték. Naiv, fiatal színész, 28 éves voltam, azt gondoltam, hogy ugyanúgy le tudom csitítani őket, mint előzőleg két helyen már. És kezdtem mondani Batsányitól A látót, a Franciaországi változásokat, Adytól a Fölszállott a pávát, Petőfi Nemzeti dalát, de már engem is kifütyültek. Felgyorsultak az események, és az emberek Nagy Imrét akarták hallani...” Sinkovits Imre: Nincs mit visszavonnom, interjú, Vasárnapi Újság, 1988.09.04.
- ↑ a b „Óbuda – 1956”, Időszaki kiállítás az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából az Óbudai Múzeumban. 2016
- ↑ [1][halott link]
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=OF4fJbEvKF4
- ↑ Rádiószínház Szelistyei asszonyok. Nemzet Audiovizuális Archivum (NAVA). (Hozzáférés: 2016. január 12.)
- ↑ Születési ideje bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.
- ↑ a b Vojnovits szüleinek neve bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.
- ↑ Születése bejegyezve a strémi polgári születési anyakönyv 31/1905. folyószáma alatt.
- ↑ Születési ideje bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.
- ↑ a b Lajos szülei neve bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.
- ↑ Születési ideje és helye bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.
- ↑ a b Posch szüleinek neve bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.
ForrásokSzerkesztés
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Sinkovits Imre. Nemzeti Örökség Intézete
- Sinkovits Imre (magyar nyelven). szineszkonyvtar.hu. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
- Sinkovits Imre (magyar nyelven). magyarszinhaz.hu. [2011. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
- Sinkovits Imre: Nincs mit visszavonnom, interjú, Vasárnapi Újság, 1988. szeptember 4.
- Hármashatárhegyi Sportrepülésért Alapítvány
További információkSzerkesztés
- Sinkovits Imre a PORT.hu-n (magyarul)
- Sinkovits Imre az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Sinkovits Imre az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Sinkovits Imre a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Sinkovits Imre. Filmkatalógus (magyarul) (2011. márc. 20.)
- Sinkovits Imre. HMDB
- Sinkovits Imre. Színháztörténet
- A Kritikus Tömeg portréja
- Spangel Péter: Az ember, Vallomások Sinkovits Imréről, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001. ISBN 9639372196 és 2008. ISBN 9789637094972
- Sinkovits Imre; szerk. Gazda Ildikó; Magyar Hirdető, Bp., 1979 (A színész arca)
- Az ember. Vallomások Sinkovits Imréről; szerk. Spangel Péter; Tinta, Bp., 2001
- +Sinkovits; bev. Göncz Árpád, fotó B. Müller Magda et al.; Hungalibri, Bp., 2001
- Lelkes Péter: Az igazak tovább élnek. Hidegkúti Nándor, Peterdi Pál, Román Gyula, Sinkovits Imre élete és halála; Codex Print, Bp., 2003
- "Jó éjt, nagyságos Fejedelem!". Emlékkönyv Sinkovits Imréről; összeáll., szerk. Siklós Endre; Siklós Endre, Budaörs, 2003
- Ablonczy László: Sinkovits Imre a Hargitán. Fél évszázad töredékei a Nemzeti Színház 175 esztendejéből; Kairosz, Bp., 2013