Főmenü megnyitása

A nagyrozsdási eset egy 1957-ben készült fekete-fehér magyar filmszatíra, kisvárosi komédia Zenthe Ferenc, Páger Antal, Sinkovits Imre főszereplésével. A filmet 27 évre betiltották, így csak 1984-ben kerülhetett közönség elé.

A nagyrozsdási eset
1957-es magyar film

Sinkovits Imre a masszőr
Sinkovits Imre a masszőr
Rendező Kalmár László
Műfaj filmszatíra
filmvígjáték
Forgatókönyvíró Gyárfás Miklós
Főszerepben Zenthe Ferenc
Páger Antal
Sinkovits Imre
Tompa Sándor
Fónay Márta
Zene Tamássy Zdenko
Operatőr Szécsényi Ferenc
Vágó Szécsényi Ferencné
Hangmérnök Pintér György
Jelmeztervező H. Weingruber Éva
Díszlettervező Ambrózy Iván
Gyártásvezető Teuchert József
Gyártás
Gyártó Hunnia Filmstúdió
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő 93 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó Mokép
BemutatóMagyarország 1957.
Felújítás:
Magyarország 1984. november 15.
Korhatár12 III. kategória (NFT/22918/2015)
További információk

Tartalomjegyzék

TartalomSzerkesztés

Barka Sándor borellenőr és sofőrje útjuk során Nagyrozsdásra, az álmos és korrupt kisvárosba érkeznek. A tréfás sofőrnek köszönhetően Barkát miniszternek hiszik, ráadásul az is elterjed, hogy a masszőr rokona. A város vezetői megijednek az ellenőrzéstől, és vesztegetéssel próbálják eltussolni visszaéléseiket. Gábriel, a masszőr pedig kihasználva a számára kedvező helyzetet, harcot indít a nők fürdőhasználati jogáért.

„Egyszer volt Magyarországon olyan miniszter, aki nem is létezett, mégis mindent elintézett.”

SzereposztásSzerkesztés

További szereplők: Bikádi György, Dömsödy János, Harsányi Rezső, Hlatky László, Kibédi Ervin, Lédeczi Antal, Mátray György, Siménfalvy Sándor, Szemethy Endre

ElemzésSzerkesztés

A nagyrozsdási eset tömegműfajok, a komédia, kisebb részben a melodráma eszközeit feszíti neki az ötvenes évek mozdíthatatlannak tűnő, óriási, súlyos, nyomasztó tömegének. A film szintjén nem is sikertelenül: kiderül az igazság, a bűnösök megbűnhődnek, happy end. A film története 1952-ben játszódik, a kultúrpolitika korifeusai tetszését nem nyerte el, mert az a nagyon megszelídített valóság (a minimális maximum), amellyel dolgozott, még így is túl kritikusnak találtatott. Ebben a formában félreérthetetlenül váltak el a „könnyű” műfaj könnyed, profi, csiszolt elemei a brutális, durva tényektől. Korrupció, meghunyászkodás, félelem, nepotizmus – ezeken a durvaságokon kellett fogást találni a komédia finomabb célpontokra kidolgozott eszközeivel. Ha ez a valóság, akkor ezt kell használni a tömegfilmhez, ezt a durvaságot kell elemelni, hogy komédiázni lehessen, s le lehessen aztán győzni. A művön kívüli nem szelídített valóság úgy oldotta meg az esztétikai problémát, hogy egyszerűen lesöpörte a művet a színről. Volt, nincs, amiről nem beszélünk, az nincs alapon. A filmet 1984-ben mutatták be, Kalmár akkor már négy éve halott volt.

Televíziós megjelenésSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés