Főmenü megnyitása

Pethes Sándor (Kassa, 1899. május 28.Budapest, 1981. június 29.) magyar színész, akinek repertoárja a kabarétól a tragédiáig terjedt, érdemes és kiváló művész. Dénes Györggyel együtt alkották a Dénes–Pethes-duót, és nagy népszerűségre tettek szert.

Pethes Sándor
Pethes Sándor és Simor Erzsi a Vadrózsa c. filmben (1939)
Pethes Sándor és Simor Erzsi a Vadrózsa c. filmben (1939)
Életrajzi adatok
Született 1899. május 28.
Kassa
Elhunyt 1981. június 29. (82 évesen)[1]
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Pályafutása
Iskolái Színház- és Filmművészeti Egyetem
Aktív évek 19161981
Díjai
Kiváló művész1974
Érdemes művész1954
További díjak

Pethes Sándor az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Pethes Sándor témájú médiaállományokat.
Tóth Kálmán: Nők az alkotmányban. Báró Szlankoményi: Pethes Sándor

ÉleteSzerkesztés

Édesapja, Pethes Imre az első magyar Cyrano és az egyik leghíresebb Shakespeare-színész, édesanyja pedig sikeres primadonna volt.

Habár már 1916-tól az Apolló Kabaréban játszott, a Színművészeti Főiskolát csak 1920-ban végezte el. Rövid ideig (1921-1922 között) a Renaissance, majd 1922-től 1949-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Fellépett a Fővárosi Nyári Színkörben (1920-ban), az újpesti Blaha Lujza Színházban (1922-ben), a Sziget Színpadon és a Városi Színházban (1924-ben), a Fővárosi Operettszínházban (1927-ben és 1934-ben), a Kamara Színházban (1932-ben). Sok kabaréban játszott, sokszor Dénes Györggyel együtt: a Pódiumon (1921-ben), a Pesti Kabaréban (1923-ban), a Békeffi Kabaréban (1924-ben), az Andrássy úti Színházban (1924-ben, 1927-ben és 1932-ben), a Terézkörúti Színpadon (1926-ban és 1928-ban), a New York Kabaréban (1930-ban), a Komikusokban (1931-ben), a Pódium Kabaréban (1936-ban és 1945 és 1948 között).

1949-től 1954-ig az Ifjúsági Színház, 1955 és 1956 között a Petőfi és Jókai Színház, 19571959 között A Magyar Néphadsereg Színház, 1960-tól haláláig, 1981-ig pedig a Vígszínház tagja volt. Sok filmben kapott szerepet, vígjátékokban és drámákban egyaránt játszott. 1949 és 1950 között a Színiakadémián színészmesterséget tanított. 1954-ben érdemes művész, 1974-ben pedig kiváló művész díjat kapott.

1981. június 29-én Budapesten halt meg. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1946-): 89. Ugyanitt huszonhat színházi fotón is látható.[Mj. 1] Utolsó bemutatója 1981. április 10–én volt a Vígszínházban. Csehov, Platonov című darabjában Markót játszotta.

  • Poole - Pry Pál
  • William Shakespeare: Szentivánéji álom - Ösztövér
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünd) - Berreh
  • Zilahy L.: Süt a nap - A forgalmista
  • Goldoni: A hazug - Pantalone
  • William Shakespeare: Macbeth - Kapus
  • Molière: Kotnyelesek - Lisander
  • Nestroy–Heltai J.: Lumpaciusz Vagabundusz - Cérna szabó
  • Rostand: A sasfiók - Ferenc császár
  • Déry Tibor: Kedves bópeer... - Após
  • Molnár Ferenc: Üvegcipő - Gál kapitány

Magyar RádióSzerkesztés

  • Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzorBessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Tompa Sándor, Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Kőváry Gyula, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György, Csukás - Suka Sándor, Pfutscher - Pethes Sándor és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara. CD-újdonság, a patinás rádiófelvétel (1955) 21. századi korszerű zenehallgatáshoz alakított felújítása. Fordulatos, 18. század végi történet, középpontban a Debreceni Kollégiumban Hatvani István tudós professzorral és diákjaival, romantikus szerelmi szállal és nem kevés császári intrikával. Kemény Egon zenei tehetségével korhűen idézi fel a nagy hagyományú magyar iskola szellemiségét, a Kántust, az ősi magyar diákélethez fűződő tréfákat, a büszke civisváros társasági életét, a dialógusokkal és a dalszövegekkel a daljáték nemes szórakozásban részesíti a hallgatót. A művészeti élet szenzációja volt, hogy a Hatvani diákjaiban játszott először prózai szerepet is az operaénekes Simándy József  és a színész, Bessenyei Ferenc először énekelt daljátékszerepben a Magyar Rádióban. Kemény Egon életműve sorozat, CD 1. –  az MTVA támogatásával, 2019. www.kemenyegon.hu
  • A lélek magvetői (1961)
  • Móricz: A boldog ember (1961)

FilmszerepeiSzerkesztés

DíjakSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. 2011. augusztus 13-i lekérdezés.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12142.htm, Pethes Sándor, 2017. október 9.

ForrásokSzerkesztés