Wikipédia

Eugen Lovinescu

román irodalomkritikus, irodalomtörténész, dramaturg, író

Eugen Lovinescu (Fălticeni, 1881. október 31. – Bukarest, 1943. július 16.) román irodalomkritikus, irodalomtörténész, író, a modern román irodalomkritika megteremtője,[1] a Román Akadémia posztumusz tagja.[3]

Eugen Lovinescu
Született1881. október 31.[1]
Fălticeni[1]
Elhunyt1943. július 16.[1]
Bukarest[1]
Állampolgárságaromán
HázastársaEcaterina Bălăcioiu-Lovinescu
GyermekeiMonica Lovinescu
SzüleiVasile T. és Profira Lovinescu[1][2]
Foglalkozásairodalomkritikus
irodalomtörténész
író[1]
IskoláiBukaresti Egyetem (1903)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugen Lovinescu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Monica Lovinescu(wd) kritikus apja, Anton Holban(wd) író, Horia Lovinescu(wd) drámaíró és Vasile Lovinescu ezoterikus író nagybátyja.

Élete

szerkesztés

Elemi iskoláit szülővárosában, a középiskolát szülővárosában (1892–1896) és Jászvásáron (1896-1899) végezte. Érettségi után a jászvásári egyetemre(wd) iratkozott be, de néhány hét után otthagyta az intézményt, és a Bukaresti Egyetemen tanult klasszikus nyelveket. Tanárai között voltak Titu Maiorescu, Nicolae Iorga, Ovid Densusianu(wd) és Dumitru Evolceanu(wd). 1903-ban szerzett diplomát, majd 1904 és 1906 között a ploiești-i gimnáziumban latint tanított. Tárcái az Epoca című lapban jelentek meg, ezeket 1906-ban Pași pe nisip címmel kötetben is kiadták.[1][2][4]

1906 és 1909 között Párizsban élt, és doktori értekezését írta Jean-Jacques Weiss et son oeuvre litteraire címmel. Közben a Convorbiri critice, Convorbiri literare és Viața Românească közreműködője volt. 1909-ben avatták doktorrá. 1910-ben tért vissza Romániába, ahol több bukaresti gimnáziumban tanított, 1911-1912-ben Jászvásáron volt helyettes tanár, 1913-ban Pompiliu Eliadét(wd) helyettesítve a bukaresti egyetemen a romantikáról tartott kurzust. Az első világháború idején politikai jellegű cikkeket írt a Românul, Naționalul, Flacăra és Lectura pentru toți című lapokba.[1][2][4]

1919-től az ő kezdeményezésére és vezetésével jelent meg a Sburătorul(wd) című irodalmi-művészeti folyóirat, amely új irányt szabott a két világháború közötti román irodalomnak. Ezzel párhuzamosan Lovinescu lakásán a kritikus haláláig működött az azonos nevű irodalmi kör. 1924 és 1926 között jelent meg háromkötetes Istoria civilizației române moderne [A modern román civilizáció története] című munkája, amely nagy vitákat váltott ki. Ezt követte az 1926 és 1929 között kiadott hatkötetes Istoria literaturii române contemporane [A kortárs román irodalom története].[1][2][4] Számos modernista költő és író (például Ion Barbu, Camil Petrescu, Ilarie Voronca indulását támogatta.[5]

Többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült egyetemi oktatói állást találnia. 1936-ban elutasították felvételét a Román Akadémiára (Nicolae Iorga szerint becsmérelte Mihai Eminescu örökségét).[5] Irina Livezeanu szerint pályájának kettétörését a nacionalizmustól való távolságtartása okozta.[6] 1938-ban nyugdíjba vonult;[5] 1943-ban hunyt el. A fălticeni-i Sfinții Voievozi-Grădini templom temetőjében, a családi kriptában nyugszik.[2]

Munkássága

szerkesztés

Több mint hatvan irodalomkritikai, irodalomtörténeti, prózai, illetve műfordítási kötete jelent meg. Monográfiát írt Grigore Alexandrescuról (1910), Costache Negruzziról (1913), Gheorghe Asachiról (1921). Több regényt írt, ezek közül kettő Mihai Eminescuról szól (Mite, 1934; Bălăuca, 1935), írt novellákat, jeleneteket, színdarabokat. Fordított Homérosz, Tacitus és Vergilius műveiből.[4]

Szinkronizmusnak nevezett elmélete szerint a fejlett Nyugathoz való (szükséges) csatlakozás két lépésben történik: előbb egy utánzás, illetve formális igazodás történik, ezt követi az átvétel és beépítés, ezáltal a szinkron kialakulása.[7][8]

A modernizmus fő szószólójaként elutasította a Sămănătorul csoportjának a falusi témák iránti hajlandóságát, és a városi témájú regények mellett állt ki. A Sburătorul az írók új generációjának műveit jelentette meg, a realistáktól a szimbolistákig és a korai avantgárdig.

Művei

szerkesztés

Irodalomkritikai és irodalomtörténeti művek

szerkesztés
  • Jean-Jacques Weiss et son oeuvre littéraire, 1909
  • Les voyageurs français en Grèce au XIX e. siècle (1800-1900), 1909
  • Portrete Literare: Caragiale, Duiliu Zamfirescu, Mihail Sadoveanu, 1918
  • Epiloguri literare. 1, T. Maiorescu, Hortensia Popadat-Bengescu, Duiliu Zamfirescu, Barbu Delavrancea ..., 1919
  • Critice, 1920-
  • Revizuiri literare, 1920
  • Gheorghe Asachi : viaţa şi opera lui, 1921
  • Poezia nouă, 1923
  • Istoria civilizației române moderne, 1924-1925
  • Figuri ardelene : Octavian Goga, L. Rebreanu, T. Maiorescu, Şt. O. Iosif, I. Agârbiceanu, Ilarie Chendi, 1925
  • Evoluţia ideologiei literare, 1926
  • Istoria literaturii române contemporane, 1926-1929
  • Critica impresionistă : Eminescu, Caragiale, P. Cerna, D. Anghel, I. Minulescu, Elena Farago, I. A. Basarabescu ; Pe drumurile Eladei, 1926
  • Critice, 1925-1929
  • Critica impresionista : V. Alecsandri, Al. Odobescu, B.-P. Hasdeu, Al. Da Vila, Caragiale, Barbu dela Vrancea, etc, 1927
  • Grigore Alexandrescu : viaţa şi opera lui şi corespondenţa lui cu Ion Ghica, 1928
  • Mihail Eminescu, Ion Creangă, Vasile Alecsandri, 1929
  • Literatura nouă, 1929
  • T. Maiorescu, 1940
  • Costache Negruzzi : viaţa şi opera lui, 1940
  • T. Maiorescu și contemporanii lui, 1943
  • T. Maiorescu și posteritatea lui critică, 1943
  • P. P. Carp: critic literar şi literat

Emlékiratok

szerkesztés
  • Memorii: portrete și scene din viața literară, 1930
  • Memorii: 1916-1930, 1932
  • Agende literare (posztumusz)

Regények és novellák

szerkesztés
  • Nuvele florentine, 1906 (második kiadása Crinul címen, 1912)
  • Nuvelem, 1907
  • Aripa morții, 1913
  • Lulu, 1920
  • Bizu, 1932
  • Patru, 1932
  • Viața dublă, 1932
  • Firu'n patru, 1933
  • Mite, 1934
  • Bălăuca, 1935
  • Mili, 1937
  • Diana, 1956
  • Acord final, 1974
  • Comedia dragostei

Drámai művei

szerkesztés

Utóélete és emlékezete

szerkesztés

A két világháború között az általa szerkesztett lapban és a kapcsolódó irodalmi körben fejtette ki hatását. 1945 után beemelték az irodalmi kánonba, és az 1960-as években állandó hivatkozási alap volt az esztétika autonómiájáról szóló vitákban. Az 1980-as évektől kezdődően azonban eszméit kritika alá vonták azzal, hogy aláaknázta a román alkotói eredetiséget, a Nyugat felsőbbrendűségét hirdetve.[5][9]

1990 óta egy bukaresti középiskola viseli nevét.[10] 1991-ben a Román Akadémia posztumusz tagjává választották.[3] 2001-ben bélyeget adtak ki tiszteletére.[11]

A lakás, ahol Eugen Lovinescu 1938-tól haláláig lakott, 2000 óta Casa Lovinescu(wd) néven különböző kulturális rendezvények helyszíne.[12]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e f g h i j k Dicționar de literatura română. Coord. Dim. Păcurariu. București: Univers. 1979. 226–229. o.  
  2. ↑ a b c d e Eugen Lovinescu. www.viatasiopera.ro (Hozzáférés: 2024. május 28.)
  3. ↑ a b Membrii Academiei Române. acad.ro (Hozzáférés: 2024. május 28.)
  4. ↑ a b c d Criticul literar Eugen Lovinescu. www.agerpres.ro (2023. július 16.) (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  5. ↑ a b c d Modernism: Representations of National Culture. Ed. Ahmet Ersoy, Maciej Górny, Vangelis Kechriotis. (hely nélkül): Central European University Press. 2010. 40. o. ISBN 9789637326646  
  6. ↑ Lipcsey Ildikó: Kultúra és nacionalizmus Nagyromániában. Erdélyi Magyarság, XI. évf. (2001)
  7. ↑ Gagyi József: Románia társadalomtörténete 1918 és 1989 között. adatbank.ro. Sapienta EMTE (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  8. ↑ Dennis Deletant: Intoarcerea Romaniei in Europa: intre politica si cultura. Revista 22, (2007. január 12.)
  9. ↑ Carmen Valica, Dora Vulcan: Patriotism vs naționalism. romania.europalibera.org (2022. június 26.) (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  10. ↑ Liceul Teoretic Eugen Lovinescu: Istoria liceului. lovinescu.ro (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  11. ↑ Catalogul de timbre: Timbru › Eugen Lovinescu (1881-1943). colnect.com (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  12. ↑ Simona Chițan: Povestea casei lui Eugen Lovinescu din Bulevardul Kogălniceanu. Scrisorile emoționante ale soției sale, arestată de comuniști în acest apartament. Adevărul, (2018. február 11.)

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Eugen_Lovinescu&oldid=27176969”