Földsziget

Csorna külterületi településrésze

Földsziget (a 20. század elejéig gyakran Pusztaföldsziget vagy Földszigetmajor) a Győr-Moson-Sopron vármegyei Csorna legnépesebb külterületi lakott helye, a várostól északnyugati irányban, légvonalban csaknem 10, közúton 14 kilométerre. A lecsapolt hansági vidéken majorságként 1796-tól kiépült Földsziget elsősorban ménesének és tehenészetének köszönhetően folyamatosan gyarapodó mezőgazdasági település volt, a 20. század második felében lakóinak száma elérte a 450 főt. A rendszerváltást követően azonban a munkalehetőségek megszűntek, a 2011-es népszámlálás alkalmával a település már csak 111 főnek adott otthont.

Földsziget
Az egykori Esterházy-uradalom intézői lakja, a „kastély”
Az egykori Esterházy-uradalom intézői lakja, a „kastély”
Közigazgatás
TelepülésCsorna
Alapítás ideje1796
Korábbi rangjapuszta
Irányítószám9168
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Távolság a központtól14 km
Elhelyezkedése
Földsziget (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Földsziget
Földsziget
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
é. sz. 47° 40′ 05″, k. h. 17° 09′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 05″, k. h. 17° 09′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Földsziget témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

Földsziget a Hanság déli részén, a Rábca jobb partjától kb. 1 kilométerre délre fekszik, határában több lecsapoló csatorna folyik (Szegedi-csatorna, Bodács-ér, Lócsi-árok).[1] A kistelepülés déli peremén halad el a Bősárkányt Kapuvárral összekötő 8514-es út, amelyen a keletről szomszédos Acsalag 3, délnyugati irányban Osli pedig 7 kilométerre található. A településre kölekedő autóbuszjáratok: 7075, 7077, 7146.

Története szerkesztés

A Hanság vízrendezését, a lapályos vidék magasvizét levezető első kanálisok kialakítását követően, 1796-ban az Esterházy-uradalom gulyaállást létesített a nehezen megközelíthető, ingoványos területből kiemelkedő kisebb magaslaton.[2] Az elkövetkező évtizedekben kiépült, immár Földsziget néven említett majorságban Fényes Elek 1836-ban megjelent munkája alapján már 48 római katolikus élt.[3] A katolikus földszigetiek a szomszédos Acsalag templomát látogatták vasárnaponként.[4] 1860-tól báró Berg Miksa igazgatása alatt az Esterházyak egyik mintagazdaságává fejlesztették Földszigetet, amely az 1880-as évektől elsősorban angol–arabs félvér méneséről és méncsikónevelő programjáról híresült el,[5][6] de 1895-től már bikanevelő telepe is nevezetes volt.[7] A 20. század elején Berg szeszgyárat és malmot is létesített Földszigeten,[8] idővel pedig kiépült a terményt és termékeket Csatárimajorba szállító lóvasút.[9] Az 1913-as helységnévtár tanúsága szerint a 20. század elején már 210 fő lakott Földszigeten.[10]

1945 után megindult a település fejlesztése, 1960-ig 99 új lakás épült Földszigeten, a népességszám pedig elérte a 450 főt. A településen vegyesbolt, italbolt, orvosi rendelő, két tantermes alsó tagozatos általános iskola, kultúrterem és filmszínház létesült, 1963-ban bekapcsolták az áramszolgáltatásba, a háztartások vízellátását pedig egy még 1932-ben fúrt, bővízű artézi kút biztosította.[11] Az egykori uradalmi gazdaság helyét a Rákóczi Termelőszövetkezet, az 1960-as évek végétől pedig a csornai Petőfi Termelőszövetkezet üzemegysége vette át. A környék legeltetésre alkalmas természeti adottságainak megfelelően elsősorban tejhasznú tehéntartással foglalkoztak,[12] de az 1960-as években a pulykatartás is jelentős volt.[13] A Földszigettől elkülönülő Hosszúdombot (régebbi nevén Hosszúdombmajort) hat család lakta, de a településrész 1972-re elnéptelenedett.[14] A körzetesítést követően megszűnt a település iskolája, a földszigeti gyerekek a szomszédos Acsalagra jártak iskolába. A termelőszövetkezet is megszűnt a rendszerváltást követően, az ennek következtében kibontakozó elvándorlást a település infrastrukturális ellátottsága is megsínylette: megszűnt az iskola, a mozi és a kultúrtermi könyvtár.[15] 1995-ben vezetékes vizet kaptak a kétutcás település lakói,[16] de a földszigeti artézi vizet a környékbeli falvak, kistelepülések lakói továbbra is használják. 2017-ben környezetét rendezték, a víznyerő hely mellett pedig felállították Turi Tamás faszobrát, amely Hany Istók legendás alakjának megidézése mellett a környék jellemző halait és madarait vonultatja fel.[17]

Az egykori intézői lak, a Berg-, majd Mesterházi-kúria házi kápolnájában folytak az istentiszteletek egészen 2016-ig, ezt követően a római katolikus földszigetiek körében megindult a gyűjtés a már meglévő harangláb mellé építendő kápolnára.[18]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 306–308. o. ISBN 978-963-9545-29-8  
  2. Pájer 1998 .
  3. Fényes 1836 294. o.; Pájer 1998 .
  4. Pápai: Acsalag. Katholikus Néplap, XVI. évf. 19. sz. (1863. július 16.) 234. o.
  5. Csapodi István: A másik „magyar tenger”. Budapesti Hirlap, V. évf. 219. sz. (1885. augusztus 11.) 1–2. o.
  6. Berényi Pál: Sopron vármegye közgazdasági és közművelődési állapota II. Közgazdasági Szemle, (1895) 410–431. o.
  7. Szunyogh Szabolcs: Szarvasmarhák: (Hazai faj). In Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye VI: Állattenyésztés. Szerk. Matlekovits Sándor. Budapest: Pesti Könyvnyomda. 1897. 260–361. o.  
  8. Turbók Attila: A báró kocsija elütötte a megrémült lovat. Kisalföld, LXX. évf. 244. sz. (2015. október 17.) 9. o.
  9. Szapudi András: Szilágyi Mihály keresztje. Kisalföld, X. évf. 200. sz. (1965. augusztus 26.) 3. o.
  10. A Magyar Szent Korona országainak helységnévtára a posta- és távirdahivatalok használatára. Szeged: M. Kir. Posta- és Távirdavezérigazgatóság. 1913. 23. o.  
  11. Katona 1972 22. o.
  12. Horváth Irma: Földszigeti beszélgetések: Egyszer talán falu lesz? Kisalföld, XXXV. évf. 139. sz. (1979. június 16.) 7. o.
  13. G—é: Boldoguló Földsziget. Kisalföld, XI. évf. 155. sz. (1966. július 2.) 3. o.
  14. Katona 1972 22. o.; Szapudi András: Hosszúdombon bontják a tanyát. Magyar Hírlap, V. évf. 132. sz. (1972. május 14.) 5. o.
  15. Haszonits József: Földsziget, az ígéret földje. Kisalföld, L. évf. 109. sz. (1995. május 11.) 9. o.
  16. Haszonits József: Vezetékes víz Földszigeten. Kisalföld, L. évf. 219. sz. (1995. szeptember 18.) 9. o.
  17. Külföldre is viszik a földszigeti vizet. Kisalföld, LXXII. évf. 171. sz. (2017. július 25.) 9. o.
  18. Kustor Réka: Kápolnára gyűjtenek a földszigetiek. Kisalföld, LXXI. évf. 162. sz. (2016. július 12.) 9. o.

Források szerkesztés

  • Fényes 1836: Fényes Elek: Magyar Országnak, ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani allapotja statistikai és geographiai tekintetben I. Pest: Trattner–Károlyi. 1836.  
  • Katona 1972: Katona János: Csorna fejlődése a felszabadulás után. Soproni Szemle, XXVI. évf. 1. sz. (1972) 8–23. o.
  • Pájer 1998: Pájer Imre: Földsziget alapítása: ingoványok között. Kisalföld, LIII. évf. (1998. április 7.) 9. o.