F–117 Nighthawk

Az Egyesült Államok légierejének F–117A Nighthawk repülője a világ első hadrendbe állított lopakodó repülőgépe. Az F–117A egyenes ági leszármazottja a Have Blue lopakodó prototípus programnak. A repülő hivatalos bejelentése előtt szárnyrakapott találgatások vezettek a fiktív F–19 Flying Frisbee kitalációjához is.

F–117 Nighthawk
Az amerikai légierő F–117 Nighthawkja karbantartás közben
Funkció	csapásmérő repülőgép
Gyártó	Lockheed Martin
Gyártási darabszám	64
Ár	42 600 000  USD
Fő üzemeltetők	USAF
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1981. június 18.
Szolgálatba állítás	1983
Szolgálatból kivonva	2008. április 22.
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz F–117 Nighthawk témájú médiaállományokat.

Becenevek

A hivatalos elnevezés előtt a gépen dolgozó mérnökök és berepülőpilóták a „Cockroach” (csótány) nevet adták ennek a meglehetősen otromba gépnek, mert a szovjet kémműholdak elkerülése érdekében nappal elrejtőzött. Ezt a nevet manapság még mindig használják. Az egyik gép alján egy rövid ideig látható volt egy homokóra-figura, amelyről a „Black Widow”, azaz a fekete özvegy nevet kapta. Máskor a „Wobblin' Goblin” (imbolygó manó) nevet használják, ami a gép alacsony sebességénél tapasztalható instabilitására utal.

Az előjelet körbevevő misztikáról

A Nighthawk a vadászgépeknél használatos „F-” előjelet kapta, annak ellenére, hogy inkább vadászbombázónak szánták. Egy pár weboldal állítása szerint az F-117 AIM–9 Sidewinder levegő-levegő rakétákat is tud szállítani, ám ez lényegesen ellentmondana a gép tervezési és bevetési céljainak. A gép leginkább a General Dynamics F-111-re hasonlít, ami az „F-” előjel ellenére is inkább egy taktikai bombázó szerepét tölti be.

Az „F-” előjelre eddig még nem született hivatalos magyarázat. Az amerikai légierő mindig is büszkén tekintett az „F-” előjeles vadászgépeire, ám meglehetősen ambivalensen állt hozzá a földi célok támadásához használt gépekhez. Talán arról lehetett szó, hogy az egyébként radikálisan új formájú és koncepciójú Nighthawkot a döntéshozók könnyebben fogadnák el, ha vadászgépként állítják be, egy bombázó vagy vadászbombázó helyett.

Az F-117 programnak a legjobb vadászpilótákra volt szüksége, és egy ezredfordulós tévés dokumentumfilmben az F-117 fejlesztői csapatának egyik vezető egyénisége úgy nyilatkozott, hogy a vadászpilóták nem nagyon szerettek volna egy „B-” vagy „A-” előjelű gépben repülni. A légierőn belül mindig is elkülönültek egymástól a vadászgépek és a bombázók pilótái, különösen az 1991-ben feloszlatott Strategic Air Command idején. Ha valaki egy adott fajta gépen repült sokat, akkor az a pilóta a jövőben nem nagyon számíthatott arra, hogy egy másik fajtán is repülhessen.

Az „F-” előjel az egyik legelterjedtebb magyarázat szerint biztonsági okokból került a Nighthawk száma elé. A gép a nyolcvanas évek végéig titokban maradt, és a vadászgép megjelölés, illetve az F-111-gyel bezárult régi vadászgép sorszámozás talán a gép igazi küldetését volt hivatott elrejteni. A gép fejlesztése alatt gyakran az 'LT', azaz Logistics Trainer, vagyis szállítmányozási kiképzőgép elnevezést használták.

A vadászgép és a bombázó közötti különbséget talán az F-117-es hatósugara és hasznos terhelése is eldönthette, mivel a gép inkább egy hadszíntéren belüli, taktikai támadógép volt, mint egy nagy hatótávolságú stratégiai bombázó. Az F-117 kisebb bombaterheléssel száll fel, mint a légierő többi vadászgépének nagy része, mivel ennek a gépnek a fegyverzetét és az üzemanyagát is a géptesten belül kell tárolnia.

Egy másik elmélet szerint az F-117 megjelölés a Tonopah és a Groom Lake felett repülő gépek hívójeleiből (11x) származik. Az 51-es körzet néven is elhíresült kísérleti terület felett a lopakodó gépek mellett a különböző módon megszerzett szovjet vadászgépekkel is repültek. Az elmélet szerint a számozást az alábbiak szerint állapították meg:

• F-111 Aardvark
• F-112 Szu–22
• F-113 MiG–19
• F-114 MiG–21
• F-115 MiG–23
• F-116 MiG–25

Tom Clancy 1997-ben egy internetes hírcsoportban azt írta, hogy ezek a szovjet gépek a Nellis légibázison állomásozó 48. vadászrepülő ezred 4315. agresszor századához tartoztak.

A légierő szerint az F-117 a légierő összes fegyverét képes szállítani, így levegő-levegő rakétákat is. Bár ez elvileg lehetséges, az F-117-est nem légiharcra tervezték és nem is lenne erre a feladatra megfelelő, mivel nem rendelkezik a légicsatákhoz szükséges fordulékonysággal, sebességgel és harcvezető rendszerekkel. Bár önvédelmi célból szállíthat AIM–9 Sidewinder rakétákat is, ezzel a hasznos bombateher a felére csökkenne, ezért ez nem túl praktikus. Lopakodó volta miatt a gépen nincsen radar, hiszen ez akár semlegesíthetné is a „láthatatlanságot”, éppen ezért a gép nem lenne alkalmas látótávolságon kívüli elfogóvadásznak.

Egyes spekulációk szerint az F-117 észrevétlenül közelíthetné meg és lőhetne le AWACS-ot, illetve az ehhez hasonló elektronikus hadviseléssel foglalkozó repülőgépeket. Ez azonban azért nem tűnik valószínűnek, mert sok gép lenne képes az AIM-9 rakéta 18 km-es hatósugarán belül észlelni az F-117-et, különösen egy 360 fokos radarlefedettségű AWACS. Egy háborús övezetben bevetett AWACS egyébként is vadászgépfedezettel repülne. Az F-117 nem lenne képes a vadászgépekkel harcba bocsátkozni, mivel a gép szerkezete nem tud 5 g-nél nagyobb terhelést elviselni, és a szabályok szerint ezt nem is közelítheti meg. Ez a tény, illetve a fedélzeti gépfegyver hiánya azt jelenti, hogy a Nighthawk könnyen alulmaradna egy légicsatában. A gép fekete színezete (amelyet a jövőben talán egy kéttónusú szürke álcázásra cserélnek), könnyen felismerhető alakja, csakis hangsebesség alatti sebessége és nehéz kormányozhatósága azt jelenti, hogy ezt a gépet nappal az ellenséges vadászgépek és a légelhárítás könnyen lelőhetné. Az F-117 bevetéseit ezért csak éjszaka hajtják végre.

Az F-117 feladata kisszámú, de magas prioritással rendelkező földi cél megtámadása. A gép emellett még felderítő tevékenységet is elláthatna, de kevés jel mutat arra, hogy az amerikai légierő erre a célra használná.

A gép tervezése és bevetése

Egy F-117A Nighthawk Új-Mexikó felett

Az együléses F-117A sajátos tervezéséből adódóan különleges adottságokkal rendelkezik. A gép nagyjából akkora, mint egy F–15 Eagle; két utánégetés nélküli General Electric F404 gázturbinás sugárhajtómű hajtja, és négyszeresen redundáns, fly-by-wire irányítórendszerrel rendelkezik. A gép képes légi utántöltés fogadására, és világszerte bevethető. A gép avionikáját, fly-by-wire irányítórendszerét és több alkatrészét költségcsökkentés miatt két másik vadászgépből adaptálták, az F–16 Fighting Falconból és az F/A–18 Hornetből.

Az F-117A modern navigációs és támadórendszerrel rendelkezik, amelyet egy digitális avionikarendszerbe integráltak. A lopakodó feladatának megfelelően nem rendelkezik fedélzeti radarral – a radarsugárzás egyrészt felfedné a gép helyzetét, másrészt a radarantenna megnövelné a gép radarvisszaverődési képét. Navigációhoz GPS-t és rendkívül pontos INS-t, inerciális navigációs rendszert használ. A nagyon védett területek feletti bevetéseket egy automatikus bevetéstervező rendszer segíti – egy bevetés szinte minden részletét lehet automatizálni, akár a fegyverek kioldását is. A célkeresést egy infravörös keresőrendszer segíti, amelyet egy lézeres távmérő és célmegjelölő egészít ki. E rendszer segítségével lézerrel lehet egyes bombákat célra vezetni.

Az F-117A fegyvereit egy 2 300 kg teherbírású megosztott belső bombakamrában hordozza. Általában bombapárokat hordoz: GBU-10, GBU-12 vagy GBU-27 lézerirányítású bombákat, BLU-109 penetrációs bombákat, WCMD szélkorrekciós robbanófej szórókat, vagy pedig GPS/INS vezérlésű JDAM siklóbombákat. A gép elvileg az Amerikai légierő arzenáljában található összes fegyvert tudja hordozni, így B61 atombombát is.

A gép története

Egy F–117A leszállás közben

A gép gyártását 1978-ban kapta meg a Lockheed modern programokkal foglalkozó részlege, a kaliforniai Burbank-ben székelő Skunk Works. Az első gép 1981-ben szállt fel a Skunk Works 51-es körzet néven elhíresült Groom Lake bázisáról, alig 31 hónappal azután, hogy meghozták a sorozatgyártási döntést. Az első F–117A-t 1982-ben szállították le, a gépet 1983-ban állították hadrendbe és az utolsó Nighthawkot 1990-ben készítették el. A légierő 1988-ig tagadta a gép létezését, majd 1990 áprilisában egy F–117A-t kiállítottak a nevadai Nellis légibázison, ahova több tízezer látogatót vonzott.

A program elején a flotta a nevadai Tonopah lőtéren állomásozott, 1981. és 1992. között a 4450. harcászati osztályhoz tartozott (4450th TG), amely 1989-ben beolvadt a 37-es harcászati vadászezredbe. 1992-ben az egész flottát az új-mexikói Holloman légibázisra költöztették, ahol a 49-es vadászezred parancsnoksága alá került.

Gyártása

A típusból összesen 64 darabot gyártottak le, az öt prototípussal együtt. Hivatalosan egy példányt lőttek le ellenséges területek felett.

• YF–117A (5 darab): 79-10780 (FSD–1), 79-7081 (FSD–2), 79-7082 (FSD–3), 79-7083 (FSD–4), 79-7084 (FSD–5).
• F–117A (59 darab):

80-0788

81-10796, 81-10797

82-0800, 82-0803 „Unexpected Guest”, 82-0806 († Szerbia felett 1999-ben), 82-0814 „Final Verdict”

84-0809, 84-0811

85-0825 „Mad Max”, 85-0834 „Necromancer”, 85-0835,

86-0823, 86-0837, 86-0839

88-0821 „Sneak Attack”, 88-0841 „Mystic Warrior”, 88-0842, 88-0843 „Black Sheep”

2006-ban a Kongresszus a típus összes kivont példányának folyamatos felügyeletét rendelte el egy későbbi, lehetséges ismételt aktív szolgálatba állítás miatt. A 2017-es költségvetési év irányelveiben azonban évenkénti négy repülőgépet mentesíteni kell a teljes állomány elbontásáig. Ettől függetlenül az AMARC-ban készített fotók szerint a repülőgépek körültekintő tárolásban részesülnek és időszakosan berepüléseket hajtanak végre velük, még 2019-ben is. Ezen év nyarán még 51 darab volt hivatalosan is hadrendben és 2008 óta egyetlen darabot sem semmisítettek meg, noha volt erre vonatkozó kongresszusi előirányzat.

Harci alkalmazása

Az F-117-et a modern háborúk során többször is bevetették, először 1989-ben, Panamában, amikor is az invázió alatt két bombát dobott le a Rio Hato légibázisra. Később az öbölháború alatt lézerirányítású bombákat vetett iraki célokra. Később az 1999-es koszovói konfliktus alatt használták, majd 2003-ban a második iraki háborúban. Lézervezérlésű fegyvereket vetett be iraki parancsnoki bunkerek ellen.

Öbölháború

Az öbölháború előtti védekező hadműveletben, a Desert Shield idején, 1990. augusztus 20-án a 415. század 18 darab gépe települt át Szaúd-Arábiába. Őket majd csak december 3-án követte újabb 18 darab repülőgép a 416. századból. Az offenzív támadás első napján, 1991. január 17-én mindössze 36 darab F–117A volt a térségben, ami a koalíciós erők kevesebb mint 2,5%-át tette ki, mégis az első 24 órában a kijelölt célok 31%-át ők támadták: 30 F–117A harminchét kiemelten magas fontosságú célt támadott és semmisített meg aznap, elsősorban Bagdadban, melyekkel megvakították az iraki légvédelmet az első éjszaka. Nélkülük a koalíciós légierő többezer légvédelmi rakétával, légvédelmi gépágyúval és repülőgéppel nézett volna szembe. Január 26-án újabb nyolc gép érkezett szaúdiba. Az első nyolc – 830, 810, 814, 808, 825, 791, 843, 813 – április 1-jén indult vissza az Államokba.

Harci veszteségek

Egyetlenegy F–117 veszett el bevetés során. 1999. március 27-én a koszovói konfliktus során a Jugoszláv Hadsereg 250. rakétadandárjának 3. zászlóalja egy SZ–125 Nyeva-M légvédelmi rakétával lelőtte a 82-0806-os számú F–117A-t. Wesley Clark és más NATO tábornok szerint a jugoszláv légvédelem az F–117-eseket régi, nagyobb hullámhosszú szovjet radarral mérte be. A gép lopakodó tulajdonsága eső esetén, illetve nyitott bombakamra ajtóknál elvész, és a két tényező együttállása miatt a gépet látni lehetett a radaron. A pilóta, Dale Zelko, sikeresen katapultált és később amerikai mentőegységek kimentették. A repülőgépet kilövő alezredes Dani Zoltán székely, vajdasági magyar volt.

Nehezen észlelhetőség oka

Az alakja, a "gyémánt" forma miatt a radarhullámokat szétszórva veri vissza. Különleges festékborítása radarhullám-elnyelő tulajdonságú.

Műszaki adatok

Geometriai méretek és tömegadatok

• Hossz: 20,09 m
• Fesztávolság: 13,20 m
• Magasság: 3,78 m
• Szárnyfelület: 73 m²
• Üres tömeg: 13 380 kg
• Normál felszálló tömeg: 23 800 kg

Hajtóművek

• Hajtóművek száma: 2 darab
• Típusa: General Electric F404-F1D2 gázturbinás sugárhajtómű
• Maximális tolóerő: 2×48 kN

Repülési adatok

• Legnagyobb sebesség: 993 km/h, szubszonikus
• Hatótávolság: 1720 km
• Szolgálati csúcsmagasság: 15 000 m
• Szárny felületi terhelése: 330 kg/m²
• Tolóerő–tömeg-arány: 0,40

Fegyverzet

• Két bomba az alábbiakból: Mk–84, GBU-10 Paveway II, GBU–12 Paveway II, GBU–27 Paveway III, BLU-109, Mk–61 vagy WCMD típusok, összesen 1800 kg értékben

További információk

• F-117A Nighthawk – A FAS.org Archiválva 2008. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben ismertetője
• The Lockheed F-117 Stealth Fighter – Az Air Vectors típusismertetője

Folyóiratok

• Aranysas (folyóirat), 2009.11, Kővári László: Mítoszromboló.