Farkas Edit (meteorológus)

(1921–1993) magyar származású meteorológus, Antarktisz-kutató

Farkas Edit (teljes nevén: Farkas Edit Erzsébet, az új-zélandi tudományos életben: Edith Farkas) (Gyula, 1921. október 13.Wellington, Új-Zéland, 1993. február 3.[1]) magyar származású új-zélandi tanár, meteorológus, sark- és ózonkutató, az első magyar nemzetiségű nő, aki az Antarktiszon járt.

Farkas Edit
(Farkas Edit Erzsébet)
Született 1921. október 13.
Gyula
Elhunyt 1993. február 3. (71 évesen)
Wellington
Állampolgársága
SzüleiKőszegi-Farkas István
Foglalkozása meteorológus
Iskolái
Kitüntetései Henry Hill-díj (1986)
Halál okacsontrák

ÉleteSzerkesztés

Gyulán született, édesapja Farkas István szélsőjobboldali író, újságíró,[2] édesanyja Csendes Erzsébet volt. Elemi és középiskolai tanulmányait Szentgotthárdon és Győrben végezte.[3] Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemet 1939-től látogatta, 1944-ben diplomázott mint matematika-fizika szakos tanár.[4] A második világháború vége Ausztriában érte a családot, ahonnan már nem is tértek vissza, 1949-ig ott maradtak, majd kivándoroltak Új-Zélandra.

Farkas ott szembesült azzal, hogy a diplomáját nem ismerik el, ezért előbb a Palmerston North Hospitalban helyezkedett el, majd egy kutatóintézet könyvtárában kapott állást helyi mentoruk segítségével. Beiratkozott a Wellingtoni Victoria Egyetemre(wd) (Victoria University of Wellington), ahol 1952-ben szerzett MSc diplomát fizikából. Munkahelyén, a mai National Institute of Water and Atmospheric Research intézetben fő tudományos munkaterülete a sztratoszféra dinamikája, az atmoszféra szennyeződéseinek hatása a besugárzás erősségére és az ózonkutatás volt.[5] Az ózonlyuk problémájával is foglalkozott, bár elmélete szerint ennek kialakulásában az emberi tevékenységnek kisebb szerepe van, elsősorban a sztratoszféra abnormális dinamikáját tartotta a lyuk térbeli és időbeli kiterjedése változásai okozójának.

Több mint 40 tudományos cikke jelent meg, részese volt azoknak a tudományos kutatásoknak is, amelyeknek eredményei a montréali jegyzőkönyv 1987-es aláírásához vezettek.[6] 1975-ben lehetősége volt a Ross-szigeten található Scott- és McMurdo kutatóállomásokon eltölteni néhány hónapot – ezzel ő volt az első magyar nő, aki erre a földrészre lépett. Az állomásokon ózonlyuk megfigyelésére szolgáló műszereket próbált ki, és az ott dolgozó személyzetet tanította be.[3]

1991-ben hazalátogatott Magyarországra, az Antarktiszon töltött időszakról szóló naplóját a Magyar Földrajzi Múzeumnak ajándékozta, s ugyanitt előadást tartott kollégáinak.[7] Egy évvel később régóta magában hordott rákbetegsége elhatalmasodott szervezetén, megtámadta csontjait és 1993-ban Ausztráliában elhunyt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nagy Éva: Farkas Edit (1921-1993). Mogyoróssy János Városi Könyvtár (2012. jan. 5.) (Hozzáférés: 2019. márc. 8.)
  2. Kereskényiné Cseh Edit: Gyulai születésű kutatónő az Antarktiszon - Farkas Edit meteorológus. Békés Megye (2011. okt. 14.) (Hozzáférés: 2019. márc. 9.)
  3. a b Kereskényiné Cseh Edit: Gyulától az Antarktiszig – Farkas Edit, az ózonkutatás egyik úttörője. Gyulai Hírlap (2012. aug. 12.) (Hozzáférés: 2019. márc. 8.)
  4. R. Munster: Edith Elisabeth Farkas 1921-1993: An obituary. Earlier Weather and Climate Articles, XIII. évf. 1. sz. (1993) 40–41. o.
  5. Balázs Dénes: IN MEMORIAM: Farkas Edit (1921-1993). Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. sz. (1993) 109–110. o.
  6. Olaf Morgenstern, Richard McKenzie: NIWA celebrates success of the Montreal Protocol. National Institute of Water and Atmospheric Research (2012. szept. 14.) (Hozzáférés: 2019. márc. 9.) arch
  7. Potoczky Júlia: Magyar felfedezőnők. Magyar Nemzet melléklet, LIX. évf. 139. sz. (1996. jún. 15.) III. o.