Feketecsőrű tukán

madárfaj

A feketecsőrű tukán vagy narancsmellű tukán (Ramphastos vitellinus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Feketecsőrű tukán
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Tukánfélék (Ramphastidae)
Nem: Ramphastos
Faj: R. vitellinus
Tudományos név
Ramphastos vitellinus
Lichtenstein, 1823
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketecsőrű tukán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketecsőrű tukán témájú médiaállományokat és Feketecsőrű tukán témájú kategóriát.

Nagy, de könnyű csőre van

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Martin Hinrich Carl Lichtenstein német orvos és ornitológus írta le 1823-ban.[3]

Alfajai szerkesztés

  • Ramphastos vitellinus ariel Vigors, 1826
  • Ramphastos vitellinus culminatus (Gould, 1833)
  • Ramphastos vitellinus vitellinus Lichtenstein, 1823

Előfordulása szerkesztés

Dél-Amerika északi részén, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők és szavannák, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4] Magyarországon ritka állatkerti madár.

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 56 centiméter, testtömege 315-430 gramm.[5]

Életmódja szerkesztés

Főleg gyümölcsöket, nektárt és virágokat eszik, de nem veti meg az ízeltlábúakat, a kisebb gerinceseket és más madarak tojásait sem. Gyakran követi a vonuló vándorhangyákat, hogy összegyűjtse a felriasztott állatokat.

Területét agresszíven védi, a párok ott annyira nem tűrik meg fajtársaikat, hogy fogságban a költő pár megöli azokat.

Szaporodása szerkesztés

Természetes faodvakban fészkel. Egy fészekaljba 2–4 tojást rak; ezek 16–18 nap alatt kelnek ki. A költésben mindkét szülő részt vesz. A fiókákat is együtt nevelik, és eleinte főleg állatokkal táplálják.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 27.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés