Feketenyakú törpepapagáj

madárfaj

A feketenyakú törpepapagáj (Agapornis swindernianus), korábban zöldfejű törpepapagáj, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1]

Feketenyakú törpepapagáj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Törpepapagáj-formák (Agapornithinae)
Nem: Agapornis
Faj: A. swindernianus
Tudományos név
Agapornis swindernianus
(Kuhl, 1820)
Szinonimák

Agapornis swinderniana

Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketenyakú törpepapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketenyakú törpepapagáj témájú médiaállományokat és Feketenyakú törpepapagáj témájú kategóriát.

Rendszertana szerkesztés

Heinrich Kuhl fedezte fel 1820-ban. Latin nevét Theodore van Swinderenről, a Groningeni Egyetem holland professzoráról kapta.

Alfajai:

Megjelenése szerkesztés

A leginkább zöld színű papagáj, szürkés csőrrel, sárga szemmel és szürke lábakkal. Mindkét nem hasonló testfelépítésű. Hossza 13 cm, tömege 39–41 g.[2]

Elterjedése szerkesztés

Afrikában honos, főleg Libériában, Elefántcsontparton, Gabonban, Kongóban, Kamerunban, Ghánában és Ugandában. Tanzániában a faj populációja bizonytalan. Mint házikedvenc, a legkevésbé ismert és legkevésbé tartott törpepapagáj faj.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. november 5.)  
  2. Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 240. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8 

Források szerkesztés