Főmenü megnyitása

A felpillantó küllő (Romanogobio uranoscopus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.[1]

Infobox info icon.svg
Felpillantó küllő
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Romanogobio
Bănărescu, 1961
Faj: R. uranoscopus
Tudományos név
Romanogobio uranoscopus
(Agassiz, 1828)
Szinonimák

  • Cyprinus uranoscopus Agassiz, 1828
  • Gobio frici Vladykov, 1925
  • Gobio uranoscopus (Agassiz, 1828)
  • Gobio uranoscopus frici Vladykov, 1925
  • Gobio uranoscopus uranoscopus (Agassiz, 1828)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Felpillantó küllő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Felpillantó küllő témájú kategóriát.

A Duna vízgyűjtő medencéjének folyóvizeiben élő kis termetű gazdasági szempontból jelentéktelen hal, azonban nagy természeti értéket hordoz, és egyben a legritkábban előforduló magyarországi küllőfaj.

Tartalomjegyzék

ElőfordulásaSzerkesztés

A felpillantó küllő a Duna vízrendszerének sebes sodrású, nagy és hűvös víztömegű, kavicspadokkal tarkált oxigéndús vizeiben él. Kisebb vízhozamú folyókban és patakokban, valamint a nagyobb folyók lassabb szakaszain és a tavakban nem él meg. Magyarország folyóinak erős sodrású szakaszain a pérzóna alsó régiójában és a paduczónában jellemző, de itt is csak ritkán található meg.[2][3]

Mivel nagyon ritka faj, ezért nagy jelentőségű az esetleges felbukkanása, melyre a Dráva a Mura és a Tisza folyókban lehet elsődlegesen számítani. Az egyik megbízható előfordulását a Tisza magyarországi felső szakaszáról, Tiszacsécséről jelezték.[4]

Hasonló fajokSzerkesztés

Közeli rokonaival a fenékjáró küllővel, a halványfoltú küllővel és a homoki küllővel téveszthető össze legkönnyebben. Rokonaitól a felpillantó küllő teste nyúlánkabb, bajuszai hosszabbak és szemei magasabban és a keskenyebb homlok felső oldalán ferdén állnak. A fenékjáró küllő erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint magas faroknyele miatt különböztető meg. A halványfoltú küllő faroknyele magas, és végbélnyílása a hasúszók alapjához esik közelebb. A homoki küllő teste nyújtottabb, háta alacsony, hátúszójában pedig 8 osztott sugár található, és a végbélnyílása a hasúszók tövéhez van közelebb. Az alak és szájforma tekintetében ugyancsak hasonló a márna és a petényi-márna, de őket két pár bajuszuk jól megkülönbözteti a csupán egy pár bajuszt viselő küllőktől.[3][5]

MegjelenéseSzerkesztés

Teste orsószerűen nyúlt, melyhez a fejformája hosszúkás és lapított. A szeme viszonylag kicsi és a fejtetőre tolódott, felfelé tekintő ezért is nevezik felpillantónak. A hal testhossza legfeljebb 10 centiméter. 40-42 nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. Torka pikkelyezett a hasa fehér. A felső állkapocs hátulsó peremén mindkét oldalon egy-egy bajuszszál van. A hátúszója és a farokalatti úszója is rövid és magas. A farokúszó hosszú és erősen kimetszett. Az úszók áttetszőek, színtelenek vagy halványsárga árnyalatúak.[2][5]

ÉletmódjaSzerkesztés

Kis rajokban élő fenékhal. Mivel a mederfenéken tartózkodik, onnan szerzi táplálékát, mely algaszövedékek, apró férgek, rovarlárvák planktonrákok és a folyó által görgetett egyéb szerves hulladékokból áll.[3]

SzaporodásaSzerkesztés

Ritkasága miatt szaporodásbiológiája és korai ontogenezise kevéssé ismert. Kétéves korától ivarérett és ívása április végétől június közepéig tart.

Tavasszal az ivarérett hímek testének felső része majdnem feketére változik és apró nászkiütésekkel (dorozsma) borított lesz. Az ikrások aránylag kevés ikrája szakaszosan érik be ezért több részletben rakják le azokat, főként a folyók felső szakaszaira a homokos-sóderes mederfenékre.[2][3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Romanogobio uranoscopus (Agassiz, 1828). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  2. a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  3. a b c d Felpillantó küllő – Gobio uranoscopus (Agassiz, 1828). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  4. Dr. Györe Károly: Felpillantó küllő - Gobio uranoscopus Agassiz, 1828. HAKI. [2011. szeptember 16-i dátummal az küllo eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  5. a b Felpillantó küllő. horgasz.hu. (Hozzáférés: 2010. június 26.)

További információkSzerkesztés