Feng-huang

madár a kínai mitológiában

A feng-huang vagy kínai főnix csodálatos madár a kínai mitológiában, a tollas lények ura. Nyugaton általában főnixként értelmezik, és így is fordítják. Már a Sang-kori jóslócsontokon is említik. Az ókortól kezdve népszerű a kínai művészetben. A középkorban, a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított, de még gyakrabban a császárnét, a köznép körében pedig a menyasszonyt jelképezte.

Feng-huangot ábrázoló bronzszobor a pekingi Nyári Palotában
Átírási segédlet
feng-huang
Kínai átírás
Hagyományos kínai 鳳凰
Egyszerűsített kínai 凤凰
Mandarin pinjin fènghuáng
Wade–Giles feng4-huang2
Kantoni jűtphing fung6wong4

Eredete szerkesztés

 
A feng 鳳 írásjegy korai piktogram formája a Sang-kori jóslócsontokon

A feng 鳳 írásjegy piktografikus változata már a kínai írás első emlékein, a Sang-korból származó úgy nevezett jóslócsontokon is megtalálható. A kutatók szerint a feng a szél istenét jelenthette, aki a legfőbb isten Sang-ti küldötte lehetett. Továbbá azt sem lehet kizárni, hogy a feng kapcsolatba hozható azzal, hogy a jin törzsek egy részének a madár volt a totemőse.[1]

A kínai főnixet később kéttagú szóösszetétel formájában nevezték meg. Azonban a feng-huang (鳳凰) kifejezésben szereplő huang 凰 szó etimológiája nem teljesen egyértelmű. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy a huang eredetileg egy különleges fésű volt, amelyet a feng viselt a fején. Ez a fésű, vagy fésűszerű tárgy a felkelő napot mintázhatta, melynek sugarai a fésű három ága volt. A feng szoláris kapcsolatára utalhat az is, hogy a hagyományos öt őselemről vallott elképzelés szerint a feng-huang a tűz elemhez kapcsolódik. A középkori kínai szöveget nevének etimológiáját úgy magyarázzák, hogy a feng a hím, a huang pedig a nőstény főnix.[2]

Megjelenése szerkesztés

 
Feng-huangot ábrázoló templomi tetődísz

Az i. sz. 100-ban összeállított kínai etimológiai szótár, a Suo-ven csie-ce szerzője, Hszü Sen szerint a feng egy isten madár, amelynek kakascsőre van, begye a fecskéé, nyaka a kígyóé, a testén a sárkányéhoz hasonló minták láthatók, farka halé, hátulról az egyszarvúhoz hasonlít, a háta pedig olyan, mint a teknősé. Ötszínű (ti. tarka) a tollazata, és a Tökéletes emberek keleti országában (Tung-fang csün-ce cse kuo 東方君子之國) lakik. Amikor kirepül onnan, akkor a négy tenger (sze haj 四海) határain kívül röpköd. átrepül a Kunlun-hegyen, a sebes ár övezte Csecsu-hegynél (砥柱) iszik, a Zsosuj-folyóban (弱水) nedvesíti meg tollait. Megjelenése az égalatti tartsó békéjét és nyugalmát jelenti.[3][4]

A Kuo Pu által az Er jahoz írt kommentárban az olvasható, hogy a feng-huang olyan ismertetőjegyekkel rendelkezik, mint a kakasfej, a fecskeáll, a kígyónyak, a teknőshát, és a halfarok. Ötszínű, vagyis tarka és hat láb (cse 尺), vagyis kb. 180 cm.

Fajtái szerkesztés

Caj Heng (蔡衡) a következő csoportosítását ismerteti a kínai főnixszerű madaraknak:

  • feng-huang (鳳凰) – vörös színű
  • luan-niao (鸞鳥) – zöldeskék vagy azúr színű
  • jüan-csu (鵷雛) – sárga színű
  • hung-hu (鴻鵠) – fehér színű
  • jüe-cso (鸑鷟) – bíbor, lila színű

A Mérlegelések című műhöz írott kommentár (Lu heng hsziao si 《論衡校釋》) a négy égtájnak valamint a középnek, mind megvan a maga óriás madara (ta-niao 大鳥), amelyek, ha kirepülnek, a többi madár csoportba verődve követi őket.

A Suo-ven csie-ce az öt égtájhoz kapcsolódó „isteni madarakról” (sen-niao 神鳥) tesz említést:

  • kelet – fa-ming (發明)
  • dél – csiao-ming (焦明)
  • nyugat – szu-suang (鷫鷞)
  • észak – ju-csang (幽昌)
  • közép feng-huang (鳳皇)

A Madarak kánonja (Csin csing 《禽經》) a színek szerint a következő fajtáit ismeri és különbözteti meg a főnixnek:

  • a zöldeskék vagy azúr színű a ho (鶡)
  • a vörös színű a csun (鶉)
  • a sárga színű a jen (焉)
  • a fehér színű a szu (肅)
  • a bíbor vagy a lila színű a cso (鷟)

Szerepe jelentősége szerkesztés

A feng-huang felbukkanását a kínai mitológiában leginkább a béke és a felvirágzás előjelének tartották. Szerepel a Sárga Császárról és a Sunról szóló legendákban is. Fu-hszi amikor megjelent a feng-huang elragadtatásában és tisztelete jeléül külön zenedarabot is szerzett. A források elemzésével kimutatható hogy a feng-huang érkezése eredetileg kapcsolódott az eső eleredéséhez. Úgy tartották továbbá, hogy a feng-huang az évszakok ismerője ezért például Sao-hao a naptárért felelős hivatalnokait Feng-niao-sinek (鳳鳥氏), vagyis a „Főnix nemzetségből való”-nak nevezte el.[5]

A középkori mitológiában az altruizmus, az emberszeretet (zsen 仁) megtestesülésének tartották és a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított. Ennél is elterjedtebb volt, hogy a mindenkori császárnét jelképezte, a köznép körében pedig a menyasszonyt.[6]

A feng-huang alakja gyakorta összeolvadt a déli égtájat jelképező vörös madár (csu-niao vagy csu-csiao) alakjával is. A taoista legendák szerint a halhatatlan szentek olykor a feng-huang hátán utazták be az eget. Több elbeszélés is fennmaradt azzal kapcsolatban, hogy asszonyok megjelent a feng-huang álmukban akik azután kiváló érdemű fiakat szültek.[7]

A feng-huang alakja már a legősibb időktől kezdve népszerű a kínai képző- és díszítőművészetben. Már a Sang-kori szertartási bronzedényeken megjelenő hosszú farkú, tarajos madár is a feng-huang lehetett. A szakértők szerint nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a feng-huang megjelenítésére erősen hatott a páva alakja.[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kínai mitológia 1988. 402. o.
  2. Kínai mitológia 1988. 402. o.
  3. Lásd az eredeti szövegben: Shuowen jiezi (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  4. Kínai mitológia 1988. 402. o.
  5. Kínai mitológia 1988. 402. o.
  6. Kínai mitológia 1988. 402. o.
  7. Kínai mitológia 1988. 402. o.
  8. Kínai mitológia 1988. 402. o.

Irodalom szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés