Főmenü megnyitása

Ferdinand Gregorovius

német történetíró

Ferdinand Gregorovius (Neidenburg, Kelet-Poroszország, 1821. január 19.München, 1891. május 1.) német történetíró.

Ferdinand Gregorovius
Gregorovius ferdinand.jpg
Született 1821. január 19.[1][2][3][4][5]
Nidzica[6]
Elhunyt 1891. május 1. (70 évesen)[1][2][3][4][5]
München[7]
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • író
  • középkortörténész
  • történész
Iskolái Königsbergi Egyetem
Kitüntetései Bavarian Maximilian Order for Science and Art (1871)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Gregorovius témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A gimnáziumot Gumbinnenben, bölcsészeti, történeti és teológiai tanulmányait pedig a königsbergi egyetemen végezte. Eleintén többnyire romantikus irányú, szépirodalmi és irodalomtörténeti kérdések kötötték le figyelmét; ilyenek a Werdomar und Wladislaw, aus der Wüste Romantik (Königsberg 1845, 2 rész); Goethes Wilhelm Meister in seinen socialistischen Elementen (u.o. 1845). Lelkesedéssel üdvözölte az 1848-iki mozgalom hajnalát és hogy mily rokonszenvvel kisérte a felkelő nemzetek, nevezetesen a lengyelek és honfitársaink ébredését és szabadságharcát, mutatják a Die Idee des Polenthums (Königsberg 1848) c. műve és a Die Polen- und Magyarenlieder c. verskötet. A forradalmak lezajlása után történeti tanulmányokra adta magát, melyeknek első gyümölcse a Der Tod des Tiberius c. történeti dráma volt (Hamburg 1851). Ezt első nagyobb históriai műve követte: Geschichte des römischen Kaisers Hadrian u. seiner Zeit (Hamburg 1851, 3 kiad. 1884), melyben különösen a művelődéstörténeti háttér köti le az olvasó figyelmét. 1852-ben jutott el végül Rómába, mely második hazájává lett. Itt írta meg Gesch. der Stadt Rom im Mittelalter (1. kiad. 8. köt. 1859-1873, IV. kiad. 1886-92) c. művét, mely a világirodalom egyik gyöngye. Közben kisebb dolgozatokban számolt be olaszországi tanulmányútjairól; ilyenek a Corsica (1854, 2 köt.), Siciliana (1860, Capri (1868), Latenische Sommer (1863); Von Ravenna bis Mentana (1871) és Apulische Landschaften (1877) cimű művei. Hasonló irányú a Figuren, Geschichte, Leben und Scenerie aus Italien című mű. Euphorion című idilli époszában (1858, 2. kiad. 1872) hasonlóan klasszikus szellem lüktet. 1856-ban mint műfordító is bemutatta magát, amidőn Giovanni Meli palermói költő dalait németre fordította (2. kiad. 1886). Nagy munkájának mintegy kiegészítése a Die Grabmäler der römischen Päpste című kis könyv (1857, 2 kiad. 1881), melyet magyarra is lefordítottak (Olcsó könyvtár.)

1869-70-ben a vatikáni zsinaton megismerkedett a főpapi ellenzékkel, többek közt Haynalddal és Strossmayerrel. Haynald azt mondta neki egyszer fölindulásában: «Leteszem püspöki méltóságomat, nyakamba veszem botanizáló táskámat és újra természetvizsgáló leszek». Jelen volt továbbá Rómának az olasz királyi csapatok által történt megszállásánál 1870. szeptember 20-án és nem részvét nélkül látta a pápai világi hatalomnak megdöglését, mellyel szemben egyáltalában levetette volt protestáns elfogultságát. Miután nagy munkájával teljesen elkészült (1873), maguk az olaszok halmozták el kitüntetésekkel. Róma városa pedig diszpolgárnak választotta és azonfelül olaszra fordították le művét: Storia della citta di Roma nel medio evo (Velence 1874-76, 8 kötet).

1874-ben Lucrezia Borgia c. művével lepte meg tisztelőit, melyben a szerencsétlen nő ártatlansága mellett kardoskodott. (Ezt Márkus M. és Feleki J. ford. magyarra, 3. kiad. 1892). Követte ezt az Urban VIII. im Wilderspruch zu Spanien u. dem Kaiser c. munka (1880), mely levéltári alapon meglepő színben tárja fel a kúria és a II. Ferdinánd közötti személyes ellentétet. 1880-tól a bizanci történettel kezdett behatóbban foglalkozni. 1882-ben adta ki az Athenais, Gesch. einer byzantinischen Kaiserin c. biográfiáját, melynek hátterét az athéni és konstantinápolyi tudományos és udvari élet képezi. 1882-ben Korfuról közölt idillikus útleirást. 1882-ben teljesen átdolgozta a Hadriánusról írt monográfiát; 1883-ban leírta szülővárosát, a német lovagrend egykori birtokát (Die Ordensstadt neidenburg, Marienwerder). Ugyancsak 1883-ban adta ki Róma városának egy régi tervrajzát (Una pianta di Roma da Leonardo de besozzo milanese) a firenzei akadémia értekezéseiben és külön lenyomatban. 1886-ban jelent meg a Die Münzen Alberichs c. értekezés (müncheni akadémia) és Hat Alarich die Götter Griechenlands vernichtet? (u.o.) 1887-ben jelent meg a Kleine Schriften zur gesch. u. Kultur gyűjtemény I. kötete, mely a felsorolt akadémiai értekezéseket tartalmazza. Ebben az évben III. Ottó német császárnak életrajzát is írta az Allgem. Deutsche Biogr. számára és kiadta a Zug de katalonischen Kompagnie nach Böotien u. die Schlacht am Cephissus c. dolgozatot (müncheni akadémiai értek.).

1888-ban jelent meg a Die beiden Crivelli c. (münch. akad.) értekezés. Követték ezt nyomban: Die erste besitznahme Athens durch die Republik Venedigs (müncheni akadémiai értekezés, 1888) és a Geschichte der Stadt Athen von Justinian bis zur türkischen Eroberung (1889, 2 köt. Stuttgart). Ebben az úttörő munkában sok mesebeszédet küszöbölt ki a hagyományos történetből és kimutatta nevezetesen, hogy Athén városában a XII. században nem virágoztak a tudományok, mint azt Matthäus Paris nyomán egyik író a másik után állította. Erre vonatkozólag lásd még: Die legende vom Studium der Wissenschaften in Athen im XII. Jahrhundert c. értekezését, amely a Zeitschrift für Geschichte und Politikban (1888) jelent meg. Galanis e művet újgörögre fordította (1890). Ez évben jelent meg a Kleine Schriften II-ik kötete, a következő dolgozatokkal: Moderne Zustände Korsikas, Reiseerinnerungen aus Sicilien, Scenen vor Metz (1870), Die Modernisierung Roms, Lebensskizzen der Brüder Humboldt. Továbbá: Die grossen Monarchien (Müncheni akadémiai értekezés, 1891); Briefe aus der Correspondenzia Acciainoli in der Laurentiana zu Florenz (müncheni akadémia, 1890). Továbbá: Kleine Schriften (III. köt. 1892). Tartalmuk: Die Villa malta in Rom, Der Hegelianer Aug. Vera; Cl. Aug. Alertz; Urkundenbuch der Stadt Orvieto; Villa Ronzono; Das Bourbonenschloss Caserta; Die Abruzzen; Passionsspiele és Die grossen Weltmonarchien.

Halála után adta ki bizalmas barátja, Friedrich Althaus naplóit (Römische Tagebücher, Stuttgart, 1892), kaleidoszkópikus feljegyzések, melyek mégis egy szép egészet mutatnak és különösen a pápai Rómának utolsó éveit hűen visszatükrözik.[8] B. Schack pedig Gregoroviusnak hátrahagyott költeményeit adta ki (Gedichte, 1892). 1894-ben jelentek meg végül Hermann Thieléhez intézett levelei (Berlin), fölötte érdekes vallomások korunk kiváló tudósairól és művészeiről.

Magyar nyelvű fordításokSzerkesztés

  • Lucrezia Borgia. Egykorú okiratok és levelezések nyomán; ford. Márkus Miklós, Feleki József; Ráth, Bp., 1886
  • A pápák síremlékei pápaság történetének határkövei; ford. Hegedüs István; Franklin, Bp., 1886 (Olcsó könyvtár)
  • Hadrián császár: a görög-római világ Hadrián korabeli rajza, ford. Pászthory János, 1897 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata-sorozat)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. V. ö. Századok, 1893, 149 old.

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szalay Károly: A megdézsmált Gregorovius, avagy Hogyan íródott Láng Menyhértnek "Korzika" c. ... munkája?; Nágel, Bp., 1910