Ferdinandy Mihály

Hidasnémeti Ferdinandy Mihály Béla Mária (Michael de Ferdinandy, vagy Miguel de Ferdinandy) (Budapest, 1912. október 5. – Oxford, 1993. október 7.) író, történész, egyetemi lektor.

hidasnémeti Ferdinandy Mihály
Született	1912. október 5. Budapest
Elhunyt	1993. október 7. (81 évesen) Oxford
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író, történész, muzeológus, egyetemi oktató
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A nemesi származású hidasnémeti Ferdinandy család sarja. 1912-ben született Budapesten hidasnémeti Ferdinandy Béla (1859–1919), országos lótenyésztési főfelügyelő, országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos és pilisi Neÿ Angéla gyermekeként. Anyai nagyapja, pilisi Neÿ Ferenc (1814–1889) hírlapíró, színműíró, a pesti belvárosi reáliskola igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Mihály nagybátyja, hidasnémeti Ferdinandy Gyula (1874–1960), jogász, igazságügyminiszter, majd belügyminiszter volt.

Ferdinandy Mihály, tanulmányait a Budapesti Királyi Egyetemi Gimnáziumban végezte, 1934-ben szerezte meg bölcsész doktorátusát. Egyetemistaként, 1926-ban verseivel országos pályázaton versenydíjat nyert. 1927 és 1929 között a Hazánk című újság szerkesztője. Az 1934/35-ös és az 1939/40-es tanévben ösztöndíjas tagja a római Magyar Történeti Intézetnek, 1935/36-ban csereösztöndíjas Berlinben. 1936-ban a Budapesti Egyetem művészeti és keresztény régészeti intézetben kap asszisztensi állást. 1941-től múzeumi tisztviselő, 1942-ben már múzeumigazgató. Az 1943/44-es tanévet a lisszaboni egyetemen töltötte, az egyetem magyar lektora volt. 1947-ben Argentínában a mendozai egyetemen néprajzi és régészeti, majd a középkori történeti tanszékének tanára, 1950-től pedig a Puerto Ricó-i Állami Egyetemen az antik és középkori történelem, majd az összehasonlító irodalomtudományi tanszékének oktatója. 1977-ben nyugdíjazták, de ezután is hosszabb ideig vendégtanára volt a nyugat-berlini Szabad Egyetemnek.

Hagyatéka

Ferdinándy Mihály naplókat, művek kéziratait és jegyzeteket tartalmazó hagyatéka 2012-ben az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába Archiválva 2012. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben került.

Munkássága

Ferdinandy Mihály Füzetei címen, a szerző által írt és szerkesztett valamint kiadott füzetsorozatban a magyar nyelvű tanulmányokon és cikkeken kívül olykor német és spanyol nyelvű írások is megjelentek. 1972 és 1980 között nyolc füzet látott napvilágot Münchenben, számonként 48–60 lappal.

• Hidasnémeti Ferdinandy Mihály lírai verseiből; Hazánk Egyesület, Bp., 1928
• A honfoglaló magyarok művészi kultúrájának nyomai a korai Árpád-korban (Budapest, 1934)
• A történeti táj (Budapest, 1938)
• Középeurópa; Cserépfalvi, Bp., 1940 (Kék könyvek); a nemzeti kormány 530/945-ös rendelet alapján megsemmisítették
• Magyarok és délszlávok (Budapest, 1940); németül és szerbül is megjelent 1941-ben
• Mi magyarok. Tíz tanulmány a magyar történelemből; Rózsavölgyi, Bp., 1941
• Giotto (Budapest, 1941)
• Zrinyi Miklós, a költő művei regékben (Budapest, 1942)
• Az etelközi vérszövetség (Budapest, 1942)
• Nemzetiségi kérdés és magyar birodalom (Budapest, 1942)
• Széchenyi összeomlása. Az 1848-as napló; ford., bev., jegyz. Ferdinandy Mihály; Officina, Bp., 1943 (Officina könyvtár)
• Az Istenkeresők – Az Árpád-ház története (Budapest, 1943)
• A menekülők (Budapest, 1943) – regény két kötetben
• A Szentgáliak (Budapest, 1943) – regény két kötetben
• Ahnen und Schicksal. Geschichtsforschung und Genotropismus (München, 1955)
• A sehonnai (München, 1957) – elbeszélés
• Studien zur ungarischen Frühgeschichte (George Vernadskyval, München, 1957)
• Tschingis Khan (Hamburg, 1958)
• Magyar portyák ibér földön 1943–1957 (München 1963) – útleírás
• El Emperador Carlos V. (Puerto Rico, 1964) – németül Carl V. címen jelent meg 1966-ban, Tübingenben
• Historia da Hungría (Madrid, 1967)
• Der heilige Kaiser: Otto III. und seine Ahnen (Tübingen, 1969)
• Pázmány, az államférfi (Róma, 1970)
• Itália és az északi ember (München 1976) – esszék, I-III.
• Kun László siratása (München, 1977; Budapest, 1989)
• Philipp II. (Wiesbaden, 1977) – spanyolul Barcelonában jelent meg 1989-ben
• Carneval y Revolución (Puerto Rico, 1977)
• Magyarország romlása, 1490–1526 (Róma, 1979; 2007)
• Az ellenszegülők – Apám és nemzedéke, 1859–1919 (San Francisco, 1980)
• A baklovagok (Bécs, 1983)
• Országok úrnője – A magyar Anjouk kora (Róma, 1985; 2007)
• Az ünneprontók (Boardman OH, 1989)
• Góg és Magóg, A birodalom végnapjai (Budapest, 1990)
• A két-hitűek; Bethlen, Bp., 1992
• Az álarcosok; Bethlen, Bp., 1992
• III. Ottó, a szent császár; németből ford. Váróczi Zsuzsa; Balassi, Bp., 2000
• Karnevál lovagjai; Universitas, Bp., 2002
• Az Árpád-ház mítoszai; szerk., sajtó alá rend. Török Péter; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005 (Historia incognita. Zsebkönyvek)
• A magyar honfoglalás mítoszai; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2009 (Historia incognita 1. sorozat. Történettudomány)
• Mi magyarok. Tíz tanulmány a magyar történelemből; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2011 (Historia incognita 1. sorozat. Történettudomány)

Mindezek mellett rendszeresen publikált cikkeket és műkritikákat:

• Korunk Szava (1938)
• Fényjelek (1940)
• Diárium (1941)
• Regnum (1941)
• Új magyarság és az új Európa (1942) ezek mellett írt az Apollóba, a Jelenkorba és a Magyar Nemzetbe, valamint versírással is foglalatoskodott.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János, VIII. kötet, 1992
• Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926.  
• Csiky Ágnes Mária: Volt egyszer egy ötödik síp. Tollrajzok a nyugati magyar irodalom térképéhez; Bethlen, Bp., 1996