Főmenü megnyitása

Forgács Rózsi

magyar színésznő, színházigazgató

Forgács Rózsi, született Fischer Rózsa (Kecskemét, 1889. június 13.Pestszenterzsébet, 1944. április 11.)[1] magyar színésznő, színházigazgató.

Forgács Rózsi
Született 1889. június 13.
Kecskemét
Elhunyt 1944. április 11. (54 évesen)
Pestszenterzsébet
Állampolgársága magyar
Foglalkozása színésznő

ÉleteSzerkesztés

Fischer Adolf kereskedő és Rothbaum Lujza gyermeke.[2] A színiakadémia elvégzése után, 1904-ben a Thália Társaságban tűnt fel drámai szerepkörben. Első nagy sikerét Friedrich Hebbel Mária Magdolna című drámájának Klára szerepében aratta. Az akkori modern szerzők darabjaiban, Gabriele D’Annunzio (A holt város,) Arthur Schnitzler (A hagyaték), Makszim Gorkij (Az éjjeli menedékhely) és főként Ibsen drámáiban voltak kiemelkedő alakításai.

1908–1909-ben a Magyar Színházban lépett fel, 1914 júniusában Kolozsvárra szerződött. Négy évvel később újra a fővárosba került: 1918-ban a Nemzeti Színház művésze lett, de nem kapott igazán nagy szerepeket, aminek politikai oka is lehetett. 1923-ban szerződését nem újították meg.

Ekkor Kamaraszínház néven kísérleti jellegű színházat alapított, mellyel a korábbi Thália törekvéseit próbálta folytatni. Nálunk még alig ismert külföldi szerzők darabjait tűzte műsorára, de bemutatta például Füst Milán Boldogtalanok című művét is (1925. január 11.), melynek egyik főszerepét már két évvel korábban is játszotta az Írók Színházában. (Füst Milán akkor lelkesülten méltatta a Nyugat-ban).[3] Budapesten, a Révay utca 18. szám alatti úgynevezett Kis Komédiában tartotta előadásait, később munkásotthonokban, vidéki turnékon játszottak, az utolsó évben elsősorban gyermekek számára. Az újító szándék azonban önmagában, komolyabb pénzügyi háttér nélkül kevésnek bizonyult, a vállalkozás három év után csődbe jutott. Forgács Rózsi 1927-ben visszavonult.

1927. december 3-án Budapesten házasságot kötött a nála hét évvel fiatalabb, nagyváradi születésű Rottman (Rogoz) Oszkár üzlettulajdonossal, Rottman József és Klein Fáni fiával.[4]

Amíg színpadon volt, korának egyik nagy tehetségének számított. Karinthy Frigyes dicsérte, Kosztolányi Dezső nagy színésznőnek tartotta.[5] Miután a Nemzeti Színházból távoznia kellett, Bánóczi László így írt róla: „Forgács Rózsi legnagyobb művészi értéke az a hihetetlen intenzitás, amellyel a fájdalmat és szenvedélyt ki tudja fejezni. Ez az ő legsajátosabb note personelle-je. A legfiatalabb generációban senki sincs ebben hozzá fogható. Forgács Rózsi a modern magyar színművészet leghivatottabb tragikája.”[6]

1944. április 11-én, három héttel az ország német megszállása után férjével, Rogoz Oszkárral együtt otthonában öngyilkos lett.

Főbb szerepeiSzerkesztés

Szerepelt az Elnémult harangok (1922) című némafilmben.[7]

Aranydió címmel mesejátékot írt, ez 1929-ben jelent meg.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a pestszenterzsébeti (Bp. XX. ker.) állami halotti akv. 299/a/1944. folyószáma alatt.
  2. Forgács Rózsi, az elfeledett színésznő. XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzat. (Hozzáférés: 2014. július 29.)
  3. Füst Milán (1923). Levél a Boldogtalanokról és Forgács Rózsiról. Nyugat (5. szám). (Hozzáférés ideje: 2014. július 29.)  
  4. A házasságkötés bejegyezve a Bp. II. ker. állami házassági akv. 487/1927. folyószáma alatt.
  5. Kosztolányi Dezső (1923). Forgács Rózsi. Nyugat (22. szám). (Hozzáférés ideje: 2014. július 29.)  
  6. Bánóczi László (1923). Forgács Rózsi. Nyugat (15–16. szám). (Hozzáférés ideje: 2014. július 29.)  
  7. Rózsi Forgách az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  8. Aranydió. PIM.hu. (Hozzáférés: 2014. július 29.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. (Kecskeméti Füzetek 4.)
  • Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968. (Aranyhomok Kiskönyvtár 2.)
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. Bp., Palatinus, 2005.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.