Főmenü megnyitása

Forradalomellenes Párt

holland politikai párt

Forradalomellenes Párt (hollandul: Anti-Revolutionaire Partij, rövidítése: ARP) egy hollandiai protestáns kereszténydemokrata párt volt.[1] A pártot 1879-ben alapította Abraham Kuyper neokálvinista teológus és miniszter. A párt 1980-ban szűnt meg a Kereszténydemokrata Tömörülésbe való csatlakozással. Ez a párt volt Hollandia első tömegpártja, a párt megalakulásakor legfőbb célja, a holland antitézis felszámolása. Az antitézis értelmében ahhoz, hogy az egyházi iskoláknak is egyenlő mértékű finanszírozása legyen kétharmados többséget kellett biztosítani. Ennek céljából össze kellett fogni a vallásos (Keresztény Történelmi Unió, Római Katolikusok Általános Ligája) és világi (Szociáldemokrata Munkáspárt, Liberális) pártokkal.

Anti-Revolutionaire Partij
Forradalomellenes Párt

Anti Revolutionary Party.jpg
Adatok

Alapítva 1879
Feloszlatva 1980
Utódpárt Kereszténydemokrata Tömörülés
Tagok száma 54.500 (1980)

Ideológia kereszténydemokrácia
nacionalizmus
szociálkonzervativizmus
Politikai elhelyezkedés Jobbközép
Európai párt Kereszténydemokraták Európai Uniója
Európai Néppárt
EP-frakció Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)
Hivatalos színei kék

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

1879 előttSzerkesztés

A párt ideológiai alapja már az 1840-es években megjelentek. A Holland Református Egyházon belül megerősödtek az ortodoxok, Guillaume Groen van Prinsterer politikus vezetésével a forradalomelleneseknek csoportja jött létre, ami ellenezte a református egyházon és a belpolitikában belül végbemenő liberális folyamatokat. Három fő értékük volt:"Isten, Hollandia és az Oránia-Nassau ház." Fontosnak tartották, hogy a közoktatás protestáns keresztény szellemiségű maradjon. A párt kapcsolatot ápolt az Áprilisi Mozgalommal, amely ellenezte, hogy Hollandiában visszaállítsák a római katolikus egyházmegyéket emellett a Képviselőházban. A forradalomellenesek jó viszony ápoltak a liberális konzervatívokkal is, akik ellenezték a társadalmi és politikai reformokat liberális protestáns és szekularizált humanista ideológiák mentén.[2]

Az 1860-as évekre Groen van Prinsterer egyre inkább elszigetelődött a konzervatív erők között. Hiszen megváltoztatta saját protestáns keresztény szellemiségét: hangsúlyozta a szféra-szuverenitás elvét szemben a teokráciával. Ennek értelmében Groen van Prinsterer nem egy protestáns-keresztény társadalmat akart, hanem protestáns szellemiségen alapuló sokszínű társadalmat. Ezzel együtt az ortodox protestánsoknak lettek egyházaik, iskoláik, kórházaik, újságjaik, politikai pártjaik és sportegyesületeik. Ezzel megalapozták Hollandiában a pillarizációt, amely az országot 1880 és 1960 között meghatározta.

1864-ben Groen van Prinsterer levelezésbe kezdett Kuyperrel. Kuyperre nagy hatással volt, aki az ortodox protestáns társadalmi elképzelését meg akarta valósítani.

AlapításaSzerkesztés

 
Abraham Kuyper, a párt alapítója és elnöke 1920-ig, Hollandia miniszterelnöke 1901-1905 között

1878-ban petíciót írtak az egyházi iskolák egyenlő finanszírozása miatt, ami komoly gondot jelentett Hollandiában. A pártot 1879. április 3.-án alapította meg Kuyper, ami az ortodox protestánsok felekezeti pártjává vált Hollandiában. Az 1877-ben megírt programjuk alapján megkezdték létrehozni a protestáns pillér tagjait: számos protestáns iskolát alapítottak (például: Amszterdami Szabad Egyetem) és a De Standaard nevű napilapot. 1886-ban Kuyper kilépett a liberális Holland Református Egyházból és megalapította a Hollandiai Református Egyházakat.[3]

1879-1917Szerkesztés

1879-ben került a párt be a Képviselőházba, ahol a 100-ból 13 mandátumot szereztek. 1884-ben már 21 mandátumot szereztek és 1886-ban bejutottak egy mandátummal a Szenátusba is.

Az 1888-as választáson a párt a második legerősebb párttá vált: 31,4%-kal 27 mandátumot szerzett. A választás után egy kereszténydemokrata kormány jött létre Aeneas Baron Mackay vezetésével. A kormányban forradalomellenesek mellett katolikus párti miniszterek is voltak. Mivel a Szenátus liberális többségben volt, emiatt a kormány számos kezdeményezését leszavazták, ami miatt 3 év után 1891-ben megbukott a kormány.

1891-ben a vallásos pártok elvesztették többségüket, Gijsbert van Tienhovan vezetésével liberális kormány alakult. Ez a kormány a férfiak számára bevezette az általános választójogot. Az ARP megosztott volt a kérdésben, hiszen Kuyper és a párt többsége támogatta az intézkedést, míg Alexander de Savornin Lohman előző kormányban levő belügyminiszter hevesen ellenezte. Kuyper a párt érdeke miatt támogatta az intézkedést, hiszen a középosztályt érintette a választójog kiterjesztése, ami a párt választói bázisának számított. De Savornin Lohman azért ellenezte, mert ezzel közvetve a népszuverenitás bevezetésre került a királyok isteni jogalapja helyett. A konfliktus a pártfegyelem is növelte, ugyanis Kuyper a szigorú pártfegyelem híve volt, míg De Savornin Lohman ellenezte. Ez az intézkedés 1894-ben pártszakadáshoz vezetett, aminek révén De Savornin Lohman és köre kilépett a pártból. Megalapították a Szabad Forradalomellenes Pártot, ami 1904-től Keresztény Történelmi Unió néven működött 1980-ig. 1894-es választáson a Katolikus Liga felbontotta a koalíciót a párttal.

1901-ben a párt történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szavazatok 27%-ával 33 mandátumot szereztek. A kormánykoalíció tagjai lettek a párton kívül a Katolikus Párt és a Keresztény Történelmi Unió is. Abraham Kuyper lett a kormányfő, akinek autoriter vezetési stílusa volt. Jól látható volt ez az 1903-ban megtartott vasutassztrájk esetében, ami miatt Kuyper sztrájkellenes törvényeket hozatott. A liberális többségű Szenátus visszadobta a Képviselőháznak Kuyper törvényjavaslatát arról, hogy az általa alapított protestáns Amszterdami Szabad Egyetemnek is legyen egyenlő jogosultsága mint a többi egyetemnek. Ezt követően Kuyper szenátusi választást igényelt, amiben a vallásos pártoknak lett többsége, így megszavazták a törvényt.

1905-ös választáson a párt 3%-ot vesztett és 8 mandátumot, de a Szenátusban továbbra is a vallásos pártoknak volt többsége. Kuyper elvesztette amszterdami egyéni körzetét, ahol egy progresszív liberális jelölt nyert. A párt frakcióvezetője Theo Heemskerk lett. Hollandiában ekkor kisebbségi kormány alakult liberális vezetéssel.

1912-ben Kuyper otthagyta az országos politikai életet egészségügyi okokból, 1913-ban szenátornak választották meg. Az ez évi általános választáson a párt ugyan 6%-ot vesztett, ám a Képviselőházban elvesztette mandátumainak a felét. A választásokon megerősödtek a szociáldemokraták és a liberálisok. Ezt követően Pieter Cort van der Linden liberális politikus vezetésével új kormány alakult. Kisebbségi kormány alakult meg, amiben csak liberális politikusok voltak. Ez a kormány vezette Hollandiát az első világháború ideje alatt. 1917-ben történelmi jelentőségű alkotmánymódosítást hajtottak végre: bevezették az arányos képviseleti választási rendszert, alkotmányban rögzítették, hogy mind a világi, mind az egyházi iskolákat egyforma mértékben kell finanszírozni.

Az alkotmánymódosítás következtében Hollandiában a társadalom pillarizált lett, ami azt jelentette, hogy a társadalom vallási és politikai alapon megosztottá vált. Mindenki egy adott pillérbe (katolikus, protestáns, szociáldemokrata, liberális) tartozott. Minden pillérnek meg volt a saját társadalmi intézményrendszere.

1917-1945Szerkesztés

Az alkotmánymódosítás után a párt 20%-os eredményeket ért csak el. 1918-as választáson a három vallási pártnak 50 mandátuma lett összesen. Az új kormányt a katolikus Charles Ruijs de Beerenbrouck vezette, aminek három miniszterét az ARP delegálta. Gerrit Kersten politikus és köre a pártból kilépve megalapította a Református Politikai Pártot. Ez a párt ellenezte az általános választójogot a katolikusokkal együtt. 1919-ben az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.

1922-es választáson az ARP vezetője a volt hadügyi miniszter Hendrikus Colijn lett, aki a fiskális konzervativizmust és honvédelmet hangsúlyozta.

1930-as években a párt ismét népszerűvé vált Colijn vezetése alatt. 1933 és 1939 között az ARP, Katolikus Liga és Keresztény Történelmi Unió koalíciója vezette az országot. Colijn pénzügyminiszterként elutasította a gulden leértékelését, a gazdasági válság miatti gondokat azonban nem tudta megoldani. 1937-ben a párt 17 mandátumot szerezve a harmadik legerősebb párttá vált.

A második világháború alatt a párt a londoni Holland Emigráns Kormány tagja lett Pieter Sjoerds Gerbrandy kormányfővel, aki az ARP párt tagja volt. A párt a Holland Ellenállási Mozgalom tagja is volt és ők alapították a Trouw napilapot.

IdeológiájukSzerkesztés

IstenSzerkesztés

Az ARP egyházi pártként politikáját a Biblia szellemiségére alapozta és ellenezte a népszuverenitást. Fontosnak tartotta a párt a szféra-szuverenitás elvét és hogy egy független protestáns társadalom jöjjön létre a holland társadalmon belül. A független társadalomnak álláspontjuk szerint létre kellett hoznia a saját sajtóját, iskoláit, kórházait, sport egyesületeit. A párt egyenjogú finanszírozást követelt az általuk alapított protestáns iskolák részére. A társadalomnak maguknak kellett gondoskodniuk működésükről, ennek értelmében elutasították az állam gazdasági és társadalmi szerepvállalását.

HollandokSzerkesztés

A párt nacionalista szellemiségű volt, fontosnak tartották Hollandia semlegességét a háborúk esetében. Ellenezték a gyarmatok felszabadítását, Indonézia gyarmati státuszát lényegesnek tartották és hogy a keresztény tanokat terjesszék a gyarmatokon.

VálasztókSzerkesztés

A párt szavazótábora 1917-ig a holland középosztály illetve a gazdák, munkások soraiból került ki, 1917-től az 1960-as évekig a Holland Református Egyház tagjai körében vált népszerűvé. Az 1960-as évektől a párt megszűnéséig a szekularizáció időszakában a párt szélsőbaloldali szellemisége miatt a fiatalok körében volt népszerű.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Starke, Peter. The Welfare State as Crisis Manager: Explaining the Diversity of Policy Responses to Economic Crisis, 193. o. (2013). Hozzáférés ideje: 2017. december 19. 
  2. Anti-Revolutionary Party. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
  3. Abraham Kuyper- DUTCH THEOLOGIAN AND STATESMAN. (Hozzáférés: 2017. december 19.)

FordításSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés