Főmenü megnyitása

Fridvalszky János

bölcsészdoktor, apátkanonok, természettudós

Fridvaldi Fridvalszky János, névváltozat: Fridvaldszky (Pozsony, 1730. december 13.[1]Szepeshely, 1784. május 3.) bölcsészdoktor, apátkanonok, természettudós.

Fridvalszky János
Életrajzi adatok
Születési név Fridvalszky János
Született 1730. december 13.
Pozsony
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1784. május 3.
Szepeshely
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1760
Tisztség kanonok

ÉletútjaSzerkesztés

Fridvalszky János és Tatay Anna-Mária fiaként született, öt gyermekük közül ő volt a legidősebb. 1730. december 13-án keresztelték meg a pozsonyi Szent Márton koronázó templomban.

Elemi iskoláit Pozsonyban végezte a jezsuitáknál. 1746. október 18-án Bécsben belépett a jezsuita rendbe. 1747–48-ban mint másodéves novícius ment Bécsbe. 1748–49-ben filológiát tanult Szakolcán, 1750–51-ben a bölcselet második évét, a fizikát Bécsben hallgatta. 1752–53-ban Pozsonyban, majd 1753–55-ben Bécsben tanult felső matematikát. 1755–56-ban Budán tanította a felső retorikai osztályt, majd 1756–57-ben Nagyszombatban szintén retorikát oktatott. 1757–59-ben Bécsben végezte a teológia első két évét, 1759–60-ban Nagyszombatban a harmadikat. 1761-ben fejezte be tanulmányait.

1760-ban szentelték pappá Nagyszombatban. Bécsben Frivaldszkynak írta a nevét, később állandósult a Fridvaldszky névváltozat.

1761–63-ban Bazinban szintaxist és grammatikát tanított, valamint vezette a diákkongregációt. Emellett ő írta a házi krónikát, lelkipásztor volt, és az énekkar vezetője. 1763–64-ben Gyulafehérvárott szintaxist és grammatikát tanított, s ugyancsak diákkongregáció vezető volt, valamint rendi krónikás, emellett helyőrségi tábori pap és magyar–német–szláv nyelvű lelkész.

1764-től Kolozsvárott tanította a latin nyelvet és a matematikát, azután ugyanott templomi magyar hitoktató, rendi krónikás volt, s egy több mint 10 000 kötetből álló könyvtár könyvtárosa a rend föloszlatásáig (1773).

Beutazta Erdélyt annak mineralógiáját tanulmányozva. 1769-től az egyetemi oktatást befejezte, helyette a könyvtári, laboratóriumi kutatásra és a terepmunkára helyezte a hangsúlyt. 1775-től a kolozsvári szeminárium regense volt.

Munkásságáért Mária Terézia királynő előbb száz aranyat, majd kétszáz aranyforint évi nyugdíjat és apátságot adományozott neki. 1776. október 1-jétől Szepes vármegyei kanonokká nevezték ki, 1777. május 2-ától árvai főesperes lett, majd 1780-tól Liptó vármegye főesperese és táblabírája volt. 1783-ban a szepesi székesegyház főesperességét is elnyerte.

Dendrológiai tanulmányokat is folytatott, a papírgyártás korszerűsítése terén elért eredményei figyelemreméltóak.

MunkáiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Máshol 1740-es születési évet és Zólyomot írnak, mint születési helyet, de ez téves adat, amit több tucat német, magyar és szlovák nyelvű lexikon vett át egymástól.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Kostya Sándor: Neves magyar jezsuiták a tudomány szolgálatában - Neves magyar jezsuiták a XVI.-XVIII. században. Írók, költők, nyelvészek. - Kimagasló egyéniségek. A megújhodási munka továbbfejlesztői. - A megújúló magyar katolicizmus világi apostolai. Toronto, Szent Erzsébet Egyházközség, 1994. = A torontói Árpád-házi Szent Erzsébet egyházközség és plébániatemplom története.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Motesiky Árpád: Felvidéki vadászok életrajzi lexikona. [Bp.], KT Kiadó, 2001.
  • Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.
  • Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Bp., MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.