Főmenü megnyitása

Géres (románul Ghirișa) falu Romániában, Szatmár megyében.

Géres (Ghirișa)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rang falu
Községközpont Krasznabéltek
Irányítószám 447042
SIRUTA-kód 136991
Népesség
Népesség724 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság558
Földrajzi adatok
Tszf. magasság132 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Géres (Románia)
Géres
Géres
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 22° 47′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 22° 47′ 37″

FekvéseSzerkesztés

Szatmár megye déli részén, Krasznabéltektől északnyugatra található.

TörténeteSzerkesztés

Géres neve a korabeli írásokban1367-ben tűnik fel először Géresi Péter nevében, Gyres néven. A település eredetileg királyi birtok volt, a daróci uradalom része, melyet Zsigmond király eladományozott.

1420-ban mint a Csákyak, Csáky István birtoka volt feltüntetve.

1475-ben Geroz, 1489-ben Gyeres -ként írták nevét.

A 14. században és a 15. században a falu a királydaróczi uradalom-hoz tartozott, s a Csáky család birtoka volt.

A 16. században a királyi kincstár foglalta le.

1592-ben az erdődi uradalommal a szatmári várhoz, a szatmári uradalomhoz tartozott.

1634-1642-ben a daróczi uradalom lajstromaiban fordul elő, s ekkor is a szatmári várhoz tartozott, majd később a Bethlen család birtoka lett, s Zoltán Józsa vette meg Bethlen Gábortól 800 tallérért.

Az 1700-as években többen is szereztek itt birtokot.

A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg Gérest is, majd a későbbiekben birtokosok voltak itt a Rácz, Ottlik, Balogh és Kölcsey családok is, és ők maradtak urai a 19. században is.

NevezetességekSzerkesztés

  • Református templom - 1803-ban épült.

ForrásokSzerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig ISBN 978-963-7220-63-0
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)