Gógán

falu Romániában, Maros megyében

Gógán (románul: Gogan, németül: Gogeschdorf) falu Romániában Maros megyében. Közigazgatásilag Bonyhához tartozik.

Gógán (Gogan)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
KözségBonyha
Rangfalu
KözségközpontBonyha
Irányítószám547059
SIRUTA-kód115352
Népesség
Népesség469 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság355 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság345 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 18′ 18″, k. h. 24° 31′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 18″, k. h. 24° 31′ 02″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Dicsőszentmártontól 18 km-re keletre a Kundi-patak mellett fekszik, az idők folyamán Gógánváralja faluval olvadt össze.

Története szerkesztés

A falu melletti hegyen állt egykor Újvár, melyet 1347-ben említenek először. A várat valószínűleg Kán László erdélyi vajda építtette 1332 körül, ezután királyi várként az erdélyi vajdához tartozott. 1392-ben a losonci Dezsőfieké, akik 1405-ben adományul is megkapták. 1492-ben az örökös nélkül elhunyt Losonczi Dezsőfi László után a várat és a hozzá tartozó birtokokat a Báthoryak kapták meg, 1503-ban pedig Bethlen Miklós tulajdonába került. A vár valószínűleg a 15. század középén pusztult el, nyoma sem maradt. A falut 1332-ben Chuchan néven említik először. 1910-ben 413, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához tartozott. 1992-ben 724 lakosából 519 magyar, 203 román, 1 cigány, 1 szász volt.

Nevezetességei szerkesztés

  • A falu református temploma 13. századi eredetű, később gótikus stílusban átépítették. Mennyezetfestménye – rajta Bethlen Miklós kígyós címerével – valószínűleg 1503–1520 között készült.

Híres emberek szerkesztés

  • Itt született 1885-ben Gaál Sándor magyar fizikus, a ciklotron elvének megalkotója.

Jegyzetek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Kelemen Lajos: A gogánváraljai mennyezetfestmény készíttetője és kora, in: Művészettörténeti tanulmányok I. kötet, Kriterion, Bukarest, 1977