Gömörsíd

község Szlovákiában

Gömörsíd (Síd, szlovákul: Šíd)[1] község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban.

Gömörsid (Šíd)
A Szűz Mária-templom
A Szűz Mária-templom
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásLosonci
Rangközség
Első írásos említés1365
PolgármesterKurunci Arnold (Most–Híd)[1]
Irányítószám986 01
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámLC
Népesség
Teljes népesség1329 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség80 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság216 m
Terület15,24 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 10′ 60″, k. h. 19° 49′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 60″, k. h. 19° 49′ 40″
Gömörsid weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömörsid témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Fülektől 4 km-re, keletre fekszik.

Története szerkesztés

A települést 1365-ben „Seed” néven említik először, de keletkezése a 11. századra tehető. Neve a régi magyar séd főnévből származik, ami patakot jelent. 1427-ben „Syd” néven a Jolsvay család birtoka. Később a Rátold nemzetségé, majd a 16. századtól a Bebekeké. A 17. században a Wesselényi családé, a 18. században pedig a Koháryaké és másoké. A 17. és 18. századi harcok és járványok hatására lakosainak száma ekkor jelentősen visszaesett. 1828-ban 51 házában 461 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint: „SID. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék; határja középszerű.[3]

Fényes Elek szerint: „Sid, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Fülekhez egy kis órányira, 461 kath., 15 evangel. lak. Hegyes határa, szőlőhegye, s jó savanyúviz-forrása van. F. u. többen."[4]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Sid, a miskolcz-füleki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 93 házzal és 522, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. 1427-ben a Jolsvai György birtoka. Ez időtájt nevét Syd, 1431-ben pedig Seed alakban említik. Későbbi birtokosai a Czebrián és a Berchthold grófi családok, a br. Mattenkleid, Fulkusházy, a Hanvay, Záborszky és a Máriássy család, most pedig Alitisz Miklósnak, gr. Czebrián örököseinek és Okolicsányi Gáspárnak van itt nagyobb birtokuk. A községben három régi kúria van. Az Alitisz Miklósét még a báró Mattenkleid család építtette, az Okolicsányiét a Fulkusházy család, a harmadikat pedig, mely most a sidi közjegyzői köré, a Záborszki család. A falu határában savanyúvíz forrás van. Róm. kath. temploma 1897-ben épült. Van itt vasúti megállóhely, a község postája pedig Fülek, távírója meg Ajnácskő. Ide tartozik Fürdőház és Árnyék puszta."[5]

Trianon előtt Gömör és Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, azután Csehszlovákia része lett. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része. A párizsi békeszerződések (1947) ismét visszacsatolták, majd Csehszlovákia felbomlásakor, 1993-ban Szlovákia örökölte meg.

Határában kő és homokbánya működik.

Népessége szerkesztés

1910-ben 748, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1162 lakosából 837 magyar, 202 cigány és 107 szlovák.

2011-ben 1227 lakosából 1025 magyarnak, 114 szlováknak és 24 cigánynak vallotta magát.

2021-ben 1329 lakosából 661 (+153) magyar, 191 (+19) szlovák, 315 (+199) cigány, 11 egyéb és 151 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Neves személyek szerkesztés

  • Itt született 1922-ben Szilágyi Ida magyar festőművész, tanár.

Nevezetességei szerkesztés

  • Szűz Mária Neve tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1897-ben épült.
  • A Záborszky család klasszicista kúriája 1890-ben épült, ma a községháza van benne.
  • Határában vasas ásványvízforrás ered (amiről a település a nevét kapta).
  • A község a környező hegyekbe menő túrautak kiindulópontja.
  • 2012-ben 1 MW-os, napelemes naperőmű létesült a falu külterületén.

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés