Gabrili
Gabrili falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
| Gabrili | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20213 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 204 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 193 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 34′ 30″, k. h. 18° 17′ 17″Koordináták: é. sz. 42° 34′ 30″, k. h. 18° 17′ 17″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
A Dubrovnik városától légvonalban 17, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re keletre, a Konavlei mező északi szegélyén, Uskoplje és Drvenik között, a dubrovniki repülőtér északi szomszédságában fekszik.
Története szerkesztés
Gabrili területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaik megtalálhatók a település határában is. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
Szent Dimitrij tiszteletére szentelt temploma a 11. században már állt, de hasonló korú lehetett a Szent Márton templom helyén épített régi templom is. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.
Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 195, 1910-ben 232 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 210 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, turizmussal foglalkoztak.
Népesség szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 195 | 210 | 222 | 233 | 230 | 232 | 224 | 218 | 202 | 195 | 176 | 169 | 177 | 190 | 160 | 210 |
Nevezetességei szerkesztés
- A Szent Dimitrij (Sveti Mitar) templomot[4] a 11. században építették, később előcsarnokkal bővítették. 2000-ben felújították. A templom egyhajós épület, kívülről téglalap alakú, belül pedig félkör alakú apszissal, elöl pedig nagy előcsarnokkal. A külső és a belső falfelületeket lizénák tagolják, a belsejét pedig dongaboltozattal boltozták, és három mezőre osztották. A nyugati homlokzatot a közelmúltban kialakított ajtók és ablaknyílások tagolják, és egy harangdúcban végződik. A templom története a 11. századra nyúlik vissza, és a kora román építészet ritka fennmaradt példája Konavle területén. A templom körül középkori temető található, 23 db 14. és 15. századi sírkővel, melyek a díszítő motívumai közül kiemelkedik a vadászat és a szekér ábrázolása.
- A Szent Márton templomot egy a 15. században épített templom maradványaira építették. A mellette található temetőt már a kora középkorban is használták. Felújítása 1998-ban történt.
- Ókori halomsírok a település határában.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-928.
Források szerkesztés
- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Nikole Čilipi (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk szerkesztés
- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
