Wikipédia

Gellért Elemér

(1880-1964) sebészorvos

Gellért Elemér, születési és 1899-ig használt nevén Grünhut Elemér[5] (Pécs, 1880. szeptember 5.[6] – Budapest, Terézváros, 1964. július 20.)[7] sebész, egészségügyi főtanácsos.

Gellért Elemér
SzületettGrünhut Elemér
1880. szeptember 5.[1]
Pécs[2]
Elhunyt1964. július 20. (83 évesen)[3][4]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaRedlich Gertrúd
(h. 1915–1942)
Foglalkozásasebész
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (1898–1904, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (6/9 parcella, 1. sor, 41-42. sír)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Grünhut Ignác (1848–1890) ügyvéd, az izraelita hitközség alelnöke és csepregi Schapringer Adél (1852–1933)[8] gyermekeként született. Anyai nagyapja Schapringer Joachim (1809–1896) bankár, aki meghatározó szerepet töltött be Pécs város közéletében és a zsidó hitközségben; utóbbinak negyed évszázadon át vezetője volt.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol 1904-ben avatták orvosdoktorrá.[9] Ezután segédorvosként a XVII. helyőrségi kórházban teljesített szolgálatot.[10] Ezután a Dollinger Gyula által vezetett I. sz. Sebészeti Műtőintézet növendéke lett[11], ahol megszerezte műtősebészi oklevelét. 1906 novemberében kinevezték a pesti oldalon lévő közkórházak segédorvosává.[12] A Szent Rókus Kórház I. sz. Sebészeti Osztályán Herczel Manó professzornál volt orvosgyakornok, majd segéd- és később alorvos. 1911-től 1920-ig a „Gondviselés“ Ápolónőket Képző Egyesület Kórházának műtőfőorvosa és az ápolónőképzés gyakorlati vezetője volt, s 1913-ig tagja volt a Budapesti Munkásbiztosítási Választott Bíróság orvosszakértőinek. 1913 után baleseti orvosszakértő a Budapesti Kerületi Munkáspénztárnál. Az első világháború idején mint népfelkelő ezredorvos teljesített szolgálatot, majd az Auguszta barakk-kórház III. sz. Sebészeti Osztályának vezetője lett. 1921-ben megválasztották a Charité Poliklinika és Kórház sebészfőorvosává.[13] 1927 és 1937 között részt vett az Orvostudományi Szemle szerkesztésében. 1936 februárjában a közegészségügyi szolgálat terén kifejtett értékes munkássága elismeréséül a magyar királyi egészségügyi főtanácsosi címet adományozták számára.[14]

A budapesti Orvosok Szövetségének titkára. Tagja számos orvosi és tudományos egyesületnek. Külföldi tanulmányútjai során megfordult Berlinben, Bécsben, Brüsszelben, Amszterdamban és Drezdában.

Felesége Redlich Gertrúd (1891–1942) volt, Redlich Sámuel és Ohrenstein Vilma lánya, akivel 1915. december 1-én Budapesten kötött házasságot.[15] Gyermekük Gellért Elemér (1915–1944) jogszigorló.

Művei szerkesztés

  • Lépkiirtásról a hepato-lienalis rendszer megbetegedéseiben. (Gyógyászat, 1923, 11.)
  • A panaritium felismerése és kezelése. (Gyógyászat, 1923, 25–26.)
  • A betegség és a keresőképesség fogalma a betegségi biztosításban. (Munkaügyi Szemle, 1931, 7.)

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvénye (1916)
  • Signum Laudis (1918)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. április 9.)
  2. ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. április 8.)
  3. ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. április 9.)
  4. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2023. április 9.)
  5. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 52439/1899. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 147. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1899. év 20. oldal 1. sor
  6. ↑ Születési bejegyzése a pécsi izraelita hitközség születési akv. 381/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. április 8.)
  7. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi állami halotti akv. 647/1964. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. április 8.)
  8. ↑ Grünhut Ignácné halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 554/1933. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. április 9.)
  9. ↑ „Doktorrá avatás”, Pécsi Napló, 1904. február 2., 3. oldal (Hozzáférés: 2023. április 8.) 
  10. ↑ Budapesti Hírlap, 1904. március 29. (24. évfolyam, 89. szám)
  11. ↑ Az Ujság, 1904. június 28. (2. évfolyam, 178. szám)
  12. ↑ „Kórházi segéd-orvosok kinevezése”, Budapesti Hírlap, 1906. november 25., 14. oldal (Hozzáférés: 2023. április 9.) 
  13. ↑ Világ, 1921. november 23. (12. évfolyam, 263. szám)
  14. ↑ Belügyi Közlöny, 1936. március 15. / 12. szám
  15. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 473/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. április 8.)

Források szerkesztés

  • A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Szentmiklóssy Géza. A magyar feltámadás lexikona (1930). Hozzáférés ideje: 2023. április 9. 

További információk szerkesztés

  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gellért_Elemér&oldid=26761492”