Geoffroy de Villehardouin
Geoffroy de Villehardouin (Villehardouin, 1160 körül – 1213) középkori francia történetíró, keresztes lovag.
| Geoffroy de Villehardouin | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1160 körül Aube |
| Elhunyt | 1213 |
| Ismeretes mint | történetíró |
| Nemzetiség | francia |
| Házastárs |
|
| Szülei | Dameron Vilain de Villehardouin, Sire de Villehardouin |
| Gyermekek | Erard I de Villehardouin, Sire de Lezinnes |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Jelentős munkái | Histoire de la conquęte de Constantinople |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Geoffroy de Villehardouin témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
1160 körül született Villehardouin várkastélyban, Bar-sur-Aube mellett, Champagne Grófságban. Részt vett a IV. (latin) keresztes háborúban.
1201-ben, mint a francia keresztesek követe Velencébe ment, hogy azok Egyiptomba szállításáról alkudozzon. Az Enrico Dandolo dózse által Zára elfoglalására indított expedícióban is jelen volt, ahogy 1204-ben Konstantinápoly bevételénél és a Bizánci Birodalom ideiglenes megbuktatásánál is. Az új császár, I. Balduin latin császár terjedelmes földbirtokot adományozott neki hűbérül a Hebrus mentén és marsalljává nevezte őt ki. Drinápolynál megmentette a francia sereget a bolgárokkal szemben a teljes megsemmisüléstől. Megírta a negyedik keresztes hadjárat történetét ófrancia nyelven Histoire de la conquête de Constantinople címen, amely a középkori francia próza egyik legelső terméke. Unokaöccse, V. Geoffroy örökölte méltóságát, akháj fejedelem lett, és egy francia dinasztiát alapított, amely a 14. század elejéig uralkodott.
Részlet történeti művéből szerkesztés
“A többi keresztes elárasztván a várost, nagy zsákmányra tett szert, s oly nagy volt ez a zsákmány, hogy senki nem tudná elsorolni: arany, ezüst, arany- ezüstneműk, drágakövek, atlaszkelmék, selyemruhák, mókusprém, hermelinbundák, s mindenféle drága holmi, melyekhez foghatót sehol másutt nem találni. És Geoffroy de Villehardouin, Champagne marsallja az igazsághoz híven tanúsíthatja, hogy mióta világ a világ, egyetlen városban sem tettek még szert ekkora zsákmányra. Mindenki abban az épületben szállt meg, amelyik néki tetszett, és igen sok ház közül lehetett választani … És joggal dicsérhették az Urat: mert együttvéve nem több, mint húszezer harcossal és Isten segítségével négyszázezer vagy még ennél is több embert kerítettek hatalmukba a föld legnagyobb és legjobban megerősített városában”[1]
Magyarul szerkesztés
- Bizánc megvétele; ford., jegyz. Szabics Imre, utószó Kozma Béla; Európa, Bp., 1985
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Idézi: Katus László: Európa története a középkorban, 2. kiadás, 2014, Kronosz kiadó, 398. old.
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Villehardouin, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
További információk szerkesztés
- Geoffroy de Villehardouin: Bizánc megvétele. Budapest, 1985. Európa Könyvkiadó. ISBN 9630734052 Online elérés: http://mandadb.hu/tart/mcitem/181944
