Főmenü megnyitása

Geoffroy de Villehardouin (Villehardouin, 1160 körül – 1213) középkori francia történetíró, keresztes lovag.

Geoffroy de Villehardouin
Viler3.jpg
Életrajzi adatok
Született1160 körül
Aube
Elhunyt1213
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség francia
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Histoire de la conquęte de Constantinople
A Wikimédia Commons tartalmaz Geoffroy de Villehardouin témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1160 körül született Villehardouin várkastélyban, Bar-sur-Aube mellett, Champagne grófságban. Részt vett a IV. (latin) keresztes háborúban.

 
Villehardouin krónikája a negyedik keresztes háborúról (1585)

1201-ben, mint a francia keresztesek követe Velencébe ment, hogy azok Egyiptomba szállításáról alkudozzon. Az Enrico Dandolo dózse által Zára elfoglalására indított expedícióban is jelen volt, ahogy 1204-ben Konstantinápoly bevételénél és a Bizánci Birodalom ideiglenes megbuktatásánál is. Az új császár, I. Balduin latin császár terjedelmes földbirtokot adományozott neki hűbérül a Hebrus mentén és marsalljává nevezte őt ki. Drinápolynál megmentette a francia sereget a bolgárokkal szemben a teljes megsemmisüléstől. Megírta a negyedik keresztes hadjárat történetét ófrancia nyelven Histoire de la conquęte de Constantinople címen, amely a középkori francia próza egyik legelső terméke. Unokaöccse, V. Geoffroy örökölte méltóságát, akháj fejedelem lett, és egy francia dinasztiát alapított, amely a 14. század elejéig uralkodott.

Részlet történeti művébőlSzerkesztés

“A többi keresztes elárasztván a várost, nagy zsákmányra tett szert, s oly nagy volt ez a zsákmány, hogy senki nem tudná elsorolni: arany, ezüst, arany- ezüstneműk, drágakövek, atlaszkelmék, selyemruhák, mókusprém, hermelinbundák, s mindenféle drága holmi, melyekhez foghatót sehol másutt nem találni. És Geoffroy de Villehardouin, Champagne marsallja az igazsághoz híven tanúsíthatja, hogy mióta világ a világ, egyetlen városban sem tettek még szert ekkora zsákmányra. Mindenki abban az épületben szállt meg, amelyik néki tetszett, és igen sok ház közül lehetett választani … És joggal dicsérhették az Urat: mert együttvéve nem több, mint húszezer harcossal és Isten segítségével négyszázezer vagy még ennél is több embert kerítettek hatalmukba a föld legnagyobb és legjobban megerősített városában”[1]

MagyarulSzerkesztés

  • Bizánc megvétele; ford., jegyz. Szabics Imre, utószó Kozma Béla; Európa, Bp., 1985

JegyzetekSzerkesztés

  1. Idézi: Katus László: Európa története a középkorban, 2. kiadás, 2014, Kronosz kiadó, 398. old.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés