Főmenü megnyitása

Gerevich László

magyar régész, művészettörténész, az MTA tagja

Gerevich László (Budapest, 1911. április 7. – Budapest, 1997. június 20.) Kossuth-díjas régész, művészettörténész, az MTA tagja. Kiemelkedő szerepe volt a Budai Vár második világháborút követő régészeti feltárásaiban.

Gerevich László
Született 1911. április 7.
Budapest
Elhunyt 1997. június 20. (86 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása régész,
művészettörténész,
muzeológus,
egyetemi tanár
Kitüntetései Kossuth-díj (1954)
Sírhely Farkasréti temető (2-4-198)[1]

ÉletpályájaSzerkesztés

Gerevich László Budapesten született, apja Gerevich Zoltán, miniszteri tanácsos, anyja Ladányi Erzsébet. 1931 és 1935 között művészettörténetet, régészetet és magyar irodalomtörténetet tanult a budapesti egyetemen. 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1935-től a Fővárosi Múzeumban gyakornok, 1938-tól múzeumi őr (ez ma vezető beosztásnak felel meg), 1947-től ugyanott osztályvezető. 1936-37-ben tanulmányutat tett Olaszországban. 1947-től a budapesti egyetemen a középkori régészet magántanára. 1950-től 1961-ig a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. 1958-tól 1981-ig a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának (később Intézetének) első igazgatója. Szerkesztette a Budapest régiségei című sorozatot. Tudományos közleményei szaklapokban (Acta Historiae Artium, Acta Archeologica, stb) jelentek meg.

KutatásaiSzerkesztés

Gerevich fő kutatási területe a középkor és a reneszánsz építészete, szobrászata volt. Nagybátyja, Gerevich Tibor széles európai horizontú középkori magyar művészettörténeti iskolájából kikerülve, ásatásait és annak feldolgozásait mindig szélesebb magyarországi és európai településtörténeti és művészettörténeti keretekbe helyezte. A középkori Csut falu és az albertfalvi kis vár feltárása után a Budai Vár városépítészetét és háztípusait vizsgálta.

Vezetése alatt zajlott a Budai Vár második világháború utáni régészeti feltárása. A dömösi prépostság ásatásainak vezetőjeként korszakalkotó eredményekkel járult hozzá a magyar romanika kezdeteinek megismeréséhez és közép-európai helyének meghatározásához. A pilisszentkereszti ciszterci apátság feltárásának vezetőjeként nemcsak addig vitatott történeti-földrajzi kérdéseket oldott meg, hanem a magyarországi gótika történetének fordulópontját, a Gertrudis-szarkofág maradványainak megismerését is lehetővé tette. A pilisi ciszterci kolostor feltárása során igen ritka ún. piskótamintás padlótéglákat talált. Felfedezte, hogy a padlóminta megegyezik a francia Villard de Honnecourt mester híres hátrahagyott albumában is megörökített mintákkal, és többek között ezzel igazolta, hogy Villard a korábban elfogadottal ellentétben 1220 körül, francia és pilisi ciszterciek közvetítésével, királyi megrendelések miatt jött Magyarországra. Gerevich állította, hogy ez a látogatás az egész korabeli magyar művészet számára óriási jelentőségű volt. A pilisi ciszterci apátságról szóló összefoglaló munkájában (Gerevich, 1984) így ír erről:

„Nyugaton e fölosztott díszítésű padlóburkolat szokatlansága keltette föl az Album tanúsága szerint Magyarországon megbízással járó Villard de Honnecourt érdeklődését, mert a téglány alakú mezőkre osztott díszítés öt mintáját lerajzolta, melyből négy alapmintát lehetett azonosítani a pilisi bekarcolt mintájú padlóburkoló téglával és padlótégla-mozaikkal; köztük olyan ritka is elterjedt, mint a piskótaminta. Alig lehet kétségünk afelől, hogy látta az éppen elkészült pilisi templomot, sőt, hogy megbízását éppen itt végezte el.”

Fontosabb munkáiSzerkesztés

  • A kassai Szent Erzsébet-templom szobrászata a XIV-XVI. században (Budapest, 1935)
  • A garamszentbenedeki Úrkoporsó (Gerevich Tibor emlékkönyv, Budapest, 1942)
  • A felvidéki szobrászat stílusfejlődése (Budapest, 1943)
  • Gótikus házak Budán (Budapest régiségei, 1950)
  • Magyarországi gótikus művészet (A magyarországi művészet története, I. Budapest, 1955; 4. kiad. 1970)
  • A budai várpalota története. Gerő Lászlóval (Budapest, 1956)
  • Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban (Budapest régiségei, 1956)
  • Közép-európai királyi műhelyek a XIV. században és a késő gótika (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemény, 1958)
  • Johannes Fiorentinus und die pannonische Renaissance (Acta Historiae Artium, 1959)
  • A budai vár feltárása (Budapest, 1966)
  • A gótikus klasszicizmus és Magyarország (MTA Filoz.Tört. Tud. Oszt. Közl., 1971)
  • The art of Buda and Pest in the Middle Ages (Budapest, 1971)
  • Budapest története, I-II. Többekkel. Főszerk., szerk. (Budapest, 1973)
  • Die mittelalterlichen Städte im Zentrum Ungarns II. (Göttingen, 1974)
  • A kora gótika kezdetei Magyarországon (MTA Filoz.Tört. Tud. Oszt. Közl., 1974)
  • Pilis abbey, a cultural center (Acta Arch., 1977)
  • A pilisi ciszterci apátság (Szentendre, 1984; 2. kiad. 1987)
  • Ergebnisse der Ausgrabungen in der ungarischen Zisterzienserabtei Pilis (Acta Arch., 1985)

Díjak, elismerésekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. 2019. szeptember 9.