Temesgyarmat
Temesgyarmat, 1904-ig Temesgyarmata (románul: Giarmata, Ghiarmata, korábban Iarmota vagy Iermata, németül: Jahrmarkt, helyi nyelvjárásban Johrmark) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
| Temesgyarmat (Giarmata) | |
 | |
| A temesgyarmati tűzoltótorony | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Temesgyarmat |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307210 |
| SIRUTA-kód | 157255 |
| Népesség | |
| Népesség | 5235 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 28[1] |
| Népsűrűség | 82 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 105 m |
| Terület | 71,5 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 12″, k. h. 21° 18′ 36″45.836667°N 21.310000°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 12″, k. h. 21° 18′ 36″45.836667°N 21.310000°E | |
| Temesgyarmat weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Temesgyarmat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésTemesvártól 12 kilométerre északkeletre fekszik. Délnyugati csücskét érinti a Temesvár–Lippa országút.
Nevének eredete
szerkesztésNeve magyar törzsnévből való. 1334-ben Zamar, Gormat és Garmat alakban fordult elő először. Nagygyarmatot 1554-ben Yarmat-i Bozorg, 1569-ben Veliqa Yarmad, 1717-ben Veliki Jermath néven írták, az akkoriban két település pedig 1700 után Gyarmata utraque, 1716-ban Jarmatha néven jelentkezett. Az -a végződés a szerbben ragadt rá. A németben népetimológia útján vette fel az 'éves vásár' jelentésű Jahrmarkt nevet, valószínűleg azután, hogy 1807-ben vásárjogot kapott.
Története
szerkesztés
1334–35-ben plébániájáról emlékeztek meg. A 15–18. században két falut alkotott, melyek 1767-ben két, egymással szomszédos dombon feküdtek. Kisgyarmatot Zsigmond 1407-ben vajdafalvi Vajdafi Miklósnak és fiának, Tamásnak adományozta. A család 1418-ban felvette a gyarmati előnevet, és 1515–20 közöttig bírta a két falut. A törökök kiűzése után Nagygyarmat 36, Kisgyarmat 28 házból állt, és mindkettőt szerbek és románok lakták.
A kamara először 1722–24-ben telepített be húsz Mainz vidéki német családot, majd 1728–30-ban újabb harmincat, ezúttal Ellstein, Schimendenwaag, Kreuznach, Höchst és Zweibrücken falvakból. 1730-ban római katolikus plébániát alapítottak a településen. 1737–40-ben kb. ezerkétszáz Versecről és a Dél-Bánát más településeiről, a törökök támadása elől érkezett menekült duzzasztotta fel lakosságát. 1741 és 1763 között főleg a mainzi érsekségből, Pfalzból és Lotaringiából települtek be németek. Száz szerb és román családját részben 1765-ben Románkécsára, részben 1768-ban Kláriba költöztették. Helyükre Kempelen Farkas 1767-es feljegyzése szerint 238 új család, 1770 nyarán pedig 1005 fő érkezett, főleg Luxemburgból, Lotaringiából, a siegeni grófságból, Trierből és Pfalzból. A két település, Alt- és Neu-Iarmata ezután vált egységes községgé, amelynek a szerbek és románok kitelepítése idején az utcaképét is megváltoztatták. 1781-ben Sándor Mihály vásárolta meg árverésen, tőle 1794-ben Gyürky Istváné lett. Az uradalom felét Ambrózy Lajos örökölte, aki 1806 után délen és nyugaton négy utcával bővítette, ahová ún. „kontraktualisták” költöztek. 1807-ben mezővárosi kiváltságot kapott.
1883-ban gyógyszertár nyílt benne,[2] majd 1888-ban megalakult a Temesgyarmatai Takarék- és Hitelegylet. 1904 és 08 között 547 lakosa vándorolt ki az Egyesült Államokba, de a kivándorlás csak 1923–24-ben érte el csúcspontját. 1909 után báró Csávossy Gyula méretett ki új parcellákat. Ugyanazon évben iskolává alakították át Gudenus Jenő kastélyát. 1956 után kivált belőle Kisgyarmatapuszta. Német lakói a 20. század második felében elhagyták. Helyüket 1945-től fokozatosan románok foglalták el.
1910-ben 5267 lakosából 4782 vallotta magát német, 318 román és 157 magyar anyanyelvűnek; 4916 római katolikus és 309 ortodox vallásúnak.
2002-ben 4405 lakosa közül 4279 vallotta magát román és 68 magyar nemzetiségűnek; 3887 ortodox, 279 pünkösdista és 133 római katolikus vallásúnak.
Nevezetességei
szerkesztés- Savoyai Jenő kútja (Großer Brunnen) a falu központjában. A helyi monda szerint a herceg egy tölgyfát hasított szét a kardjával, és annak helyén tört volna fel a víz.
- Római katolikus templom (1860–61, tornya 1935).
Híres emberek
szerkesztés- Plébánosa volt 1863 és 1872 között Schlauch Lőrinc későbbi szatmári püspök, bíboros.
- Itt született 1838-ban Ambrózy Béla földbirtokos, katona, a magyar méhészet egyik megalapítója.
- Itt született 1947-ben Peter Grosz író.
Testvértelepülése
szerkesztés.svg){kind=small}
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- A temesgyarmati származású németek honlapja (németül)
- A községi önkormányzat honlapja (románul)
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
.svg){kind=small}