Giovanni Battista Re

olasz bíboros

Giovanni Battista Re (Borno, 1934. január 30. –) római katolikus olasz püspök, bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja, a Püspöki Kongregáció nyugalmazott prefektusa. 2013-ban ő elnökölt a Ferenc pápát megválasztó konklávén.

Giovanni Battista Re
Cardinal RE.PNG
Született 1934. január 30. (88 éves)[1][2]
Brescia
Állampolgársága olasz
Foglalkozása katolikus pap
Iskolái
a Bíborosi Kollégium dékánja, a Püspöki Kongregáció nyugalmazott prefektusa
Coat of arms of Giovanni Battista Re.svg
Virtus ex alto
(Felülről való Erő)
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1957. március 3.
Brescia
Püspökké szentelés 1987. november 7.
Róma
Szentelők
  • II. János Pál pápa (főszentelő)
  • Eduardo Martínez Somalo (társszentelő)
  • Bruno Foresti (társszentelő)
Bíborossá kreálás 2001. február 21.

Hivatal Püspöki Kongregáció titkára
Hivatali idő 1987-1989

Hivatal a Pápai Államtitkárság Általános Részlegének vezetője
Hivatali idő 1989-2000
Elődje Edward Idris Cassidy
Utódja Leonardo Sandri

Hivatal Püspöki Kongregáció prefektusa
Hivatali idő 2000-2010
Elődje Lucas Moreira Neves
Utódja Marc Ouellet

Hivatal Bíborosi Kollégium aldékánja
Hivatali idő 2017-2020
Elődje Roger Etchegaray
Utódja Leonardo Sandri

Hivatal Bíborosi Kollégium dékánja
Hivatali idő 2020-
Elődje Angelo Sodano
Utódja hivatalban
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Battista Re témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Giovanni Battista Re 1934. január 30-án született a lombardiai Borno községben. Tanulmányait a bresciai szemináriumban végezte, felszentelése után ugyanott tanított. Pappá szentelésére 1957. március 3-án került sor. Előbb kánon jogi doktorátust szerzett a római Gregoriana Pápai Egyetemen, majd 1961-től a Pápai Egyházi Akadémián folytatta tanulmányait. Ennek elvégzése után a Szentszék diplomáciai szolgálatába lépett. Előbb Panamán majd Iránban szolgált. Ezt követően Rómába, a Pápai Államtitkárságra helyezték, ahol az Általános Részleg vezetőjének, Giovanni Belli érseknek személyi titkára lett. 1987-ig szolgált az Államtitkárságon, ekkor a Püspöki Kongregáció titkárának nevezte ki II. János Pál pápa. E hivatal mellé a Forum Novum-i címzetes püspökséget is megkapta. Püspökké szentelését személyesen a pápa végezte 1987. november 7-én. 1989-ben újra az Államtitkárságra került: ekkora ő maga lett az Általános Részleg vezetője. E pozíciót 11 éven át töltötte be. 2000. szeptember 16-án János Pál pápa a Püspöki Kongregáció prefektusává és Pápai Latin-amerikai Bizottság elnökévé nevezte ki. 2010. június 30-ával előrehaladott korára tekintettel mindkét posztjáról lemondott.

2001. február 21-én a pápa bíborossá kreálta mint püspök bíborost. Suburbicarius címe a Sabina-Poggio Mirtetó-i szuburbikárius egyházmegye. Választó bíborosként részt vett a 2005-ös és a 2013-as konklávén. Utóbbi, mint a senior püspöki rendű bíboros, az ő elnökletével zajlott. 2017-ben a püspök bíborosok testülete Ret választotta meg a Bíborosi Kollégium aldékánjává. Három évvel később, Angelo Sodano lemondása után a pedig dékánná. E döntést Ferenc pápa 2020. január 24-én hagyta jóvá.[3] Ezzel az Ostiai szuburbikárius egyházmegye címét is ő viseli.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. A Bíborosi Kollégium megválasztotta az új dékánját és aldékánját”, Vatikan News, 2020. január 25. (Hozzáférés ideje: 2021. január 4.) 

ForrásokSzerkesztés