Wikipédia

Giovanni Leone

olasz politikus, az Olasz Köztársaság 6. elnöke

Giovanni Leone (Nápoly, 1908. november 3. – Róma, 2001. november 9.) olasz jogtudós, egyetemi tanár, kereszténydemokrata politikus, örökös szenátor, 1955 és 1963 között az olasz Képviselőház elnöke, 1963-ban, illetve 1968-ban rövid ideig Olaszország miniszterelnöke, 1971 és 1978 között köztársasági elnök.

Giovanni Leone
Született1908. november 3.[1][2][3][4][5]
Nápoly[6]
Elhunyt2001. november 9. (93 évesen)[1][2][7][3][4]
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2001. november 9.)
  • olasz (1908. november 3. – 1946. június 18.)
HázastársaVittoria Michitto (1946. július 15. – )[8]
Gyermekei
  • Gian Carlo Leone
  • Mauro Leone
  • Giulio Leone
  • Paolo Leone
SzüleiMaria Gioffredi
Mauro Leone
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Constituent Assembly of Italy
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1948. április 26. – 1953. június 24.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1953. június 15. – 1958. június 11.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1958. június 5. – 1963. május 15.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1963. május 6. – 1967. augusztus 26.)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1963. június 21. – 1963. december 4.)
  • Senatore a vita (1967. augusztus 27. – 1971. december 24.)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1968. június 24. – 1968. december 12.)
  • Olaszország elnöke (1971. december 29. – 1978. június 15.)
  • Senatore a vita (1978. június 15. – 2001. november 9.)
IskoláiNápolyi II. Frigyes Egyetem
Kitüntetései
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
Giovanni Leone aláírása
Giovanni Leone aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Leone témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Giovanni Leone 1908-ban született Nápolyban, Mauro Leone ügyvéd és Maria Gioffredi fiaként. Középiskolai tanulmányait Pomigliano d’Arco-ban végezte, majd 1924-ben a nápolyi egyetem joghallgatója lett, ahol 1929-ben szerzett jogi doktorátust, emellett szociológiát és politológiát is hallgatott.[9] Hallgatóként az Actio Catholica tagja lett. Enrico De Nicola későbbi államfő ügyvédi irodájában kezdett dolgozni, emellett pedig a Camerinói Egyetemen tanított büntető eljárásjogot.[10] Az 1930-as években ismert jogtudóssá vált, tanított a Messinai, a Bari és a Nápolyi Egyetemen is. A második világháború idején alezredesi rangban a nápolyi katonai bíróság bírája volt, 1943-ban a német megszállás idején számos politikai foglyot és dezertőrt engedett szabadon, hogy elkerüljék a megtorlást.[11]

1943-ban Leone édesapjával együtt az Olasz Kereszténydemokrata Párt alapítói közé tartozott, amelynek 1945-ben nápolyi tartományi titkárává választották.[12] 1946-ban az alkotmányozó nemzetgyűlés képviselőjévé választották, jogászként tagja volt az új köztársasági alkotmányt kidolgozó bizottságnak. 1948-ban a Képviselőház tagjává választották. Képviselői tisztsége mellett is egyetemi tanárként dolgozott, elsősorban jogtudósként tekintett magára, ezért nem vállalt politikai tisztségeket, bár hamar pártja konzervatív szárnyának meghatározó alakja lett.[13] 1950-ben mégis elfogadta a Képviselőház alelnöki tisztségét, majd 1955-ben házelnökké választották, amely posztot 1963-ig töltött be.[14] Pártatlansága miatt politikai ellenfelei is tisztelték, népszerű és tekintélyes politikusnak számított.[15][16]

Az 1963-as választásokat megnyerő kereszténydemokraták Leonét jelölték miniszterelnöknek, aki egypárti kabinetet alakított, amelyet a nagyobb parlamenti pártok kívülről támogattak.[17][18][19] Átmeneti kormánya 1963 júniusa és decembere között volt hivatalban, majd miután pártja megegyezett az Olasz Szocialista Párttal, lemondott a miniszterelnökségről Aldo Moro javára.[20][21] 1964-ben pártja jelöltjeként indult az elnökválasztáson, de nem választották meg.[22][23][24] 1967-ben örökös szenátornak nevezték ki.[25] Szinte napra pontosan öt évvel első kormánya megalakulása után Leone ismét egy átmeneti, egypárti kormány miniszterelnöke lett, amelyet a parlamenti erők kívülről támogattak.[26] Másodszor is hat hónapig volt hivatalban, 1968 júniusa és decembere között töltötte be a kormányfői tisztséget.[17][27]

1971-ben Leone ismét pártja elnökjelöltje lett, Aldo Morót megelőzve. Az olasz köztársaság történetének leghosszabb elnökválasztási procedúrája végén, huszonhárom forduló után, szűk többséggel választották köztársasági elnökké.[28][29] Hivatali ideje alatt történt Aldo Moro volt miniszterelnöknek a Vörös Brigádok terrorszervezet általi elrablása, akit a terroristák fogolycserével hajlandóak lettek volna szabadon engedni. Leone támogatta a tárgyalást és a fogolycserét is, de Giulio Andreotti miniszterelnök ellenezte azt, Morót így végül elrablói meggyilkolták.[30][31][32]

Leone államfőként nem töltötte ki hétéves megbízatását, hat hónappal mandátumának lejárta előtt, 1978 júniusában lemondott, mivel egy korrupciós ügyben neve többször felmerült.[33] A Lockheed repülőgépgyártó vállalat körüli megvesztegetési botrány kapcsán Leonét és családját is megvádolták az ügyben való érdekeltséggel, ezért bár a támadásokat becsületsértésnek nevezte, lemondását az olasz demokrácia stabilitásának érdekében elkerülhetetlen lépésként értékelte.[34][35] A korrupciós vádakat soha nem sikerült bizonyítani.[36] Leone elnöksége után élete végéig szenátorként aktívan politizált.

Felesége 1946-tól Vittoria Michitto volt, négy gyermekük született.[37][38][39] Leone 2001-ben, hat nappal 93. születésnapja után hunyt el római otthonában.[34] Halála után, 2006-ban Giorgio Napolitano elnök a Leonét érintő korrupciós vádakat hamisnak nyilvánította, és őt magát pedig teljesen rehabilitálták.[40]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  5. ↑ Roglo
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Леоне Джованни, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ p17751.htm#i177506, 2020. augusztus 7.
  9. ↑ LEONE, Giovanni in "Dizionario Biografico" (it-IT nyelven). www.treccani.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  10. ↑ Giovanni Leone - Patrimonio dell'Archivio storico Senato della Repubblica. patrimonio.archivio.senato.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  11. ↑ Tito Lucrezio Rizzo: Parla il Capo dello Stato: sessanta anni di vita repubblicana attraverso il Quirinale 1946-2006. 2012–10–23. ISBN 978-88-492-7460-8 Hozzáférés: 2023. május 22.  
  12. ↑ Alcide De Gasperi | prime minister of Italy | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2023. március 30. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  13. ↑ Leóne, Giovanni nell'Enciclopedia Treccani (it-IT nyelven). www.treccani.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  14. ↑ Giovanni Leone / Presidenti / Camera dei deputati - Portale storico. storia.camera.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  15. ↑ Giovanni Leone / Deputati / Camera dei deputati - Portale storico. storia.camera.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  16. ↑ la Repubblica/politica: Morto Giovanni Leone il presidente del caso Moro. www.repubblica.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  17. ↑ a b I Governo Leone / Governi / Camera dei deputati - Portale storico. storia.camera.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  18. ↑ (2023. április 19.) „Giovanni Leone” (angol nyelven). Wikipedia.  
  19. ↑ senato.it - Composizione del Governo Leone-I. www.senato.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  20. ↑ Mattei Dogan: Pathways To Power: Selecting Rulers In Pluralist Democracies. 2019–06–26. ISBN 978-1-000-31304-8 Hozzáférés: 2023. május 22.  
  21. ↑ Governo Moro I (olasz nyelven). www.governo.it, 2015. november 20. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  22. ↑ Scrutini per l'elezione di Giuseppe Saragat a presidente della Repubblica: 28 dicembre 1964 / Archivio fotografico / Camera dei deputati - Portale storico. storia.camera.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  23. ↑ I Presidenti - Error. presidenti.quirinale.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  24. ↑ Quirinale: 1964, via crucis per Leone, ce la fa Saragat - Speciali (olasz nyelven). ANSA.it, 2015. január 12. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  25. ↑ senato.it - Senatori a vita - legislatura 4. www.senato.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  26. ↑ V Legislatura / Cronologia / Camera dei deputati - Portale storico. storia.camera.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  27. ↑ Governo Rumor (olasz nyelven). www.governo.it, 2015. november 20. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  28. ↑ I Presidenti - Error. presidenti.quirinale.it. (Hozzáférés: 2023. május 23.)
  29. ↑ http://www.senato.it/service/PDF/PDFServer/BGT/395238.pdf
  30. ↑ Giovanni Leone, il sesto presidente della Repubblica. Archivio Luce Cinecittà, 2018. november 3. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  31. ↑ Aldo Moro, il 16 marzo 1978 il sequestro del presidente della Dc - Speciali (olasz nyelven). ANSA.it, 2018. március 12. (Hozzáférés: 2023. május 23.)
  32. ↑ Damato, Francesco: Leone mi raccontò perché non riuscì a salvare Moro (olasz nyelven). www.ildubbio.news. (Hozzáférés: 2023. május 23.)
  33. ↑ Willan, Philip. „Giovanni Leone”, The Guardian, 2001. november 12. (Hozzáférés: 2023. május 23.) (brit angol nyelvű) 
  34. ↑ a b MTI: Meghalt a volt olasz köztársasági elnök (magyar nyelven). index.hu, 2001. november 9. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  35. ↑ Le dimissioni di Giovanni Leone (it-IT nyelven). Il Post, 2013. június 15. (Hozzáférés: 2023. május 23.)
  36. ↑ Honan, William H.. „Giovanni Leone, Italy's Ex-President, Dies at 93”, The New York Times, 2001. november 10. (Hozzáférés: 2023. május 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  37. ↑ Catone, Giampiero: Vittoria Leone, l’incanto di una First Lady (it-IT nyelven). La Discussione, 2019. október 10. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  38. ↑ Il Leone che conquistò Napoli - la Repubblica.it (olasz nyelven). Archivio - la Repubblica.it, 2001. november 10. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  39. ↑ Biografia di Vittoria Leone (olasz nyelven). www.cinquantamila.it. (Hozzáférés: 2023. május 22.)
  40. ↑ Gallina, Patrizia: Giovanni Leone: travolto da accuse infondate, il 15 giugno 1978 si dimette il 6° Presidente della Repubblica Periodico Daily (it-IT nyelven). Periodico Daily, 2019. június 15. (Hozzáférés: 2023. május 22.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Giovanni Leone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Elődje:
Giuseppe Saragat
Az Olasz Köztársaság elnöke
1971. december 29. –
1978. június 15.		 
 Utódja:
Sandro Pertini
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Giovanni_Leone&oldid=26923320”