Wikipédia

Giuseppe Motta

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. augusztus 21.

Giuseppe Motta (Airolo, Ticino kanton, 1871. december 29. – Bern, 1940. január 23.) svájci jogász, az Államtanács elnöke.

Giuseppe Motta
Született1871. december 29.[1][2][3][4][5]
Airolo
Elhunyt1940. január 23. (68 évesen)[1][6][2][3][4]
Bern[7][6]
Állampolgárságasvájci[5]
Gyermekei
  • Sigismondo Motta
  • Ricardo Motta
  • Stefania Motta
SzüleiSigismondo Motta
Foglalkozása
Tisztsége
  • Member of the Swiss Federal Council
  • nagykövet
  • Member of the Swiss National Council (1899. december 4. – 1911. december 3.)
  • Svájci Államszövetség elnöke (1915. január 1. – 1915. december 31.)
  • Svájci Államszövetség elnöke (1920. január 1. – 1920. december 31.)
  • Svájci Államszövetség elnöke (1927. január 1. – 1927. december 31.)
  • Svájci Államszövetség elnöke (1932. január 1. – 1932. december 31.)
  • Svájci Államszövetség elnöke (1937. január 1. – 1937. december 31.)
Iskolái
Halál okaagyi érkatasztrófa
A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Motta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Apja, Sigismondo, a tessini Nagytanács konzervatív küldöttje (député conservateur au Grand Conseil tessinois) volt. Édesanyja Paolina Dazzoni. 1899-ben vette feleségül Agostina Andreazzit. Tanulmányait 1887-ig a Collège Papio d'Asconában, 1887 és 1889 fribourgi Saint-Michel kollégiumban, jogi tanulmányait a fribourgi, a müncheni és a heidelbergi egyetemeken folytatta. 1893-ban szerzett doktorátust. 1895-től a Szövetségi Tanácsba (Conseil fédéral) való megválasztásáig Airolóban ügyvédként és közjegyzőként működött.

1899-től nemzeti tanácsosként (Conseiller national) kiállt a menedékjog fenntartása és az arányos képviseleti rendszer mellett. Az 1911. novemberében elhunyt Josef Anton Schobinger utódja lett a Szövetségi Tanácsban. 1911. december 14-én 206-ból 184 szavazattal választották meg. Ebben a minőségében Robert Comtesse utódja lett a pénzügyi és vámügyi minisztérium élén. Mivel a világháború alatti mozgósítás rendkívüli költségekkel járt, Mottának számos népszerűtlen intézkedést kellett hoznia, beleértve a hadiadót és a háborús jövedelmek megadóztatását. Mindezek a gondok 1918-ban általános sztrájkhoz és politikai forradalom veszélyéhez vezettek.

Mottát először 1915-ben, majd 1920-ban, 1927-ben, 1932-ben és 1937-ben választották szövetségi elnökké (Président de la Confédération). Elődjéhez, Felix Calonderhez hasonlóan, Motta szorgalmazta Svájcnak a Népszövetséghez való csatlakozását, amelyet 1920. május 20-án egy népszavazás támogatott. Mint hívő katolikus, Mottának sikerült ehhez a svájci katolikusok támogatását megszereznie. Ezután Svájc differenciált semlegességi politikát folytatott.

Bár Motta konzervatív felfogása mellett szorgalmazta, hogy Svájc ismerje el a Szovjetuniót és 1927-ben Berlinben született is egy megállapodás, amely ebbe az irányba mutatott, ám a közvélemény nyomására 1934-ben, amikor a Szovjetunió a felvételét kérte a Népszövetségbe, Motta is ez ellen szavazott. Ugyanakkor Németországgal Svájc kapcsolatai főként a gazdaság területére szorítkoztak. Svájc semlegességére nagyon ügyeltek: amikor pl. 1935-ben Bázelben a Gestapo letartóztatta Berthold Jacob német újságírót, Mottának sikerült elérnie a szabadon bocsátását.

Jelentősége

szerkesztés

Kommunista- és szocialista-ellenessége mellett is számos kérdésben reálpolitikusként lépett fel mind Svájc, mind a nemzetközi közösség érdekében.

Emlékezete

szerkesztés

Genfben (az egykori Népszövetség épületéhez vezető) Avenue Giuseppe Motta, Asconában pedig egy tér (Piazza) viseli a nevét.

Műve

szerkesztés
  • Testimonia Temporum: Discours et écrits choisis (1911-1940), 3 vol., 1931-1941

Bibliográfia

szerkesztés
  • J.R. von Salis, Giuseppe Motta, 1941
  • «Zum 100. Geburtstag von Giuseppe Motta», in Schweizer Rundschau, 70, 1971, 370-464
  • M. Rigonalli, Le Tessin dans les relations entre la Suisse et l'Italie, 1922-1940, 1984
  • M. Cerutti, Fra Roma e Berna, 1986
  • Altermatt, Conseil fédéral, 306-311
  • M. Trisconi, Giuseppe Motta e i suoi corrispondenti (1915-1939), 1996

Források

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998
  6. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Мотта Джузеппе, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Giuseppe_Motta&oldid=25196564”