Glycerius római császár

nyugatrómai császár

Glycerius (420 körül – Dalmácia, 480 után) nyugatrómai császár volt 473 és 474 között. A burgundok befolyásuk alatt tartották, de a források általánosságban nem ítélik rossz uralkodónak.

Glycerius
Glycerius képe aranypénzérméjén
Glycerius képe aranypénzérméjén

A Nyugatrómai Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
473 márciusa 474 júniusa
(1 évig)
Elődje Olybrius
Utódja Iulius Nepos
Életrajzi adatok
Született 420 körül
Dalmácia
Elhunyt 480 után
Dalmácia
A Wikimédia Commons tartalmaz Glycerius témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Politikai helyzet trónralépését megelőzően szerkesztés

472-ben Anthemius császár és a magister militum (hadsereg főparancsnoka), Ricimer között polgárháború tört ki.[1] Ricimer császárjelöltje Olybrius volt. Anthemius bezárkózott Rómába, amit több hónapnyi ostrom után júliusban bevettek és kifosztottak, megölve őt is.[2] Olybrius és Ricimer mindössze pár hónapig éltek még, november kezdetére a trón megüresedett.[1]

Uralkodása szerkesztés

Négy hónap interregnum után Gundobad burgund király, Ricimer unokaöccse és az új magister militum Glyceriust, a comes domesticorumot (császári udvari elit kadétegységek vezetője) segítette trónra. Márciusban Ravennában hirdették ki uralkodónak.[3]

 
Glycerius aranypénzeinek két oldala

Több kora középkori forrásból tudjuk, hogy 473-ban veszett el Massilia (ma Marseille) és Arelatum (ma Arles) a nyugati gót Eurich királynak.[1] Eközben a keleti gótok felől is veszély fenyegetett. Ez a nép a hun birodalom összeomlását követően engedélyt kapott Marcianus keletrómai császártól a pannóniai letelepedésre. Theodemir király fia, Theodorik (Itália későbbi meghódítója) lejjebb húzódott a népének egy részével Moesia régiójába. Theodemir testvére, Vidimer vagy Videmir is délnek indult[4] és kinyilvánította szándékát Itália elfoglalására.[5] Glycerius ajándékokat küldött a királynak és megengedte, leszervezte átkelését Galliába.[1]

Uralmát a keleti császár, I. Leo nem ismerte el. Glycerius úgy látszik próbált megegyezést találni, például 474-ben a Nyugat nem választott saját konzult, hanem elfogadta a Kelet által választottat, a kiskorú II. Leot, de Konstantinápoly határozott volt szándékában.[1] Iulius Nepost, a Nyugatrómai Birodalom dalmáciai magister militumát és Verina császárné unokahúgának férjét nevezték ki.[6]

474 júniusában Nepos landolt Portus Augustinál[7] vagy Ostiánál. Riválisa úgy látszik előre tudott érkezéséről és Rómába ment, ahogy ezt egy ott vert érme mutatja.[1] Fegyveres összecsapásra azonban nem került sor, Glycerius megadta magát.[8]

Gundobad, Glycerius szponzorja nem avatkozott bele a történtekbe. Ez talán azért lehetett, mert apja és fivérei ekkortájt halhattak meg és otthon kellett maradnia, hogy az öröklődést lerendezze.[9]

Utóélete szerkesztés

Nepos elődjét Salona püspökének,[10] majd amikor egy év múlva visszaűzték Dalmáciába, személyes püspökének nevezte ki.[1] Egy történetíró szerint a Nepos elleni 480-as merényletben érintett volt.[11] A modern történészetben előkerült az a valószínűtlen feltevés is, hogy Odoaker, miután Dalmácia régióját is uralma alá hajtotta Mediolanum (ma Milano, magyarul Milánó) püspökévé tette. Glycerius vélhetően Salona püspökeként fejezte be életét.[1]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Külső oldalak szerkesztés


Előző uralkodó:
Olybrius
Római császár
473474
 
Következő uralkodó:
Iulius Nepos