Gortvakisfalud

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 25. 2 változtatás vár ellenőrzésre.

Gortvakisfalud (szlovákul Gortva) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Gortvakisfalud (Gortva)
Gortvakisfalud református temploma
Gortvakisfalud református temploma
Gortvakisfalud zászlaja
Gortvakisfalud zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásRimaszombati
Rangközség
Első írásos említés1326
PolgármesterBalog Géza
Irányítószám980 02
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámRS
Népesség
Teljes népesség478 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság187 m
Terület9,63 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 17′ 45″, k. h. 20° 01′ 30″48.295833°N 20.025000°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 45″, k. h. 20° 01′ 30″48.295833°N 20.025000°E
Gortvakisfalud weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gortvakisfalud témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Rimaszombattól 10 km-re, délre fekszik.

Története

szerkesztés

A települést 1326-ban "Gurtuatu" néven említik először, de már a 13. században is létezett. 1383-ban "Kisfalud" alakban bukkan fel a neve. 1407-ben a Mikófalvy család, ezután különböző nemesi családok birtoka. A 16. században a török támadások miatt rövid időre elnéptelenedett, területe a várgedei uradalomhoz tartozott. A 18. században újratelepítették. 1828-ban 52 házában 430 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1846-ban egy nagy tűzvészben csaknem az egész falu leégett.

Vályi András szerint: "KISFALUD. Falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Várgedének szomszédságában, mellynek filiája, határjának földgye közép termékenységű, Rimaszombatban piatzozása közel."[2]

Fényes Elek szerint: "Kisfalu, Gömör v., magyar f., 128 kath., 302 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Termékeny határ. Erdő. F. u. többen."[3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Gortvakisfalud, gortvavölgyi magyar kisközség 102 házzal és 474 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan csak Kisfalud néven volt ismeretes. Legrégibb birtokosául 1407-ben a Mikófalvy családot ismerjük. Később a Lorántffyak lettek az urai és ezeknek a révén a Korláth, Balajthy, Bakos és Baloghy családok. Később a Pletrich családnak is volt, most pedig Adorján Lőrincznek van itt birtoka. Sztrakoniczky Rezsőnek régi úrilaka van itt, melyet 1836-ban Adorján Dávid építtetett. A községben csak református templom van, mely 1790-ben épült. Az egyházban több régi, a XVII. századból való szent-edényt őriznek. A község 1846-ban teljesen leégett. A faluhoz tartoznak Bácska, Csenyiz és Bizófalva puszták is, melyek közül az utóbbi még a XV. században község volt. Templomának csekély romjai még ma is látszanak. A községben van posta, és vasúti megállóhely, a távírója Feled."[4]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része. A község kitűnő mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik.

Népessége

szerkesztés

1880-ban 423 lakosából 408 magyar és 3 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 462 lakosából 459 magyar és 3 német anyanyelvű volt. Ebből 240 református, 183 római katolikus, 36 evangélikus és 3 izraelita vallású volt.

1900-ban 474 lakosából 470 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 411 lakosából 390 magyar és 20 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 455 lakosából 411 magyar és 28 csehszlovák volt.

1930-ban 510 lakosából 318 magyar és 59 csehszlovák volt.

1941-ben 504 lakosából 285 magyar és 62 szlovák volt.

1970-ben 573 lakosából 367 magyar, 201 szlovák és 5 cseh volt.

1980-ban 614 lakosából 426 magyar és 185 szlovák volt.

1991-ben 473 lakosából 314 magyar és 125 szlovák volt.

2001-ben 493 lakosából 273 magyar és 142 szlovák volt.

2011-ben 528 lakosából 414 magyar, 84 szlovák, 4 cigány, 3 cseh, 1 ukrán, 1 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 478 lakosából 337 (+10) magyar, 117 (+9) szlovák, 15 (+50) cigány, 7 egyéb és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei

szerkesztés
  • Református temploma 1790-ben épült, 1911-ben neoklasszicista stílusban átépítették.
  • 1836-ban épített klasszicista kúriája.

Neves személyek

szerkesztés
  • Itt született 1820-ban Adorján Boldizsár író. Korának kedvelt novellistája volt, akit sok kiváló költőhöz – köztük Petőfihez – fűzött barátság. Petőfi 1845-ben meg is látogatta Gortvakisfaludon. Felesége Lemouton Emília is kiváló műfordító volt. Ő volt az első, aki hozzálátott Shakespeare drámáinak magyar fordításához. Mindketten itt hunytak el, Adorján 1867-ben, felesége pedig 1869-ben.
  • Itt hunyt el 1869-ben Lemouton Emília író, műfordító.
  • Itt nyugszik Frideczky Lajos politikus, 1848-ban Nógrád város képviselője az országgyűlésben. 1849-ben kormánybiztos, 1867-től a vármegye első alispánja, később a balassagyarmati törvényszék elnöke.
  • Itt szolgált Bartók János református lelkész.

Gortvakisfalud az irodalomban

szerkesztés
  • Drenko Zoltán: Zaniknutá stredoveká dedina Bizovo. AVANS 1981/1, 77-78.
  • Poláková, Z. 2017: Deti z hrncov - k nezvyčajným novovekým hrobom z Pincinej a Gortvy-Bizova. In: Zborník zo stretnutia priateľov regionálnej histórie III. Hradište, 73-84.

Külső hivatkozások

szerkesztés