A György király-sziget (angolul: King George Island, spanyolul (Chile): Isla Rey Jorge; Argentínában az Isla 25 de Mayo, vagyis a Május 25.-sziget név használatos) a Déli-Shetland-szigetek legnagyobb tagja; mintegy 120 kilométerre az Antarktisz partjaitól, a Déli-óceánban fekszik. Nevét III. György brit király után kapta.

György király-sziget
Országnincs
Népesség
Teljes népesség300 fő
Terület1150 km²
Hosszúság95 km
Szélesség25 km
Tengerszint feletti magasság655 m
Legmagasabb pontRose Peak
Elhelyezkedése
György király-sziget (Antarktisz)
György király-sziget
György király-sziget
Pozíció az Antarktisz térképén
d. sz. 62° 02′, ny. h. 58° 21′Koordináták: d. sz. 62° 02′, ny. h. 58° 21′
A Wikimédia Commons tartalmaz György király-sziget témájú médiaállományokat.
Az Admiralty Bay

Földrajz szerkesztés

A sziget partvonalát három jelentősebb öböl tagolja, ezek – délkelet-északnyugati irányban haladva – a Maxwell-, az Admiralty- és a György király-öblök. Az Admiralty-öbölben végződő három fjord teszi a sziget partvonalát még szabálytalanabbá. A terület az Antarktiszi Megállapodás hatálya alá tartozik.[1] Hozzávetőlegesen 95 km hosszú és 25 km széles, területe 1250 km2, legmagasabb pontja 705 méter. Területének mintegy 93%-a állandóan jéggel borított, amely azonban visszaszorulóban van. Az itt található gleccserek legtöbbje a tengerben végződik.[2]

Története szerkesztés

A területre elsőként Nagy-Britannia nyújtotta be igényét, amelyet formálisan 1908-ban annektált, és a már birtokában lévő Falkland-szigetekhez csatolta; ma a sziget a Brit antarktiszi területhez tartozik. A György király-szigetre azonban Chile (1940), és Argentína is kifejezte igényét (1943).

Felfedezője és egyben elnevezője a brit William Smith volt, aki 1819-ben pillantotta meg, miközben Montevideóból Valparaísóba tartott a hajóját a megszokottnál délebbre kormányozva. Ezután a vidékre egyre gyakrabban látogattak fókavadászok Déli-Georgiából.[3]

Élővilág szerkesztés

A sziget part menti részei a szélességi körhöz mérten viszonylag változatos élővilággal bírnak. Elefánt-, Weddell- és leopárdfókák, Adélie-, állszíjas- és szamárpingvinek is előfordulnak. A nyári hónapokban többek közt halfarkasok és déli óriáshojszák fészkelnek e területen.

Emberi jelenlét szerkesztés

 
A chilei kézben lévő Presidente Eduardo Frei Montalva-kutatóállomás

Az ember jelenléte kutatóbázisokra korlátozódik, melyek között van például Lengyelország által üzemeltetett is (Arctowski-állomás). A bázisok többsége állandóan működik, kutatásokat végezve a paleontológia, a geológia, biológia és az ökológia területén is. A chilei kutatóállomás (Presidente Eduardo Frei Montalva) rendelkezik többek között leszállópályával, postával, sőt bankkal is.[4] 2004-ben az orosz fenntartású Bellingshausen-állomáshoz nem messze egy orosz ortodox templom épült, melynek állandó személyzete egy pap.[5]

2013. december 8-án a szigeten elhelyezkedő argentin üzemeltetésű Carlini-állomáson az amerikai heavy metal együttes, a Metallica lépett fel.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Miehle János; Szalamonidesz Sándor; Szigeti Borbála (vezető szerkesztők): Földrajzi Világatlasz. Budapest: Cartographia. 2012. 186. o.  
  2. Albert Moll, Matthias Braun, Albert Lluberas: Determination of glacier velocities on King George Island (Antarctica) by DInSAR. Bonn: (kiadó nélkül). 2006. 2. o.  
  3. Robert Headland: The Island of South Georgia. Cambridge: Cambridge University Press. 1984. 43. o.  
  4. BASE PRESIDENTE EDUARDO FREI MONTALVA, ANTARCTICA. www.atlasobscura.com. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  5. Antarctica: Inside the southernmost Russian Orthodox Church. www.waponline.it. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  6. Enter Snowman: Watch Metallica’s Historic Antarctica Concert. www.spin.com. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

Források szerkesztés