György király-sziget
A György király-sziget (angolul: King George Island, spanyolul (Chile): Isla Rey Jorge; Argentínában az Isla 25 de Mayo, vagyis a Május 25.-sziget név használatos) a Déli-Shetland-szigetek legnagyobb tagja; mintegy 120 kilométerre az Antarktisz partjaitól, a Déli-óceánban fekszik. Angol nevét III. György brit király után kapta.
| György király-sziget | |
 | |
| Ország | nincs |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 300 fő |
| Terület | 1150 km² |
| Hosszúság | 95 km |
| Szélesség | 25 km |
| Tengerszint feletti magasság | 655 m |
| Legmagasabb pont | Rose Peak |
| Elhelyezkedése | |
 György király-sziget
Pozíció az Antarktisz térképén
| |
 d. sz. 62° 02′, ny. h. 58° 21′62.033333°S 58.350000°WKoordináták: d. sz. 62° 02′, ny. h. 58° 21′62.033333°S 58.350000°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz György király-sziget témájú médiaállományokat. | |
Földrajz
szerkesztésA sziget partvonalát három jelentősebb öböl tagolja, ezek – délkelet-északnyugati irányban haladva – a Maxwell-, az Admiralty- és a György király-öböl. Az Admiralty-öbölben végződő három fjord teszi a sziget partvonalát még szabálytalanabbá. A terület az Antarktiszi Megállapodás hatálya alá tartozik.[1] Hozzávetőlegesen 95 km hosszú és 25 km széles, területe 1250 km2, legmagasabb pontja 705 méter. Területének mintegy 93%-a állandóan jéggel borított, de a jég visszaszorulóban van. Az itt található gleccserek legtöbbje a tengerben végződik.[2]
Története
szerkesztésA területre elsőként Nagy-Britannia nyújtotta be igényét, amelyet formálisan 1908-ban annektált, és a már birtokában lévő Falkland-szigetekhez csatolta; ma a sziget a Brit antarktiszi területhez tartozik. A György király-szigetre azonban Chile (1940), és Argentína is kifejezte igényét (1943).
Felfedezője és egyben elnevezője a brit William Smith volt, aki 1819-ben pillantotta meg, miközben Montevideóból Valparaísóba tartott a hajóját a megszokottnál délebbre kormányozva. Ezután a vidékre egyre gyakrabban látogattak fókavadászok Déli-Georgiából.[3]
Élővilág
szerkesztésA sziget part menti részei a szélességi körhöz mérten viszonylag változatos élővilággal bírnak. Elefánt-, Weddell- és leopárdfókák; Adélie-, állszíjas- és szamárpingvinek is előfordulnak. A nyári hónapokban többek közt halfarkasok és déli óriáshojszák fészkelnek e területen.
Emberi jelenlét
szerkesztés
Az ember jelenléte kutatóbázisokra korlátozódik, melyek között van például Lengyelország által üzemeltetett is (Arctowski-állomás). A bázisok többsége állandóan működik, kutatásokat végezve a paleontológia, a geológia, biológia és az ökológia területén is. A chilei kutatóállomás (Presidente Eduardo Frei Montalva) rendelkezik többek között leszállópályával, postával, sőt bankkal is.[4] 2004-ben az orosz fenntartású Bellingshausen-állomáshoz nem messze egy orosz ortodox templom épült, melynek állandó személyzete egy pap.[5]
2013. december 8-án a szigeten elhelyezkedő argentin üzemeltetésű Carlini-állomáson az amerikai heavy metal együttes, a Metallica lépett fel.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Miehle János; Szalamonidesz Sándor; Szigeti Borbála (vezető szerkesztők): Földrajzi Világatlasz. Budapest: Cartographia. 2012. 186. o.
- ↑ Albert Moll, Matthias Braun, Albert Lluberas: Determination of glacier velocities on King George Island (Antarctica) by DInSAR. Bonn: (kiadó nélkül). 2006. 2. o.
- ↑ Robert Headland: The Island of South Georgia. Cambridge: Cambridge University Press. 1984. 43. o.
- ↑ BASE PRESIDENTE EDUARDO FREI MONTALVA, ANTARCTICA. www.atlasobscura.com. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
- ↑ Antarctica: Inside the southernmost Russian Orthodox Church. www.waponline.it. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
- ↑ Enter Snowman: Watch Metallica’s Historic Antarctica Concert. www.spin.com. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
Források
szerkesztés- Robert Headland, The Island of South Georgia, Cambridge University Press, 1984. ISBN 0-521-25274-1
- Biodiversity at Ardley Island (a György király-sziget közvetlen közelében lévő apró szigetről szól, viszont ezek az adatok a György király-szigetre is érvényesek)
