Györkvágása
Györkvágása (más néven Gyurkó, szlovákul: Ďurková, ukránul Dzurkov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
| Györkvágása (Ďurková) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1427 |
| Polgármester | Ján Kuruc |
| Irányítószám | 065 41 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | |
| Népsűrűség | 63 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 523 m |
| Terület | 3,98 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Györkvágása
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 14′ 24″, k. h. 20° 52′ 13″Koordináták: é. sz. 49° 14′ 24″, k. h. 20° 52′ 13″ | |
| Györkvágása weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Györkvágása témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
FekvéseSzerkesztés
Ólublótól 25 km-re keletre, Palocsától 5 km-re délkeletre, a Poprád-folyó alatt fekszik.
TörténeteSzerkesztés
1427-ben „Gevrkuagasa” néven említik először. Nevét onnan kapta, hogy egy Gyurkó nevű soltész alapította. A falu Palocsa uradalmához tartozott. A 16. században korábbi gazdagságát elveszítette, lakó csak zsellérek voltak. 1567-ben 5 háztartás volt a faluban. 1600-ban a soltész házán kívül 8 jobbágyház állt a községben, lakói többségben ruszin származásúak voltak. Kis település volt, 1787-ben 22 háza állt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „GYURKO. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Palocsához nem meszsze, ’s filiája, határja nem utólsó nemű, fája szükségjére elég, és alkalmatos kereskedése is van, marhákkal ’s gabonával, mellyet szűntelen Lublóra szoktak hordani, harmadik Osztálybéli.”[3]
1828-ban 21 portája volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Gyurkó, puszta, Sáros vmegyében, Palocsához 3/4 órányira: 81 romai, 125 görög kath., 8 zsidó lak. F. u. b. Palocsay-Horváth.”[4]
A vasút 1873-ban érte el, amikor az Eperjes-Orló vasútvonal egyik állomása lett. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.
1944. augusztus 17-én partizánok a község közelében robbantották fel az egyik vasúti hidat.
NépességeSzerkesztés
2001-ben 279 lakosából 268 szlovák volt.
2011-ben 250 lakosából 226 szlovák és 14 ruszin.
NevezetességeiSzerkesztés
- Szent Bálint tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma a 16. század második felében épült reneszánsz stílusban. 1726-ban és 1815-ben újjáépítették, 1927-ben megújították. Berendezése 18. századi.
További információkSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 18.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
