Gyulafehérvár történelmi központja
Gyulafehérvár történelmi központja 1991 óta a világörökség javaslati listáján szereplő helyszín. Az ókori római Apulum erődítésén belül elhelyezkedő műemlékek különböző korszakokat képviselnek. A középkori óvárost egy 1714–1735 között épült fal veszi körül. Itt található a 13. századi székesegyház, a régi püspöki palota, amely a 16. században fejedelmi palotává lett, a jelenlegi püspöki palota, az Apor-palota, a Batthyáneum, illetve az 1922-ben épült ortodox katedrális.
![]() |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a4/AlbaIulia_FortificatiiCetate.jpg/340px-AlbaIulia_FortificatiiCetate.jpg)
A vár
szerkesztésA vár már 997-ben létezett: I. István a vár egyik kapujára szegeztette ki Koppány testének egy darabját. Első okleveles említése azonban csak 1232-ből, II. András egy adománylevelében maradt fenn. A tatárjárás pusztításai után a vár 1469-ig elég gyenge állapotban volt, ekkor Mátyás király rendeletére földig rombolták. 1516-ban II. Ulászló elrendelte a vár régi falainak megerősítését. Amikor Buda török kézre kerülése után Izabella királyné Gyulafehérvárra költözött, Martinuzzi György húszezer katonával megostromolta a várat, de nem tudta bevenni.
A török háborúk során a vár súlyosan károsodott, ezért a Habsburgok 1715-1738 között új, Vauban-rendszerű, csillag alakú erődítményt építettek.
A várnak két bejárata van, az Alsó- és Felső-Károly-kapu. A Felső Károly-kapun III. Károly lovas szobra és Ausztria címere található.
Érseki székesegyház
szerkesztésA nyugati bejárat mellett a 2011-ben végzett ásatások egy 10. századi, görög kereszt alaprajzú templom maradványait tárták fel. Ez az építmény az első székesegyház építésekor már romokban állt.
A jelenlegi székesegyház helyén már 1009-ben az erdélyi püspökség megalapításakor elkezdték egy székesegyház építését, amely valószínűleg a Vata-lázadáskor pusztult el. A második székesegyházat valószínűleg Szent László király idejében kezdték el építeni, és a tatárjárás során rombolták le. A helyreállításkor visszaépítették a kereszthajó és szentély első négyzetét, melyhez karcsú kora gótikus szentélyt építettek. A 15. században boltozták be a főhajó nyugati részét és a tornyokat két szinttel megemelték. 1439-ben egy török betörés alkalmával a templom ismét károkat szenvedett. Az ekkori helyreállításhoz az esztergomi érsek mellett Hunyadi János is hozzájárult. A 16. század elején az északi előcsarnokot az úgynevezett Lászai-kápolnával bővítették. A Várday-kápolna 1512–14 között épült.
A román stílusú templom hossza 83 méter, szélessége 38 méter, magassága 19 méter. A főbejárattól balra Fráter György sírja látható. A déli mellékhajó nyugati részében a Hunyadiak sírjai, illetve azok maradványai láthatók. A legépebb a kormányzó testvérének sírja, középen a kormányzóénak tartott síremlék, míg a tőle keletre fekvő sírt Hunyadi Lászlóénak tartják. Az utóbbi kettő azonosítása teljesen bizonytalan, a kormányzó fekvő alakja például sokkal inkább Bocskai alakjára emlékeztet. A sírok a többszöri dúlás és áthelyezés miatt valójában üresek.
Püspöki palota
szerkesztésA jelenlegi püspöki palota a székesegyház mellett található. Stílusában keverednek a reneszánsz és barokk elemek. Itt volt Márton Áron püspök kényszerlakhelye 1956–1967 között.
Fejedelmi palota
szerkesztésA hajdani püspöki palotát János Zsigmond alakíttatta át fejedelmi palotává. Ebben lakott Izabella királyné Buda bevétele után.
A jelenleg látható reneszánsz formájú épület Bethlen Gábor korában Giacomo Resti itáliai építész vezetésével alakult ki. Az alacsony tetős palotát pártázatos oromfal díszítette, amely abban a korban kedvelt díszítés volt. Később ezt utánozták az alvinci, nagyváradi, dévai és radnóti kastélyok építésénél. Mivel az épület gyakran beázott, I. Rákóczi György a pártázatokat leverette.
A trónterem padlóját Bethlen Gábor korában virágos, színes mázú csempék borították, utána pedig tölgyfalécek közé fogott fehér alabástromlapok. A mennyezet festését Egerházi János végezte. A palota belsejét flandriai gobelinek, selyem- és bársonyterítők, függönyök, keleti szőnyegek és berakásos bútorok emelték a fejedelmi udvartartás fényét.
1658-ban a török-tatár csapatok feldúlták Gyulafehérvárt, ekkor ment tönkre a fejedelmi palota is. 1700-ban az épületet kaszárnyává alakították át, ami a belső díszítés tönkretételével járt.
Apor-palota
szerkesztésA Batthyáneum mellett található reneszánsz palota a 17. század második felében épült. A 18. század elején itt lakott Stephan von Steinville gróf, az osztrák seregek parancsnoka; ebben az időszakban készültek el a barokk stílusú belső portálok. Az 1991-ben alapított 1918. December 1. Egyetem kapott helyet benne.
Batthyáneum
szerkesztésA Batthyáneum gyűjteményt, amelynek részei a könyvtár, ásvány- és kagylógyűjtemény, érmegyűjtemény, csillagvizsgáló és egyházművészeti gyűjtemény, 1789-ben Batthyány Ignác püspök adománya alapozta meg. A könyvtár Beke Antal, Buczy Emil, Fogarasy Mihály, Kovács Miklós, Lönhart Ferenc, Majláth Gusztáv, Temesvári János és mások adományaival gyarapodott. Itt őrzik a Románia területén található középkori latin kódexeknek a 80%-át. A kódexgyűjtemény legértékesebb darabja a 9. századi Codex aureus, egy arany betűkkel írt Máté- és Márk-evangélium. A Gyulafehérvári-kódexben található a gyulafehérvári glosszák-nak nevezett magyar nyelvemlék (1310–20).
A könyvtár épülete eredetileg a trinitáriusok temploma volt. A templomot és a hozzá tartozó zárdát Batthyány Ignác vásárolta meg, és alakíttatta át.
Ortodox katedrális
szerkesztésAz ortodox katedrális a târgoviștei fejedelmi templom mintájára készült. Az impozáns méretű építményt D.Ghe. Stefanescu tervezte és T. Eremia vezetésével épült fel 1921–23 között. Itt koronázták meg 1922. október 15-én I. Ferdinánd román királyt, ezért a katedrálist nevezik koronázási katedrálisnak is (Catedrala Incoronarii).
A katedrális alaprajza körbeírt görög kereszt alakú, nyitott előtérrel. A templom belsejébe egy téglalap alakú pronaoszon át lehet bejutni. A freskókat a hagyományos ikonográfia szellemében Constantin Petrescu készítette. A bejárat két oldalán I. Ferdinánd és felesége Mária képei láthatóak.
Források
szerkesztés- Le noyau historique de la ville d'Alba Julia (francia nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
- B. Nagy Margit. Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó (1970)
- Balázs Kornél (2006). „A gyulafehérvári Batthyáneum”. Keresztény Szó 17 (1).
- Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok. Panoráma (1990). ISBN 963-243-388-2
- Batthyáneum. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
- A gyulafehérvári polgármesteri hivatal honlapja. [2009. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 26.) (román, német, angol nyelven)
- Zay Éva (2011. augusztus 7.). „Történelmet ír a „legidősebb” gyulafehérvári templomlelet”. Szabadság. [2013. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)
További információk
szerkesztés- Gömbpanoráma képek a gyulafehérvári érseki székesegyházról
- Halmos Balázs: Lombard hatások a gyulafehérvári Lázói-kápolna reneszánsz átépítésében. [2009. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
- Kovács András. „Erdélyi reneszánsz kastélyok”. Korunk 2005 (12). [2009. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
- Kovács András: Szabályos alaprajzú, olaszbástyás várkastélyok Erdélyben. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
- Gyulafehérvár - Alba Iulia. jupiter.elte.hu/varak. [2009. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
Képgaléria
szerkesztés-
Apor-palota
-
Érseki palota
-
Papi szeminárium
-
Fejedelmi palota
-
Lonesau-emlékmű
-
Az V. kapu
-
Az Egyesülés terme
-
A Babilon
-
Utca a várban
-
Az Eugen-bástya lőállásaihoz vezető rejtekfolyósó
-
A római castrum kapuja