Lönhart Ferenc

(1819–1897) erdélyi püspök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. augusztus 3.

Lönhart Ferenc (Nagyág, 1819. október 3.Gyulafehérvár, 1897. június 28.) erdélyi katolikus püspök.

Lönhart Ferenc
Született1819. október 3.[1][2]
Nagyág[2]
Elhunyt

Gyulafehérvár[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1881. április 5. – )
  • segédpüspök (1881. április 5. – )
  • erdélyi püspök (1882. március 30. – )
IskoláiPázmáneum (1841–)
SírhelyePiski[2]
erdélyi püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1844. július 28.
Püspökké szentelés1881. június 5.
Kalocsa
Szentelők

Hivatalerdélyi segédpüspök
Hivatali idő1881–1882

Hivatalerdélyi püspök
Hivatali idő1882–1897
ElődjeFogarasy Mihály
UtódjaMajláth Gusztáv Károly
Társszentelt püspökök
Majorosy János1885. október 11.
A Wikimédia Commons tartalmaz Lönhart Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Miután apja, Lönhart Ignác, 1825-ben elhunyt, a nagyági plébános Kovács Antal vette pártfogásába a fiút, taníttatta s a kolozsvári konviktusba küldte, ahol a gymnasiumot végezte. A bölcseletet Gyulafehérvárt hallgatta, a teológiát a bécsi Pázmáneumban. 1844. július 28-án püspöke Kovács Miklós misés pappá szentelte fel és maga mellé vette a püspöki irodába iktatónak, 1848-ban a püspök által egybehívott katolikus státusgyűlésen egyházi képviselőként vett részt. Ugyanezen évben a lelkipásztorság és erkölcstan tanárának és tanulmányi felügyelőnek nevezték ki; azonban tanszékét a mozgalmas idők alatt nem foglalhatta el, hanem a püspökkel és az udvari személyzettel a várba szorult. A szabadságharc befejezése után a bombázás alkalmával elhamvasztott püspöki lakból, főpásztorát követve, Kolozsvárra költözött. 1852-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök lett. Kovács Miklós azon év október 15-én meghalt és helyét Haynald Lajos foglalta el, akinek Lönhart jobbkeze lett. 1854-ben irodaigazgató, 1858-ban kanonok, (1859. és 1862-ben püspökével Rómában járt), 1862-ben pápai praelatus, 1864-ben kolozsvári plébános, főesperes, egyházi tanfelügyelő, 1865. december 8-ától salamoni címzetes püspök, 1874-ben a gyulaferhérvári káptalan nagyprépostja, 1878-ben scardói címzetes püspök.

Püspöki pályafutása

szerkesztés

1881. június 5-én gratianopoli felszentelt és erdélyi, 1882. március 24-én Fogarassy Mihály püspök halála után káptalani helynök és március 30-án erdélyi püspök lett, november 6-án pedig valóságos belső titkos tanácsos. Aranymiséjét 1894. július 28-án tartotta.

Rövid ideig tartó püspöksége alatt számos templomot épített és felszerelt, az Erdélyi Római Katolikus Státus iskoláinak ügyeit rendezte, egyes iskoláknak díszes palotákat emelt; egyházi, iskolai s jótékony célra tett adományai meghaladják a 200 000 forintot.

  • A keresztény hittan elemi vázlata, gyakorlati kalauz a katholikus kisdedek oktatására. Gruber Ágoston után németből ford. Kolozsvár, 1846 (Bardócz Jánossal együtt)
  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d e Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 23.)

További információk

szerkesztés
  • Bilinszky Lajos–Prokupek Sámuel: Lönhárt Ferencz erdélyi püspök élete; Krafft Ny., Nagyszeben, 1894


Előde:
Fogarasy Mihály
Utóda:
Majláth Gusztáv Károly