Hápka Péter
Hápka Péter, Kökényesy Péter, névváltozat: Kökényesi (Kökényes, Máramaros vármegye, 1885. június 30. – Lengyeltóti, 1961. február 25.)[3] ügyvéd, kárpátaljai autonómiapárti magyar politikus, magyarországi országgyűlési képviselő.
| Hápka Péter | |
| Született | 1885. június 30.[1][2] Kökényes[1] |
| Elhunyt | 1961. február 25. (75 évesen)[1][2] Lengyeltóti[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Görög katolikus vallású családban született, szülei Hápka György és Bálint Erzsébet.[3] A kolozsvári egyetemen folytatott jogi tanulmányai után 1909-ben Máramarosszigeten szerzett ügyvédi oklevelet, majd a Tisza mentén fekvő hajdani koronavárosban, Técsőn nyitott irodát. Az első világháború kitörését követően 1914 végén vonult be katonai szolgálatra a 3. számú honvéd tüzérezredhez, és két és fél év szolgálatot teljesített orosz, román és olasz harctereken, mielőtt – négy vitézségi érem és a hadnagyi rendfokozat birtokában – olasz fogságba esett. A fogságból 1919 márciusában szabadult, mint tartalékos hadnagy.
Técső térsége 1919. április 17-étől 1920 júliusáig román, onnantól cseh megszállás alatt állt, de ő maga ez idő alatt folyamatosan a máramarosi magyarság érdekeit igyekezett szolgálni. Szinte valamennyi magyar megmozdulás szervezésében és irányításában részt vett, a magyar pártszerveződés elnökségi tagjává is megválasztották. Folyamatosan jelen volt Técső képviselő-testületében, valamint a közbirtokosság vezetőségében is.
1939 elején a térség egy rövid életű államformáció, az eredetileg magyar–ruszin származású görögkatolikus pap, Volosin Ágoston vezette Kárpát-Ukrajna uralma alá került, Hápka ebben az időben állandó üldöztetésben részesült, kétszer le is tartóztatták. A Kárpáti Szics uralma idején mégis titokban megszervezte Técső férfilakosságát, majd a lefegyverzett cseh csendőrök és pénzügyőrök fegyvereivel – valamint azokkal a gépfegyverekkel, amiket egy orosz származású alezredestől szerzett –, olyan nemzetőrséget hívott életre, amely nemcsak a várost, de a környező településeket is meg tudta védeni a Szics-gárdistáktól, a magyar katonaság 1939. március 16-i bevonulásáig.
Miután a környék visszakerült Magyarországhoz, a magyar kormány a Técsői járás miniszteri biztosává nevezte ki, az 1939-es általános választások után pedig mandátumhoz jutott a budapesti országgyűlésben, a kárpátaljai meghívott képviselők egyikeként. Helyét 1939. június 30-án foglalta el, amikor is az igazságügyi, illetve a mentelmi bizottság tagjává is megválasztották. 1940. április 30-án azonban lemondott képviselői megbízatásáról, mert pár nappal korábban, április 24-én a kormányzó – Radocsay László igazságügy-miniszter előterjesztésére – miniszteri tanácsossá nevezte ki, „a kárpátaljai terület kormányzói biztosa mellé, az igazságügyi minisztérium központi fogalmazási tisztviselőinek létszámába”. E minőségében nyerte el 1941. december 6-án a Nemzetvédelmi Keresztet.
1942. február 6-án hívták meg újra a magyar országgyűlésbe – ekkor már vitéz Kökényesy Hápka Péter néven, mint nyugalmazott miniszteri tanácsost –, ahol február 9-én Tasnádi Nagy András házelnök mutatta be. Néhány héttel később, 1942 áprilisában Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter vadászati tudósítónak nevezte ki a Técsői járás területére; érdekes módon ezúttal születési nevén említette a kinevezési irat. Az 1942 nyarán megjelent közhivatali cím- és adattárban viszont vitéz Kökényesy (Hápka) Péter néven szerepelt. A törvényhozásban 1942. március 12-étől a közgazdasági és közlekedésügyi, majd 1943. április 13-ától a társadalompolitikai bizottság tagja lett.
Kárpátalja 1944 októberi szovjet katonai megszállása elől a Dunántúlra menekült és 1945-ben a Somogy vármegyei Lengyeltóti községben nyitott ügyvédi irodát. 1955-től már ügyvédi munkaközösségben dolgozott, de az 1958. évi felülvizsgálat során alkalmatlanság címén törölték az ügyvédek névjegyzékéből. 1961-ben hunyt el.
Magánélete szerkesztés
Ismeretlen időpontban Kökényesy névre magyarosított. Felesége Novák Aranka (1900–1990) volt, akivel Úrmezőn kötött házasságot 1919-ben.[3] Közös sírban nyugszanak Lengyeltótiban.[4]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 18.
- Hápka Péter oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 26.
- Hápka Péter oldala a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 26.
- Botlik József: Kárpátalját szolgálták. Kárpátaljai Hírmondó, 2018. évi 4. szám, 24. oldal; hozzáférés: 2023. október 26.