Hajdina
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A hajdina (Fagopyrum esculentum, pohánka) Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos növény. Innen az 5. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török népek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Fagopyrum esculentum Moench | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdina témájú médiaállományokat és Hajdina témájú kategóriát. |
Botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják.
A Fagopyrum növénynemzetséget pohánka, hajdina, tatárka, tatárbúza, kruppa, Erdélyben haricska, Kárpátalján grecska néven is ismerik,[1][2] s a nemzetségbe tartozik többek között a tatárka (Fagopyrum tataricum (L.) Gaertn.) faj is.[3]
Leírása
szerkesztésA hajdina (pohánka) egyéves, lágyszárú növény. A növénymagasság 30 cm-től akár 120 cm-ig is terjedhet. Virágzása nem determinált. A szár többszörösen elágazó, de állományban csak az elsődleges elágazások fejlődnek ki. A valódi gabonaféléktől eltérően nem bokrosodik. Gyökérzete főgyökér-rendszer, mely 30–60 cm mélységig hatol a talajba.
A pohánka levele nyeles, szíves-nyilas, vagy szíves-háromszög alakú. A levéllemez 4–8 cm hosszú, a szárhoz hasonlóan szőrmentes.
A virágzat végálló, összetett bogernyő. A lepellevél színe fehér, rózsaszín vagy sötétrózsaszín. A virágok kétivarúak, de önmeddőek, a megtermékenyülés 100% arányban idegen megporzással, rovarok révén történik.
A kaszattermés felülete sima, fajtánként eltérő színű. Ezer mag tömege fajtától függően 14-28 g közötti.
A pohánka virágai heteromorf jellegűek, vagyis kétféle alaktani felépítésű virág fejlődik különböző egyedeken. Sikeres termékenyülés csak eltérő virágszerkezetű egyedek között jöhet létre.
Szántóföldi kultúraként a pohánka nagy előnye, hogy rövid a tenyészideje, így másodvetésben is termeszthető korán betakarított fővetemény után, emellett könnyen beilleszthető az organikus termesztés rendszerébe. Zöldtrágya növényként is hasznosítható, rövid ideig tartó területfoglalása révén.
Fagyérzékeny növény, a sikeres termesztéshez a vetéstől számítva 100-110 fagymentes nap szükséges. A virágzás időben elhúzódó, mert a növény a betakarításig illetve az őszi fagyokig folyamatosan fejleszti új virágait a főhajtáson, majd később az oldalhajtásokon. A virágok száma így több ezret is elérhet növényenként. Az idegenbeporzás következtében a terméskötés a rovarjárás függvénye, a termékenyülési arány jellemzően alacsony. Virágai nektártermelők, ezért virágzó állománya kiváló méhlegelő. Méze kissé sötét színű, különleges ízű.[4]
Felhasználása
szerkesztésA hajdina sokoldalúan hasznosítható gazdasági növény, jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani és gyógyhatású jellemzői adják. Kiválóan alkalmas gabonaféléink, ezen belül a búzából készített termékek kiegészítésére, helyettesítésére. Hasznos összetevője a diétás étrendnek.[4]
Termesztése és fogyasztása Magyarországon mindig kis mértékű volt, ennek oka valószínűleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága.
A hajdina jellemző tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz.
Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták.
A hajdina a régebbi korokban (és egyes területeken még ma is) a táplálkozás szerves részéhez tartozott. Leggyakrabban kását főztek belőle, a legtöbben napjainkban is csak ebben a formában ismerik, pedig a hajdina ennél lényegesen sokoldalúbb.
A hagyományos hajdina ételek (hajdinaliszt, kenyér, kása, lepény) mellett alkalmas pelyhesített, puffasztott termékek, extrudátumok előállítására is.[4]
A hajdina levelének elfogyasztása nem ajánlott, mivel fényérzékenységet okozó fagopirint tartalmaz.[5]
Gyógyászati
szerkesztésKiemelkedően magas élelmirost-tartalma miatt a bélperisztaltika növelésén és a tranzitidő lerövidítésén keresztül jól alkalmazható a népbetegségnek tekinthető székrekedés (obstipatio) étrendi kezelésében és egyes daganatos megbetegedések (például vastag- és végbéldaganat) megelőzésében.
A hajdina alkalmazható a Candida albicans fertőzés étrendi kezelésében is. Mivel itt az étlapon nem szerepelhetnek fehér lisztből készült kenyerek, pékáruk, kelt tészták, melyek kiváltására a teljes kiőrlésű gabonalisztből előállított készítmények mellé a hajdinából készült termékek is felsorakozhatnának. A kórképben megnőtt B-vitamin- és nyomelemszükséglet fedezésére is jól felhasználható a hajdina.
Úgy tűnik, hogy a krónikus májbetegségekben, a máj elzsírosodási folyamatának megelőzésében a kéntartalmú aminosavak, mint például a metionin fogyasztása is jótékony hatású. Ennélfogva magas metionintartalma a hajdinát alkalmassá teszi a gyógyétrendbe történő beépítésre.
Régi receptekben
szerkesztésSimai Kristóf piarista szerzetes 18. század végén Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében pohánka vagy tatárka néven szerepel, a „magyar véres” hurka készítésénél is használták. A pohánkakása-leves készítéséhez „a pohánka-, vagyis tatárkakását válogasd meg, két vagy három tojást üss le egy tálba, verd fel jól, töltsd osztán reája a pohánkát, keverd jól öszve, hadd, fürödjön meg benne, „s osztán vesd langy tehénhúslévbe, habard fel ’s főzd be, ha megfőtt, add fel.”[6]
Termelése
szerkesztés1.  Oroszország |
1149 |
2.  Kína |
504 |
3.  Ukrajna |
210 |
4.  Egyesült Államok |
86 |
5.  Kazahsztán |
83 |
6.  Brazília |
64 |
7.  Japán |
35 |
8.  Tanzánia |
22 |
9.  Fehéroroszország |
16 |
10.  Nepál |
15 |
| .. | |
| Föld összesen | 2204 |
2023-ban a hajdinát 19 országban termesztették 2,1 millió hektár földterületen, és az éves termésmennyisége meghaladta a 2,2 millió tonnát. 2013 és 2023 között a hajdina földterülete 2,2 millió hektárról 2,1 millió hektárra (4,5%) csökkent, míg a termésmennyisége 2,26 millió tonnáról 2,20 millió tonnára (2,6%) szintén csökkent.[7]
A világ legnagyobb hajdina termelői közé tartozik Oroszország (52,1%), Kína (22,9%), Ukrajna (9,6%), Egyesült Államok (9,6%) és Kazahsztán (3,9%). Ezek az országok a 2023-as termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2023-ban Oroszország egyedül az éves termés több mint felét (52,1%) adta a világ hajdina termelésének.
Legnagyobb exportáló országok Oroszország (44,8%), Litvánia (9,4%) és az Egyesült Államok (8,7%), míg a legnagyobb importországok Kína (29,7%), Japán (18,1%) és Olaszország (6,7%).
Magyarország nem termeszt hajdinát, így az ország behozatalra szorul. Magyarország főleg Szlovákiából (52,8%), Lengyelországból (12,6%) és Németországból (8,4%) importál hajdinát. A behozott hajdina egy részét tovább értékesíti az ország, főleg Olaszország (50,5%), Egyesült Királyság (23,3%) és Ausztria (6,3%) felé.[8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Tatárka címszó A Pallas nagy lexikona a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján. (magyar)(html) Hozzáférés: 2012. szeptember 23.
- ↑ Szabina, Sponták: Mire jó a hajdina (grecska)? (magyar nyelven). Kárpátalja.ma, 2015. május 26. (Hozzáférés: 2022. október 19.)
- ↑ A Fagopyrum növénynemzetség elfogadott fajai a www.theplantlist.org honlapon (angol)(html) Hozzáférés: 2012. szeptember 23.
- ↑ a b c Dr. Gondola István: Az alternatív növények szerepe az Észak-alföldi Régióban Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (Pohánka 207-224. o.), Debreceni Egyetem - Nyíregyházi Kutatóintézet; portal.agr.unideb.hu - 2010. ISBN 978-963-473-386-7
- ↑ Gilles Arbour: Are Buckwheat Greens Toxic?
- ↑ Simai Kristóf: Némely étkek készítési módja. Alinea Kiadó, 2011.
- ↑ a b https://www.fao.org/faostat/en/#data/QCL/visualize%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ https://oec.world/en/profile/hs/buckwheat-2100810?selector1699id=pctOption
